Az �r�kl�t rabjai

31. jelenet

H: Horatius

K: Kaylie

D: Daniel

*H egyszer csak benyit a szob�ba �s meg�ll az ajt�ban*

*K egy pillanatra r�n�z, azt�n el is ford�tja a tekintet�t.*

*H sz� n�lk�l tov�bbmegy �s le�l Kaylie mell� az �gyra*

*K t�ntet�en nem sz�lal meg, csak maga el� b�mul.*

*H csak p�r percig b�rja ezt a k�nos cs�ndet* �gy csin�lsz, mintha nem tudtad volna el�re… *Kaylie pillant�s�t keresi*

K: Te tudhattad volna el�re, hogy �gy fogok reag�lni.

H: Ott volt�l, amikor elk�ldtem �rt�k Christiant.

K: Ha nem lettem volna ott, akkor val�sz�n�leg mindannyian meghalnak.

H: �s m�g �r�lhetsz is, hogy a f� c�lpont m�g mindig �letben van. Igen volt�l olyan kedves, hogy el�rulj, ezek ut�n gondolom nem k�red t�bb�, hogy b�zzak meg benned.

K: Ki �rult el kit? *a szem�be n�z.*

H: Kett�nk k�z�l nem �n vagyok az, aki r� van utalva a m�sikra. �s ennek ellen�re �gy �rzed, hogy �n �rultalak el?

K: Sokkal rosszabbat tett�l ann�l. Meg�lted az egyetlen szem�lyt, aki meg�rtett engem.

H: Nem �n �ltem meg, nagyon t�vedsz.

K: Ne tegy�l �gy, mintha semmi k�z�d nem lenne hozz�!

H: Meg�lettem, nem meg�ltem.

K: Az teljesen ugyanaz. �less vagy �lj meg engem is.

H: Mi�rt? *l�tszik rajta, hogy ideges*

K: Mert m�r semmi �rtelme nincs annak, hogy �letben vagyok.

H: De �lsz! Ez nem el�g �rtelem?

K: Nem! Szerinted ezt �letnek lehet nevezni? Be vagyok z�rva az mell�, aki meg�lte az egyetlen v�mp�rt, aki szeretett!

H: Tudod, hogy nem �t akartam! Csak az�rt halt meg, mert rosszkor volt rossz helyen.

K: Ne keress h�lye kifog�sokat, nem tudsz meghatni vele! Egy�ltal�n, mi�rt kellek neked? Mi�rt hagysz �letben?

*H nem v�laszol r�gt�n*

K: Mi�rt?

H: T�ls�gosan fontosnak tartod magad Kaylie.

K: Kezdem azt hinni, hogy nem �n tartom fontosnak magamat.

H: �s szerinted mi �rdekemben �llna ennyire fontosnak tartani t�ged? *a szem�be n�z*

K: Erre a k�rd�sre csak te tudsz v�laszolni.

H: Gondolod te.

K: Ezek szerint te sem tudod a v�laszt?

H: Ne forgasd ki a szavaimat! *l�tszik rajta, hogy egyre idegesebb*

K: Akkor v�gre mondd ki egyenesen az igazat! Mi�rt nem �lsz meg?

*H nem v�laszol, de tov�bbra is Kaylie szem�be n�z. �rzelmek nem l�tsz�dnak az arc�n*

*K nem ford�tja el a tekintet�t, a v�laszt v�rja, de azt se b�nn�, ha Horatius megig�zn�.*

*H tov�bbra is mozdulatlanul �l, most m�r csak b�mul maga el�*

K: K�rlek, Horatius… *sokkal halkabban besz�l, mint az el�bb.*

H: M�gis mit akarn�l hallani?

K: Az igazat, akkor is, ha f�jdalmat okoz.

H: �s szerinted tartozok neked az igazs�ggal?

K: Azok ut�n, amit velem tett�l, igen.

H: F�leg miut�n ilyen sikeresen el�rult�l. *mosolyra h�z�dik a sz�ja, de semmi �rzelem sincs ebben a mosolyban*

K: Mondtam, hogy er�sebb vagyok, mint amilyennek hiszel. T�ls�gosan lebecs�lt�l.

H: Ne oktass ki!

K: Akkor v�laszolj. *csendesen teszi hozz�* K�rlek.

H: Nem megy! *hirtelen felkel, h�tat ford�t Kaylie-nak, �s �gy �ll egyhelyben*

*K becsukja a szem�t, �s egy k�nnycsepp v�gigg�rd�l az arc�n.* �rtem.

