Az �r�kl�t rabjai

38. jelenet

K: Kaylie

D: Daniel

L: Lazarus

H: Horatius

*K el�ri az erd�t. A f�k ism�t bar�ts�gtalannak t�nnek.*

*egyenl�re az erd� k�rny�k�n csend van, az akad�lyok most nem t�ntek el*

*K el�h�zza a k�st az �v�b�l, �s a kez�ben tartva elindul el�re. A f�k k�z�tt megy, �s figyel az erd� hangjaira.*

*az erd�ben csend van ahogy Kaylie befel� halad, tal�n t�ls�gosan is elb�zhatn� mag�t*

*K meggyors�tja a l�pteit, �s csak el�re figyel.*

*mindk�t oldalr�l apr� nyilak kezdenek z�porozni Kaylie fel�.*

*K �rzi, amint a karjaiba, v�llaiba �s l�b�ba f�r�dik n�h�ny ny�l. Kicsit k�s�n kap �szbe, nem tud el�g gyorsan rohanni, de siker�l ki�rnie a t�zvonalb�l.*

*K egyenesen a "napf�nyfoltok" fel� rohant*

*K tudja, hogy nem sok es�lye van �gy �tjutni a napf�nyfoltokon. M�g id�ben �szreveszi, �s meg�ll el�tte. Azokat a nyilakat kiszedi a test�b�l, amik akad�lyozz�k a fut�sba, �s regener�lja mag�t, majd elkezd rohanni, �t a napf�nyfoltokon.*

* K �szre se vette, de amint ki�rt egy fekete sz�n� k�dbe s�t�lt… ez semmi egy�b reakci�t nem v�lt ki, minthogy Kaylie nem l�t semmit*

*K ism�t regener�lja a sebeit, majd tov�bb halad egyenesen, a hall�s�ra hagyatkozva*

*a fekete k�db�l, �gy 10 m�ter ut�n ki�r*

*K nagy leveg�t vesz, meg�ll, �s v�rja a k�vetkez� csapd�t. L�pteket hall, bal oldalr�l valaki k�zeledik fel�je*

*K arra kapja a fej�t, �s ismer�s neki az alak… hamarosan le is esik neki, hogy honnan.*

*I egyre k�zelebb �r, Kaylie-hoz, felismeri a l�nyt*

*K a kez�ben tartja a k�st, felk�sz�lve mindenre.*

I: Tedd csak el *fordul Kaylie-hoz* Minek j�tt�l ide?

K: Horatiushoz. A t�bbi az �n dolgom.

I: Gondolod, hogy fogadna t�ged?

K: Majd megl�tjuk. *nyugodt hangon besz�l*

I: Ha v�rt volna, bizony�ra nem kapt�l volna… csapd�kat. De a te dolgod.

K: K�s�rj be hozz�.

I: Most parancsolgatsz?

*K hozz�teszi* K�rlek.

I: Eszemben sincs, ha oda akarsz menni, akkor m�sz magadt�l.

K: Akkor �llj f�lre.

I: Ahogy "parancsolod" *v�gtelen�l g�nyos*

*K m�r fel se veszi.*

*I megfordul, �s fak�pn�l hagyja.*

K: Viszl�t. *elindul el�re*

*az erd� tov�bbra is a "s�t�tebb" oldal�t mutatja Kaylie-nak, de m�r l�tni a f�nyt, ami a kij�ratot jelenti*

*K megl�tja a f�nyt, �s eml�kszik m�g, hogy itt elvileg ind�k vannak, amik  megbilincselhetn�k. �gyhogy elkezd szaladni kifel�, �s ki�r az erd�b�l.*

*az ind�k megt�madj�k Kaylie-t, de pont id�ben siker�l ki�rnie*

*K feln�z a sz�d�t�en magas kast�lyra. Lassan, de hat�rozott l�ptekkel elindul el�re.*

*sehol senki… csend van*

*K oda�r a kapuhoz, lenyomja a kilincset, de az nem enged.*

*tov�bbra is csend van, kellemes h�tk�znapi �jszaka*

*K nem akarja elhinni, hogy id�ig eljutott, �s most nem fog bejutni. Tudja, hogy nem m�szhatja meg az �p�letet, az t�l magas, kapaszkod� se sok van…*

*kapaszkod� egy�ltal�n nincs… m�g ablak sem, csak az egyed�li nagykapu*

*K nem tud m�sra gondolni… �zen gondolatban Horatiusnak, hogy itt van.*

*tov�bbra sem v�laszol senki, m�g�tte az erd�, el�tte a kapu, n�ma csend*

*K hi�ba pr�b�lkozik az �zenettel… azt hitte, hogy siker�lni fog bejutni, de csal�dik…*

