Az �r�kl�t rabjai

33. jelenet

H: Horatius

K: Kaylie

D: Daniel

*kezd alkonyodni, Horatius benyit Kaylie-hoz, k�zelebb megy hozz�, le�l az �gyra Kaylie mell�, nem szeretn� felkelteni, de nem v�rhat t�l sok�ig r�, mivel megint dolga lesz.*

*K fel�bred a mozg�sra, �s kinyitja a szem�t.*

*H f�l� hajol* J� reggelt.

K: Szia… *nagyon �lmos a hangja*

*H r�mosolyog* Fel tudsz kelni, vagy eg�sz nap ebben a „gy�ny�r�” szob�ban szeretn�l  maradni?

*K fel�l.* K�sz, ink�bb felkelek…

H: Igyekezz *kacsint* Daniel m�r nagyon v�r.

K: Jobban �r�ltem volna, ha veled lehetek…

H: Nem tudom, meddig maradok el, de sietni fogok *r�mosolyog*

K: Nagyon siess *megcs�kolja �s �t�leli, legsz�vesebben el se engedn� maga mell�l.*

H: L�tom, marasztalni akarsz *kacsint*

K: M�g sz�p… Ha m�r te is itt marasztalsz, akkor legal�bb maradj mellettem.

*H megcs�kolja, majd felkel* Id�nk, mint a tenger *mosoly*, de m�s dolgom is van, mint eg�sz nap randizgatni.

K: �s mif�le dolog?

*H nevet* Mag�n�gy.

K: Ut�lom a titkokat *morog*

H: Neked is van egyp�r… *mosoly*

K: Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt m�g csod�lkozol rajta? *felkel.*

H: Tal�n nem tetszenek a k�r�lm�nyek? *�rtatlan mosoly*

K: Egyed�l te tetszel benn�k. *megcs�kolja.*

*H visszacs�kol, �s �tkarolja Kaylie-t* Milyen megtisztel�. De most m�r t�nyleg induljunk.

*K nevet* J�…

*H elengedi Kaylie-t, felt�nik m�g�tt�k az ajt�, �s elindulnak kifel�.*

*K szorosan Horatius mellett halad.*

*D meg halad vel�k szembe a folyos�n*

*H megl�tja Danielt �s meg�ll, Kaylie-hoz fordul* Most megl�tjuk mire m�sz a szabads�ggal, a birtokra nem mehetsz ki, de a kast�lyon bel�l b�rhova. Term�szetesen csak akkor, ha Daniel elk�s�r.

*K elmosolyodik* Akkor felder�tj�k az eg�sz kast�lyt.

*H mag�hoz h�zza �s megcs�kolja* Sok sikert. *megfordul �s az ellenkez� ir�nyban t�vozik*

*K el�g hosszan n�z ut�na, �s valahogy megmagyar�zhatatlanul rossz �rz�se van. Azt�n Danielhez fordul, �s mosolyogva k�sz�n neki.*

D: Szia Kaylie. *szint�n mosolyog*

*K a t�bbi "j�t�kszerhez" k�pest szokatlanul j�kedv�…* Van valami �tleted, hogy merre induljunk?

*Danielnek ez nagyon felt�nik, azt hinn� Kaylie ig�z�s miatt ilyen, de figyelembe veszi Horatius viselked�s�t, �s bele se mer gondolni, az abszurd k�pzetbe* Nem kedvelem ezt az emeletet, menj�nk feljebb. *mosoly*

K: J�… nekem majdnem mindegy…

D: Mutathatok egy-k�t j� helyet *kacisnt*

K: �r�ln�k neki…

*D elindul el�re a folyos�n, majd fel a l�pcs�n*

K: Horatiusnak feltett sz�nd�ka, hogy unatkozni hagy…

D: Ez most �gy hangzott, mintha nem neked k�ne �t sz�rakoztatni, hanem neki t�ged. *nevet*

*K is nevet* Mert mit gondolt�l?