*H kimegy a szob�b�l, nem n�z vissza, nem is k�sz�n*

*K teljesen �ssze van zavarodva.*

*H lesiet a l�pcs�n, ami el is t�nik ut�na, besiet az egyik terembe, ahol szembe tal�lja mag�t Daniellel*

*D egy kicsit meglep�dik, hogy Horatius ilyen ideges. K�sz�n.*

*H le�l �s el�gg� megk�sve k�sz�n*

*D l�tja, hogy �vatosnak kell lennie, ha �letben akar maradni…*

*H szerint is* Haladt�l valamit az ut�bbi napokban?

D: Igen… Haladtam valamennyit.

H: El�re figyelmeztetlek… m�g egy hib�t nem �lsz t�l!

D: Nem fogok hib�zni.

H: Merem rem�lni. A te �rdeked.

*D b�lint, most m�r egyre k�v�ncsibb, hogy Horatius mi�rt h�zta fel mag�t ennyire…*

*H elbambul egy p�r pillanatra, csak maga el� n�z �resen*

D: �hm… most egyed�l hagytad Kaylie-t?

*H feln�z* Egyed�l

D: Nem kellene valakinek vigy�znia r�?

H: Gondolod t�n, hogy csak �gy megl�p innen? *felnevet*

D: Biztosan nem… csak agg�dom �rte.

H: Mi�rt?

D: Nagyon �sszet�rt lelkileg.

H: Ennyire j�ban vagytok? *Daniel szem�be n�z*

D: Igen, eg�sz j�ban… *tudja, hogy �gysem lenne �rtelme hazudni.*

*H ebben a pillanatban legsz�vesebben m�g azt is meg�ln�, aki valaha is csak r�n�zett Kaylie-ra* Rem�lem, eml�kszel a szab�lyra Daniel.

*D hat�rozottan b�lint.* Egy ujjal sem �rn�k hozz�.

H: Aj�nlom is.

D: Ezen a t�ren nem kell csal�dnod bennem.

H: Ha m�gis… azt nagyon megb�nod *a hangja fenyeget�en cseng*

*D b�lint, hogy �rti.* Nem lesz r� alkalom…

*H elmosolyodik*

*D el�g furcs�nak tal�lja a helyzetet, f�leg, hogy Horatiusnak ennyire fontos Kaylie… nem eml�ti meg, de val�sz�n�leg Horatius meghallja a gondolataib�l*

*H sz�r�s szemmel n�z Daniel-re*

*D les�ti a szem�t, � nem mondott semmit*

H: Feleslegesen vacill�lsz olyan dolgokhoz, amikhez semmi k�z�d.

D: �… tudja…?

H: Mit?

D: Nem sz�ltam…

*H felpattan a sz�kb�l, �s k�zelebb l�p Danielhez, a szemei szikr�kat sz�rnak*

*D szeretn� t�l�lni ezt a tal�lkoz�st, �gyhogy ink�bb nem sz�lal meg… a k�rd�s az, hogy ezzel haszn�l vagy �rt a saj�t eg�szs�g�nek.*

*H pr�b�l lenyugodni, tudja, hogy Daniel nem tehet semmir�l, vesz egy nagyobb leveg�t �s vissza�l a hely�re*

D: Bocs�ss meg…

*H nem v�laszol, Danielre n�z, �s a szem�vel �zen neki, hogy ink�bb fogja be.*

*D befogja, �s elfordul.*

*H a folyos�r�l ny�l� utols� szob�ban �ld�g�l �s egy k�nyv f�l� hajol*

*K nem b�r tov�bb egyed�l maradni, ez�rt �gy d�nt, hogy �tmegy Horatius-hoz.*

*H nem veszi �szre, hogy Kaylie k�zeledik, t�ls�gosan el van foglalva a saj�t gondolataival, a hangot se hallja, mert csukva van az ajt�*

K: Szia.

*H feln�z egy pillanatra, amint �szreveszi Kaylie-t* Mit akarsz?

K: Nem b�rok egyed�l �lni. Mivel �pp el�rhet� k�zels�gben vagy, gondoltam, �tj�v�k.

H: Milyen kedves.

K: Besz�lhetn�nk r�la, hogy kinek van t�bb oka gy�l�lni a m�sikat…

H: Val�ban? Megengeded? *kicsit g�nyos*

*K szeme �sszesz�k�l.* Meg.

*H nem v�laszol, a fej�vel int Kaylie-nak, hogy �lj�n le*

*K egy kicsit v�r, �s csak ut�na engedelmeskedik.*

*H tov�bbra sem sz�l semmit, ha Kaylie majd akar valamit mondani, akkor �gyis elmondja.*

K: Mi�rt csin�lod ezt m�g mindig? Kiengedhetn�l… semmit sem tudn�k tenni ellened. Vagy ha f�lsz, hogy m�gis, akkor �lj meg.

