Az �r�kl�t rabjai

36. jelenet

K: Kaylie

V: Victoria

*K m�snap este, ahogy fel�bred, m�g rosszabbul �rzi mag�t, mint eddig. Egyb�l Horatiusra gondol, de azt�n esz�be jut, hogy m�r nem n�la van… egy r�vid pillanatig esz�be jut, hogy James ilyenkor mindig ott �llt mellette, amikor fel�bredt, �s most nincs itt, �s m�r sosem lesz. Kaylie a k�nnyeivel k�szk�dve kel fel, �s hogy ne legyen egyed�l, lemegy a nappaliba.*

*V �pp akkor l�p be a helyis�gbe*

*K biccent, k�ptelennek �rzi mag�t r�, hogy megsz�laljon.*

*V ezt l�tva, k�zelebb megy Kaylie-hoz �s le�l vele szemben

V: Tudom milyen neh�z most neked… de azzal, hogy a m�lttal em�szted magad m�g semmit sem fogsz el�re jutni.

K: Fogalmam sincs, hogy hogyan l�phetn�k tov�bb *remeg a hangja.*

V: Jamest nem hozhattuk vissza, egyik�nknek sem �llt a hatalm�ban. Tudom hogy azzal, hogy meghalt, nem csak a tan�tv�nyodat vesztetted el…

*K-nak elszorul a torka.* Nem a tan�tv�nyom volt… vagyis… az volt legkev�sb�. *err�l esz�be jut, hogy ugyanezt mondta Danielnek is… megr�zza mag�t, nem akar s�rni.*

V: Igen, tudom, de vagy el�g er�s ahboz, hogy t�l tedd magad rajta… nem azt mondom, hogy most azonnal, de id�vel siker�lni fog.

K: Most k�ptelen vagyok r�, hogy tov�bbl�pjek… *esz�be jut Horacius, �s az az eml�k, amikor a legboldogabb volt mellette.* Legsz�vesebben visszafel� induln�k.

*V �sszesz�k�ti a szem�t* Most sikeresen meglept�l.

K: Azt hittem, te is tudsz r�la. *lehajtja a fej�t.*

V: Most m�r igen. Hallgass r�m Kaylie… t�nkreteszed magad, ha visszam�sz. B�r tudom, hogy ebbe �gysincs belesz�l�som.

K: Sz�m�t valamit, hogy t�nkreteszem magam vagy sem? B�r enn�l jobban m�r k�ptelens�g…

V: Igen, sz�m�t. Mindenn�l van rosszabb. De addig j�, am�g ebbe nem gondolsz bele… jobb felk�sz�lni.

K: Nem akarok belegondolni, hogy mi t�rt�nhet. De… Egyszer�en k�ptelen vagyok erre. Azt sem tudom, hogy Felicia mit v�r el t�lem.

V: M�rmint pontosan mire? El fogja mondani, amint feldolgoztad a m�ltb�li esem�nyeket.

K: El fogja mondani… majd ha felk�sz�ltem r�… Igen, k�sz�n�m, ezt m�r eleget hallottam. �s tudod mit? Nem �rdekel.

V: Nem azt mondtam, hogy ha felk�sz�lt vagy.

K: T�z �v alatt nem mondta meg, hogy mi�rt tett v�mp�rr�. Most m�r nem is �rdekel.

V: � is tudja, hogy m�r r�gen felk�sz�lt�l. *k�rd�en n�z*

*K a kezeibe temeti az arc�t, �s a v�llait r�zza a zokog�s.* T�z �ve… akkor kellett volna ink�bb a hal�lt v�lasztanom. Enn�l m�g az is jobb.

*V elfordul egy pillanatra* Sajnos sokan vannak k�zt�nk, akik megb�nj�k a v�laszt�st. Azt az�rt megfigyelhetn�d, hogy val�j�ban "kik" ezek. Nem helyeslem amit Felicia tesz veled… ennek ellen�re, csak a te dolgodat szeretn� megk�nny�teni.

K: K�ptelen vagyok r�. Megpr�b�ltam… tal�n siker�lt volna, ha nem kell elmennem…

V: Neki is megmondtam m�r… hogy ezt nem lehet csak �gy belenevelni valakibe. �gy tudom, hib�zt�l, lett volna m�s lehet�s�ged… azaz: nem belekeveredni.