*D k�t emelettel feljebb benyit egy szob�ba, tele van n�v�nyekkel, olyan az eg�sz szoba mintha a szabadban lenne* N�h�ny dologba m�g belegondolni se merek… de mes�lhetn�l.

K: Ohh… el kell ismerni, van st�lusa… Szerintem leszedi a fejem, ha mes�lek.

D: K�rlek… *nekit�maszkodik egy fa t�rzs�nek* Ha nem gondolsz vissza arra, hogy b�rmit is elmondt�l nem fogja �szrevenni.

K: Ugyanazt mondom, amit te nekem n�h�ny napja: m�g a nyakamon szeretn�m tudni a fejemet. K�nny� azt mondani…

D: N�h�ny napja m�g eg�szen m�st mondt�l. Kezdenek ezek a dolgok nagyon zavarosak lenni. �r�ln�k, ha valaki engem is beavatna… mi folyik itt.

K: Nekem is… *letelepedik a f�be.* Ne hidd, hogy �n nem vagyok �sszezavarodva…

*D nagyon k�rlel�en n�z*

K: Nagyon furcsa ez az eg�sz… Ott voltam, amikor Horatius elk�ldte Christiant, hogy meg�lje Felici�t… de siker�lt figyelmeztetni a mesteremet. Gy�l�ltem, amikor meg�reztem, hogy James halott… James nem csak a tan�tv�nyom volt – tal�n az volt legkev�sb�. Sokkal ink�bb a t�rsam… �s szerettem �t… De mi�ta itt vagyok… minden annyira megv�ltozott. Att�l f�ltem, hogy Horatius… sz�val hogy k�nozni fog. Ehelyett eg�szen m�shogy t�rt�nt. Azt hittem, meg�l, amikor megtudja, hogy el�rultam azzal az �zenettel - de nem b�ntott igaz�n. �s… Beleszerettem.

*D megr�zza mag�t, hogy biztos rosszul hallott* Ezt se mondta m�g senki.

K: Teh�t most hallod el�sz�r… *elmosolyodik* M�g jobban meg foglak lepni: minden jel szerint � is bel�m szeretett.

D: K�ptelens�g… bizony�ra az mondatja ezt veled, hogy Te szereted. �s t�nyleg most hallom el�sz�r, minden „j�t�kszere” �gy viselkedett, mint te az els� napokban.

K: Szerinted adott volna a v�r�b�l, ha nem lenne igazam? Ha nem szeretne?

D: Na ne… ez nekem m�r sok…

*K felkacag*

D: Adott a v�r�b�l? M�gis mi a fen�t csin�lt�l vele? *m�r azt se tudja, hol van, �s mi a neve a d�bbenett�l.* Nem, ilyen nincs…

K: Te akartad, hogy elmes�ljem. Akkor most v�llald a k�vetkezm�nyeit.

D: Lehet, hogy tal�n nem kellett volna. *nyel* Nem hiszem, hogy Horatius valaha is k�pes lett volna valakit szeretni.

K: Tal�n m�gis. � nem k�ptelen a szeretetre.

D: H�t �gy t�nik, m�g n�gyezer �v ut�n is meg tudja d�nteni a saj�t rekordjait.

K: Nagyon rem�lem.

D: Ezek szerint nem vagy biztos benne?

K: Csak amennyire b�rmiben biztos lehetek vele kapcsolatban.

D: Nem tan�csos megb�zni benne… mindig tud meglepet�seket okozni.

K: Az�rt j� lenne, ha b�zhatn�k benne…

D: Nem aj�nlom neked… kellemetlen lenne, ha a v�g�n csal�dnod k�ne.

K: Az�rt fel vagyok k�sz�lve eg�sz sok mindenre. Nem merem mondani, hogy mindenre.

*D b�lint* Ezt akkor is neh�z megem�szteni…

K: Neked neh�z megem�szteni? Akkor �n mit sz�ljak?

D: Tal�n neked m�gis k�nnyebb, vagy ki tudja.