*az erd� fel�l l�ptek hallatsz�dnak, messze van, Kaylie nem tudja m�g kivenni ki az*

*K megfordul, �s nagyon figyel, hogy ki lehet az.*

*az alak amint megl�tja hogy valaki �ll a kapu el�tt, szapor�zni kezdi a l�pteit*

*K m�g mindig nem ismeri fel, de most m�r az�rt kezdi ideges�teni a helyzet.*

*D felismeri Kaylie-t, �s futni kezd fel�je*

*K nem mozdul a hely�r�l, de az arc�n egy szomork�s mosoly t�nik fel.*

*Danielen, amint Kaylie k�zel�be �r, megl�tsz�dik az a d�bbenet.*

K: Nem sz�m�tott�l r�m, igaz? *k�rdezi, amikor m�r hall�t�vols�gon bel�lre �r Daniel.*

*D k�zelebb �r, �s meg�ll Kaylie el�tt.* Kaylie… mindig meg tudsz lepni *neki is mosolyra h�z�dik a sz�ja*

K: Ebben sz�p lassan profi leszek… M�r csak a kapun kellene bejutnom.

D: Hozz� j�tt�l? *lehorgasztja a fej�t*

*K komolyan b�lint.* Mi a baj?

D: Kaylie, ma reggel velem egy�tt ment el. Nincs itthon.

K: Sz�m�tottam r�, hogy nem lesz… Hol… hov� ment?

D: H�nyszor mondjam m�g neked, hogy nem avat be a dolgaiba… �s nem tudom, mikor j�n vissza… lehet hogy p�r perc, lehet hogy p�r h�t. *szomor�an n�z Kaylie szem�be*

K: Nem �rdekel… megv�rom. M�r minden mindegy… Felicia azt mondta, hogy ha elmegyek, ne is menjek vissza. Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan… de van bennem annyi b�szkes�g, hogy komolyan vegyem.

D: A m�ltkori tal�lkoz�sra gondolva, nekem nem �gy t�nik, hogy az a t�pus aki nem komolyan gondolja a dolgokat.

K: Igaz *mosoly* De most m�r mindegy.

*D s�hajt*

K: Ha kell, itt is megv�rom…

D: Egy pr�b�t tal�n meg�r. Nekem van enged�lyem, tal�n ha szorosan m�g�ttem maradsz.

K: Rendben *elmosolyodik*

*D morog valami olyat maga el�, hogy: "jajnekem"*

K: Meghalok veled, ha ez v�gasztal *kacsint*

D: K�szi, most megnyugodtam *kacsint, majd lenyomja a kilincset*

*K szorosan m�g�tte van.*

*az ajt� ny�lik, �s szinte meglep�, hogy milyen k�nnyen jutnak be*

*D s�hajt*

*a kapu bez�r�dik m�g�tt�k.*

K: Ism�t kezd�dik… *s�hajt*

*D Kaylie-hoz fordul* M�rmint mi kezd�dik?

K: Megint ez a hely… *mosoly* Az�rt nem �rzem magam biztons�gban.

D: Csak azt ne mond, hogy �gy �rzed magad, mint amikor el�sz�r j�tt�l ide.

*K felnevet* Dehogyis…

*D r�mosolyog*

*L megl�tja �ket, �s lesiet a l�pcs�n.* Daniel, m�gis mi a fen�t k�pzelsz?

D: A fen�be… *tudja, hogy most nagy szarban van* Szia Lazarus.

*K megh�z�dik a h�tt�rben.*

L: Hello.Mit keres itt ez a n�? *v�gigm�ri Kaylie-t.* Jobban mondva kisl�ny.

*D nyel* Horatiushoz j�tt, �gyhogy ez nem tartozik r�d.

*L hidegen felnevet*

D: Amint l�tod…

L: Ilyet se hallottam m�g…

D: …beengedte a kapu.

L: Persze, mert �gyesen behoztad rajta. Ugye tudod, hogy most hal�lt �rdemeln�l?

D: Szerinted �tverhetem Horatiust egy ilyen olcs� tr�kkel?

*L fejcs�v�l* Nagyon nagy hiba volt…

D: Sz�llj le r�lam Lazarus, ha nem lenne enged�lye nem jutott volna be.

L: Felejtsd el az olcs� kifog�sokat. Ha lenne enged�lye, olyankor j�tt volna, amikor Horatius itthon van.

*D habozik kicsit* Bizony�ra k�sik. *ink�bb visszasz�vn� a mondatot*

L: �n �ljelek meg titeket, vagy megv�rod Horatiust?