K: K�sz, hangoztasd m�g, hogy �n tehetek mindenr�l… Akkor legal�bb biztosan meg�l�m magam.

V: Nem fogom t�bbet hangoztatni, mivel tudom, hogy b�ntalak vele. Kaylie… *a szem�be  n�z*

*K feln�z, �s pr�b�lja egy kicsit visszatartani a k�nnyeit.*

*V s�hajt* Hogy tudn�k seg�teni?

K: Sehogy…

V: Akkor m�sk�pp k�rdezem… tudom, hogy d�nt�tt�l m�r. Mit tenn�l most? Azon k�v�l persze, hogy meg�l�d magad.

K: Nem tudom, Victoria… Legsz�vesebben visszamenn�k. De nem tehetem…

V: Csak Felicia miatt?

K: Legink�bb miatta.

V: Megk�rn�lek valamire. Mondd el pontosan… mit �rzel Felicia ir�nt. Tiszteletet?  Megal�zkod�st? Vagy esetleg m�st?

*K habozik egy kicsit* Legink�bb… tiszteletet. �s szeretetet. R� gondoltam, ha Horatius meg akart ig�zni… Ha f�ltem.

V: �s Horatiust is szereted?

*K b�lint.*

V: Azt gondolom tudod, Kaylie, hogy d�ntened kell, az egyik biztons�g a m�sik nem az. De ez a te �leted… a jogot senki se fogja elvenni t�led.

K: F�lek d�nteni…

V: Musz�j.

K: Kell egy kis id�.

V: �s szerintem m�r d�nt�tt�l…

*K becsukja a szem�t egy pillanatra.*

V: Id�… az id� nem v�ltoztat a dolgokon, csak hom�lyoss� teszi az eml�keket.

K: M�g nem l�tok tiszt�n.

*V s�hajt* Nem fogadod el, igaz?

*K lehajtja a fej�t.* M�g �nmagamat sem siker�lt meggy�zn�m arr�l, hogy helyesen d�nt�ttem.

V: M�rmint azzal kapcsolatban, amit tett�l, vagy amit most k�sz�lsz tenni?

K: Amit k�sz�l�k tenni. �s legink�bb az tart vissza, hogy tudom, mi lett Tamar�val… Ott voltam… �s ha nem �l meg k�zben, akkor l�ttam volna.

*V behunyja egy pillanatra a szem�t*

K: Sajn�lom. Nem kellett volna megeml�tenem…

*V r�mosolyog* M�r r�g t�ltettem magam rajta… de mit ne mondjak, ritka tehets�ges volt. �s mindig hat�rozott. L�tod, itt a nagy b�kken�. Valamelyik�ket el fogod vesz�teni. Felicia mindenk�pp meg fog v�deni, de mi van, ha Horatius nem fogja megadni neked azt amire v�gysz? Akkor mindkett�j�ket elvesz�ted. Ezt gondold v�gig.

K: �ppen ett�l f�lek. T�l neh�z a d�nt�s… Tudod, hogy mit szeretn�k… de az bizonytalan.

V: De ha rosszul d�ntesz… azt b�nni fogod eg�sz �letedben.

K: Ha rosszul d�nt�k, nem hiszem, hogy lesz id�m megb�nni.

V: Szerintem te el tudod d�nteni, hogy meg�ri-e neked ekkora kock�zattal. Tal�n lesz… tal�n nem.

K: Te azt szeretn�d, ha itt maradn�k, igaz?

V: Mondtam m�r, hogy ebbe nincs belesz�l�som… igencsak t�voli "rokonok" vagyunk.

*K most el�sz�r elmosolyodik*

*V is r�mosolyog*

K: Egyel�re maradok. Most m�g �gysem tudn�k visszamenni… �s egy�bk�nt is… Ha Horatius viszonozta az �rz�seimet, akkor had egye egy kicsit a fene…

*V nevet*

K: Ut�lok egyed�l szenvedni.

V: Ha �gy is volna, biztos vagy benne, hogy kapn�l t�le �j es�lyt?

K: Nem vagyok biztos benne…

V: Hogy f�lretenn� a b�szkes�g�t miattad?

K: Majd kider�l *kacsint.*

*V r�mosolyog* Ezek szerint a d�nt�sed m�r v�gleges…

*K hat�rozottan b�lint*

*V is b�lint* �rtem.