K: T�vedsz… egy�ltal�n nem k�nnyebb…

D: �s ezt � �gy megmondta neked, hogy: „szeret”?

K: Ha nem is ezekkel a szavakkal…

*D �rdekl�dve figyel*

K: Azt hiszem, az, ahogy viselkedik… �s minden ezt t�kr�zi. *mosolyog*

D: Lehet, hogy �n vagyok nagyon f�ldh�zragadt, de m�g mindig k�telkedek benne.

K: Szerintem van m�g r� el�g id�nk, hogy biztosan tudjuk.

D: Milyen furcsa, hogy p�r h�ttel ezel�tt, m�g lemondtad minden sz�rnyetegnek. Ne is tagadd. *mosoly*

*K nevet* Most m�r a szem�be is mondtam, hogy sz�rnyeteg.

D: Azt hiszem, ha �n ilyet mondan�k neki, r�vid �ton rep�ln�k napozni.

K: Tal�n �pp ez�rt szeretett bel�m *kacsint.* Nem hinn�m, hogy sokan mernek vele szemtelenkedni.

D: �pp ez az. Mindenki retteg t�le…

K: �n is rettegtem.

D: L�ttam. De nincs mit ezen csod�lkozni… t�led is rettegn�nek a n�gyezer-h�tsz�zadik �vedben.

K: Van egy olyan �rz�sem, hogy addig az�rt nem fogok eljutni.

D: Mi�rt ne jutn�l? Aki Horatius mellett kib�rja az fel�r egy �letbiztos�t�ssal.

K: Meglehet *nevet* De felvil�gos�tott, hogy nem val�sz�n�, hogy n�gyezer �vig kib�rja mellettem.

*D nevet*

K: Tal�n bel�tta, hogy elviselhetetlen vagyok.

D: T�nyleg… a neveir�l besz�lt neked?

K: Neveir�l? Nem…

*D egyre jobban nevet*

K: De most m�r tudom, hogy legk�zelebb mir�l faggassam.

D: Van neki vagy 30. Akkor gondolom, azt sem tudod, hogy mi�rt pont a Horatius-t haszn�lja.

K: El�rulod?

D: Befogtam. Ha ezt elmondan�, t�nyleg nem maradna a fejem a nyakamon.

K: H�, szerintem m�r olyan mindegy, hogy mennyire besz�lj�k ki… Majd k�zbenj�rok az �rdekedben *kacsint*

D: Milyen kedves… �s gondolom a sz�rmaz�s�r�l sem tudsz *nevet*

K: Nem… de most m�r t�nyleg mes�lhetn�l…

D: L�tod, az�rt megmutatkozik, hogy m�gsem ismered annyira.

K: M�g van r� id�m… *esz�be jut valami. Daniel szem�be n�z, �s megpr�b�lkozik azzal, amit Horatius v�re miatt tudja, hogyan kell… a szeme lassan elfeh�redik.* Mes�lj!

*D elmosolyodik* Horatius sz�letett v�mp�r, az�rt nem iszik emberv�rt. Len�zi �ket… *pr�b�l �szbe kapni, �s kezd leesni neki, hogy Kaylie mit csin�l, k�zd ellene*

*K an�lk�l is el�gg� belef�rad, hogy ellen�ll�sba �tk�zne. Becsukja a szem�t.*

*D megr�zza mag�t*

*K is.* Bocs…

D: Kaylie, te nem vagy norm�lis! Ezt ne csin�ld m�g egyszer!

K: Ezt m�r sokan megmondt�k… Csak egy pr�ba volt.

*D ideges* Pr�ba, hogy a fejem milyen �vben fog lerep�lni.

K: Ugyan m�r, �n vagyok az egyetlen, akit ez�rt hib�ztatni lehet. Egy�bk�nt k�sz az inf�t *kacsint*

D: Nem sz�vesen *megborzong* Azt hiszem, tervezgethetem, mik�pp akarok meghalni. F�leg, ha tov�bb b�rtad volna fenntartani…

K: Ne h�zd az idegeimet ilyen utal�sokkal, mert �jrakezdem.