D: Nem �n vagyok rosszkor rossz helyen *pr�b�l hat�rozott lenni, amilyennek Horatius elv�rja t�le*

L: Akkor csak ezt a kisl�nyt. *hideg mosoly* T�ged majd Horatius elint�z.

D: Nem fogom hagyni, hogy ak�r egy ujjal is hozz��rj!

L: Val�ban? *felvonja a szem�ld�k�t, �s nyugodt l�ptekkel odas�t�l mell�j�k.*

*D h�tr�l* T�nj el…

*K nyugodtan n�z Lazarus szem�be.*

L: Mert ha nem, akkor mit csin�lsz?

D: Majd Horatius megmondja, hogy kinek �t�li az "igazat".

L: Alig v���rom.

*D nem v�laszol, �sszesz�k�l a szeme* Nincs dolgod, hogy ennyire r��rsz?

L: �ppen r��rek, hogy vigy�zzak a h�zra. �s milyen j�, hogy itt vagyok…

D: Erre a h�zra nem sz�ks�ges vigy�zni, �pp el�g er�s a biztons�gi rendszer.

L: Nekem nem �gy t�nik.

D: Az isten szerelm�re Lazarus, szerinted ez a kisl�ny t�lj�rhat a "gazd�d" esz�n?

*L felnevet.* Az �v�n nem, de a h�z�n ezek szerint siker�lt.

D: Nem fog �r�lni, ha megtudja, hogy ennyire "b�zol" benne. *kihangs�lyozza az "ennyire" sz�t*

*K most m�r kezdi megel�gelni, �s mivel Lazarus tov�bbra is a szem�be n�z, megpr�b�lja megig�zni, hogy mennyen m�r innen…*

*L nevet a pr�b�lkoz�son.* Annak sem fog �r�lni, hogy behoztad ezt a kisl�nyt… Aki m�g tud meglepet�st okozni…

*D Kaylie-ra n�z* Ezt ne csin�ld!

*K m�r felhagyott vele.*

L: Kicsit t�bb gyakorl�s, kisl�ny…

D: Lazarus… most m�g sz�pen k�rlek: t�nj el innen!

L: Mert? Ha nem t�n�k el, mit csin�lsz?

*D m�rgesen n�z* Ki�llok ez�rt a l�ny�rt, ha nincs m�s v�laszt�s *hat�rozottan mondja*

L: Ennyire fontos neked? *k�zelebb l�p Kaylie-hoz, �s v�gigsim�t a karj�n.*

*D elh�zza onnan Lazarust* Sz�pen k�rtelek…

*L nevet.* �s most?

D: Ne k�nyszer�ts r�! *tudja hogy semmi es�lye Lazarus ellen, de ez most nem �rdekli.*

L: Tudod, hogy Horatius nem szereti, ha a szolg�i egym�st �lik.

D: Ezt pont Te mondod? *megpr�b�lkozik egy len�z� mosollyal*

L: Remek helyetek lesz az alagsorban, am�g Horatius vissza nem j�n.

D: De mi nem megy�nk le az alagsorba, hanem itt v�rjuk meg! *nagyon kezd elege lenni*

L: Nem k�v�ns�gm�sor. Indul�s lefel�… ne akarj�tok, hogy �n vigyelek…

D: Te csak ne parancsolgass.

L: Mivel jelen pillanatban �n vagyok l�p�sel�nyben, tal�n jogomban �ll parancsolgatni.

D: T�vedsz. *szikr�kat sz�rnak a szemei*

L: Itt �s most akarsz meghalni?

*D nem v�laszol*

*L el�h�zza a k�s�t, �s Daniel tork�hoz tartja.*

K: Ne!

*ny�lik a kapu, Horatius bel�p*

*L leengedi a kez�t.* Szervusz, Horatius.

*K fel� fordul, de nem tudja, mit mondhatna. Halkan k�sz�n.*

*D nyel �s k�sz�n, tudja hogy ez�rt nagyon fog kapni*

H: Lel�pni! Mind a ketten… *az arc�n nem l�tsz�dnak �rzelmek, nyugodt hangnemben besz�l Danielhez �s Lazarushoz*

*L b�lint, elteszi a k�st, �s nyugodt l�ptekkel els�t�l.*

*D is lel�p, semmi kedve k�tekedni*

*K n�z Horatiusra, de nem mer megsz�lalni.*

*H szembefordul Kaylie-val*

*H Kaylie-ra v�r hogy mikor hajland� megsz�lalni*

K: Nem is lep meg, hogy visszaj�ttem?

H: Tudtam, hogy itt vagy. Mit gondolsz, m�gis, hogy j�tt�l be?