*H megvonja a v�ll�t* Ne hidd, hogy k�nyszer�thetsz b�rmire is.

K: �gy viselkedsz, mint egy duzzog� gyerek.

*H felpattan a sz�kb�l*

*K egy pillanatra megr�m�l.*

*H meg�ll Kaylie el�tt �s pr�b�lja visszafogni mag�t*

K: Ism�t kezded a j�tszadoz�st?

*H szinte kir�ntja Kaylie-t a sz�kb�l, k�zel h�zza mag�hoz �s m�lyen a szem�be n�z* Mi�rt ne… ha te a t�relmemmel j�tszol…

*K viszonozza a pillant�s�t* Azt mondod, hogy hatalmamban �ll a t�relmeddel j�tszani?

*H megint pofon v�gja Kaylie-t* Itt neked semmihez sincs hatalmad!

*K elfordul, �s regener�lja a sebet az arc�n.* Nekem nem �gy t�nik, Horatius.

H: L�tom, k�sz�lsz ellenem fordulni… sz�val �gy �llunk *a szem�ben egy �rz�s l�tsz�dik, a harag*

K: Soha nem �lltam a te oldaladon.

*H felnevet*

*K a szem�be n�z.* Nem f�lek t�led. Melletted csak olyanok vannak, akik felett hatalmad van… felettem nincs, am�g nem adom meg magam.

*H k�ptelen m�r b�rmire figyelni, szinte teljesen �tadja mag�t az �szt�neinek, nem foglalkozik a k�lvil�ggal, nagyon durv�n Kaylie nyak�ba harap, lefogja �s sz�vni kezd.*

*K r�viden felsikolt ijedt�ben, azt�n teljesen elengedi mag�t, mert �gysincs es�lye v�dekezni.*

*H eg�szen a hal�lig folytatja… k�ptelen abbahagyni*

*K sz�ve el�bb csak egyre lassul, azt�n meg�ll.*

*H elengedi Kaylie �lettelen test�t, majd lerogy mell� a f�ldre. Fogalma sincs mit tegyen, az a lehet�s�g is felvillan a fej�ben, hogy hagyni fogja Kaylie-t meghalni. Ezen vacill�l hossz� percekig, majd az asztalr�l leemeli a k�st, felv�gja Kaylie mellkas�t �s elind�tja a sz�v�t. Szinte maga sem tudja mit csin�l, de a k�ssel most a saj�t csukl�j�n ejt sebet, majd Kaylie sz�j�hoz tartja*

*K �ledni kezd, nyelni kezdi a sz�j�ba cs�p�g� v�rt, �s lassan kinyitja a szem�t.*

*H m�g mindig hagyja*

*K a v�r forr�sa ut�n kap, �s moh�n nyelni kezdi.*

*H ek�zben �rzelemmentes arccal n�z Kaylie szem�be*

*K �rzi, hogy nagyon sz�d�l, elh�z�dik Horatius kez�t�l. A mellkas�n mag�t�l gy�gyul be a seb.*

*H arr�bb h�z�dik*

*K becsukja a szem�t, forog k�r�l�tte a vil�g.*

*H felkel, le�l egy sz�kre, �s Kaylie-t figyeli*

*K nem mozdul, v�rja hogy ez a r�szegs�ghez hasonl� �rz�s elm�ljon, de csak nem akar al�bbhagyni. Ism�t kinyitja a szem�t, �s megkeresi Horatius tekintet�t. R�mosolyog.*

*H is megereszt fel� egy halv�ny mosolyt*

K: K�sz�n�m…

*H nem v�laszol, �s egy pillanatra lecsukja a szem�t*

*K fel�l, de nem pr�b�lkozik meg vele, hogy l�bra �lljon, ink�bb n�gyk�zl�b odam�szik Horatius-hoz (el�g furcsa l�tv�ny lehet).* Igazad volt: nem akarok meghalni.

*H felkel �s Kaylie-t is felseg�ti, a szem�be n�z*

*K r�t�maszkodik Horatiusra, n�lk�le val�sz�n�leg elesne…*

*H k�zelebb hajol Kaylie-hoz, az arcuk szinte �ssze�r. Tov�bbra is csak n�z Kaylie szemeibe*

*K nem sok�ig b�rja ezt a k�zels�get, ink�bb megcs�kolja Horatiust.*

*H hosszan visszacs�kol, az egyik kez�vel �tkarolja Kaylie derek�t, a m�sikat Kaylie v�ll�ra teszi*

*K is �t�leli, �s ahogy a sz�d�l�s lassan m�lik, r�j�n, hogy mit csin�l, de nem �rdekli. Nem engedi el Horatiust.*