*D d�h�sen n�z Kaylie-ra* Hogy a fen�be tud egy 10 �ves v�mp�r ig�zni *miut�n kimondja, r�gt�n be is ugrik neki a v�lasz*

K: Horatius v�re.

D: K�sz, ut�lag leesett.

K: Most pr�b�ltam el�sz�r… Nem hittem volna, hogy siker�lni fog.

D: Milyen kedves, hogy rajtam gyakorolsz. Tudtommal nem az�rt vagyok most veled, hogy �j k�pess�geket pr�b�lj ki. *csendben hozz�teszi* Mi j�het m�g…

K: Rajtad k�v�l csak Horatiusszal szoktam tal�lkozni, �s leszedn� a fejemet, ha rajta gyakoroln�k. Ezek ut�n? Fogalmam sincs, de hamarosan �gyis ki fog der�lni. Alakot v�ltani ink�bb nem pr�b�lok meg… Az nem lehet t�l egyszer�…

D: Akkor el�g �gyesen elrejti el�led a t�bbieket, vagyunk egy p�ran. Alakot v�ltaniii? �gy hallottam, arra az ezredik �v alatt eddig senkise volt k�pes. Csak t�nkretette mag�t, aki  megpr�b�lta, nem siker�lt vissza, �s sejtheted…

K: Ez�rt mondom, hogy ink�bb nem pr�b�lkozom vele.

D: Na, ezt j�l teszed. M�r csak az hi�nyozna, hogy az�rt is �n b�nh�djek.

K: Ink�bb ne besz�lj�nk r�la… vagyok olyan h�lye, hogy megpr�b�lom *nevet*

*D morog* F�kezd magad, k�rlek. Ha meg ennyire tanulni akarsz mi�rt nem k�red meg? Ha t�nyleg igazad van abban, hogy szeret t�ged, biztos nem fogja megtagadni.

K: Adt�l egy j� �tletet. M�g ha nem is lesz hajland� tan�tani, akkor is h�zhatom vele az idegeit…

D: Most m�r, hogy itt�l a v�r�b�l, Horatius ak�r azt is megteheti, hogy a mester-tan�tv�ny kapcsolatot blokkolja, �s elfogad saj�tjak�nt… kev�s az es�ly r� de megteheti. Lehet, hogy az�rt is �n j�rom meg, ha h�zod az idegeit…

*K sz�hoz se jut egy ideig.* Ezt… ezt komolyan megteheti?

D: Megteheti. Felt�ve, ha akarja.

K: Nagyon rem�lem, hogy nem is fog esz�be jutni.

*D k�rd�en n�z* Az el�bb m�g azt akartad hogy tan�tson nem?

K: Igen, de… ink�bb a szeret�je akarok lenni, nem pedig a tan�tv�nya.

D: Pedig lehet, hogy a m�sodik lehet�s�ggel jobban j�rn�l *mosoly*

K: Van saj�t mesterem *nyelvet ny�jt*

D: �gy tudom, Arsenia pont az�rt hagyta el, mert Horatius nem el�gedett meg a csak  „tan�tv�nyi” viszonnyal. Ezt ne hangoztasd el�tte, mert m�g k�pes, �s meg�li.

K: N�h�ny nappal azel�tt, hogy elj�ttem, tal�lkoztam Arseni�val… �s elmes�lte a t�rt�netet…

D: Vele �n is sz�vesen tal�lkozn�k. �s mi j�t mes�lt?

K: J�t? J�t m�g csak v�letlen se.

*D nevet* Akkor? *elv�rja, hogy ha m�r � is bizalmas dolgokat elmondott, akkor viszont is lehetne.*

K: Elmes�lte, hogy hogyan sz�k�tt meg.

D: Err�l nem tudok. Nekem Felici�t mes�lt�k, de akkor �pp nem voltam itt.

K: K�ss�nk alkut… �n elmondom Arsy sz�k�s�nek t�rt�net�t, te pedig elmes�led nekem, hogy Felici�nak hogyan siker�lt.