K: A te enged�lyeddel? *r�mosolyog.*

H: Khm… nem is Daniel�vel. Megtudhatn�m, hogy mi�rt j�tt�l vissza?

K: Nem egy�rtelm�? Mert szeretlek.

H: �s Felicia? Miatta ment�l el, nem?

K: Azt hiszem, siker�lt v�glegesen elmarnom magam mell�l. *lehajtja a fej�t.*

H: Elmarnod? �sszeveszt�l vele, vagy csak azzal, hogy visszaj�tt�l?

K: �ssze is vesztem vele… �s azt, hogy visszaj�ttem, minden bizonnyal �rul�snak min�s�ti.

H: Abban biztos lehetsz… *Kaylie szem�be n�z*

*K viszonozza a pillant�s�t.*

H: Megk�rdezhetem, hogy… mi volt a vita t�rgya?

K: A szok�sos… az �rzelmeim, a viselked�sem… �s v�gre elmondta, hogy mi�rt tett v�mp�rr�. *lehajtja a fej�t*

H: Ezek szerint m�g mindig nem fogta fel, hogy te nem "oda" tartozol. Elmondta volna? El�g �gyetlen h�z�s. Ez�rt is j�tt�l vissza?

K: Mindenk�ppen vissza akartam j�nni. De v�rni akartam m�g… n�h�ny hetet. Nem adom fel ilyen k�nnyen *elmosolyodik*

H: �s mire v�rt�l? Azt l�tom. *az arc�n most el�sz�r mosoly fut v�gig*

K: Hogy mire? Tal�n arra, hogy tiszt�zzam magamban az �rz�seimet. Nem j�tt �ssze…

H: �s most m�r tudsz v�gre d�nteni?

K: D�nt�ttem. M�r csak azon m�lik, hogy te mit sz�lsz a d�nt�semhez.

H: Szerinted mit k�ne sz�lnom? Ugorjak a nyakadba?

K: Igen, az tal�n megfelelne *kacsint*

*H s�hajt* �s gondolom azt is ELV�ROD* nagyon kihangs�lyozza a sz�t*, hogy bocs�ssak meg.

*K r�mosolyog, tudja, hogy Horatius ezt a reakci�t v�rja legkev�sb�.* Igen, azt is elv�rom, hogy megbocs�ss.

H: Ez �gy hangzik, mintha �n lenn�k az "�rul�" f�l *mosoly*

K: �gy hangzik, ahogy hallani akarod.

H: K�rd�s, hogy te hogy gondolod.

K: Sajn�lom, hogy el�rultalak, de �gy �rzem, hogy �pp el�gg� megb�ntett�l �rte.

H: Sajn�lod… el�sz�r el�rulsz engem… most Felici�t. Honnan tudjam vajon, hogy nem kezded-e megint?

K: Igazad van. Hi�ba �g�rem meg, hogy nem kezdem �jra… Ha m�g magam sem vagyok biztos benne.

H: Ezek szerint sz�m�thatok arra, hogy megint el�rulsz?

K: Jobban teszed, ha sz�m�tasz r�.

H: Egyre jobbak a felt�telek *v�ltozatlanul mosoly*

K: Nekem m�r mindegy, Horatius.

H: �s szerinted nekem mindegy?

K: Te most is azt teszel velem, amihez kedved van.

H: T�lem v�rod t�n, hogy "�t�lkezzek" feletted? Mert azt m�r magad megtetted.

K: Ez az �t volt az utols� rem�nyem.

H: Nem b�zhatok benned, am�g saj�t magadban nem b�zol.

K: Egy �rul� nem b�zhat saj�t mag�ban. �gyhogy csak benned b�zom.

H: Bennem b�zol? Ez meglep… szerintem eddig nem tetted.

K: Igen, Horatius. B�zom benned.

*H r�mosolyog* Nem tudom mit tenn�k, ha m�g egyszer megtenn�d, amit megtett�l… Eml�kszel arra mit mondtam…

K: Sok mindent mondt�l.

H: "A saj�t senkimet nem adom senkinek." Szerintem ebbe minden benne van, ami minket �rint.

*K elmosolyodik, �s egy k�nnycsepp csordul ki a szem�b�l, de most el�sz�r a boldogs�gt�l*

*H k�zelebb l�p Kaylie-hoz �s a kez�vel let�rli a k�nnycseppet az arc�r�l*

*K �t�leli Horatiust, �s megcs�kolja.*

*H visszacs�kol, de mintha nem lenne az eg�szben "�rzelem", nagyon �gyel, hogy Kaylie ne vegye �szre. �lbe veszi Kaylie-t, �s beviszi a legk�zelebbi szob�ba*