D: �n csak azt tudom elmes�lni, amit hallottam.

K: Az is el�g… Mivel �n is csak hallottam…

D: Hogy mi igaz bel�le, arr�l fogalmam sincs.

K: Ki kezdi?

D: Aki k�rdezte *kacsint*

K: Na j�… Ahogy hallottam, Horatius k�t �vig itatta Arseni�t a v�r�vel… Gyan�tom, k�zt�k is t�bb volt puszta szexn�l. Csak egyszer Arsynak siker�lt felh�znia, �s Horatius elfelejtette r�z�rni az ajt�t. �gyhogy hajnalban Arsy megsz�k�tt… hogy pontosan hogyan, azt nem tudom… Ezt az �p�letet l�tva nem lehetett egyszer� dolga… De ez m�r k�tezer �ve volt. Akkoriban Horatiusnak m�g szok�sa volt aludni is… legal�bbis a h�rek szerint, �s ez�rt nem ment egyb�l a tan�tv�nya ut�n.

D: �n csak azon gondolkozom, hogy mi�rt nem �lte meg ut�na.

K: Egyszer megk�rdezem t�le. Arseni�ra elvileg Matthew tal�lt r�… �gyhogy csatlakozott hozz�juk. Val�sz�n�, hogy eg�sz sz�p v�delmet �lvezett.

D: Matthew nem a v�mp�rgyilkoss�gi �gyeket int�zi?

K: De igen…

D: Akkor tudom, ki az, b�r szem�lyesen nem ismerem.

K: Nekem volt m�r alkalmam tal�lkozni vele… k�tszer is.

*D elmosolyodik*

*K viszont elkomorodik az els� tal�lkoz�s eml�k�t�l. Megr�zza mag�t, �s �jra Daniel szem�be n�z, de most nem pr�b�lja meg megig�zni.* �n elmes�ltem… most te j�ssz.

*D is a szem�be n�z* Valami baj van?

K: Err�l nem szeretn�k besz�lni.

D: �rtem… h�t… na j�. De ez t�nyleg csak pletyka.

K: Att�l m�g �rdekel.

D: Ugyan�gy csalta ide, mint t�ged. Azt mondj�k el�sz�r nagyon sok�ig b�rta (�lve), nem tudom mi�rt meg hogyan de nem tudta „bet�rni”. Napokon kereszt�l csak p�rbajoztak… persze el�g egyoldal� volt egy id� ut�n. Azt�n szok�sa szerint r�unt, hogy nem kaphatja meg �s bez�rta… Felicia pedig elvileg r�j�tt arra, hogy hogyan parancsol az ajt�knak. Mert amint m�r magad is l�ttad, el�szeretettel t�nteti el �ket olykor…

*K b�lint*

D: Hogy a nagykapun hogy ment ki, azt senki se tudja…

K: Ez engem is �rdekelne *morog*

D: Val�sz�n�leg nem is ott.

K: Van m�sik kij�rat?

D: Nem tudok r�la, de Horatius biztos benne, hogy nem ott ment ki.

K: Gondolom, sejted, hogy mi�rt �rdekel ez ennyire *kacsint*

D: �s ennek tetej�be m�g bejutott a k�zponti terembe is… az el�bb m�g azt mondtad szereted. Akkor mi�rt akarod itt hagyni?

*K s�hajt.* Ez egy j� k�rd�s…

D: Mi�rt?

K: Szeretem, de… nem b�zom benne.

D: Szerintem � se benned. Addig, am�g te nem b�zol benne, biztos lehetsz abban, hogy ford�tva se fog m�k�dni.

*K b�lint.* Ezen nem is csod�lkozom… *hirtelen felkapja a fej�t.*

*D k�rd� tekintettel n�z Kaylie-ra* Valami rosszat l�tt�l?

*K tekintete egy pillanatra els�t�t�l.* Nincs okom b�zni Horatiusban… �s rosszul tenn�m, ha b�zn�k benne.