Az �r�kl�t rabjai

39. jelenet

K: Kaylie

H: Horatius

R: Robert

F: Felicia

*m�snap Kaylie egyed�l tal�lja mag�t a szob�ban, az ajt� nincs bez�rva, senki m�s nincs a szob�ban, az �gyon Kaylie mellett egy bor�t�k hever*

*K ahogy fel�bred �s fel�l, a kez�be veszi a bor�t�kot.*

*kics�szik bel�le egy lev�l. A lev�l fekete, �s feh�r sz�n� tint�val van rajt az �r�s… szem�lyesen Horatius k�z�r�sa*

*K sz�thajtja a levelet, �s olvasni kezd.*

*a lev�l r�viden utas�tja Kaylie-t, hogy amint fel�bredt Horatius v�rja a szob�j�ban, bizonyos "l�nyeges" dolgokra hivatkozik amit meg kell besz�lni�k.*

*K nem tudja, pontosan mire sz�m�that. Sietve fel�lt�zik, �s �tmegy Horatius szob�j�ba.*

*H v�rja Kaylie-t, az egyik sz�ken �l, h�tat ford�tva az ajt�nak*

*K bel�p, megker�li Horatius sz�k�t, �s el� �ll.* Szia, Horatius.

*H felkel, hidegen k�sz�n, az arc�n nyoma sincs kedvess�gnek, vagy szeretetnek, ink�bb hideg… len�z� mosollyal tekint Kaylie-ra*

K: Mir�l akarsz besz�lni velem? *�gy tesz, mintha nem venn� ezt �szre.*

H: �g�rem r�vid leszek *felnevet*

K: V�rom a folytat�st…

H: Nos, m�r r�g�ta �reztem hogy vissza fogsz j�nni, �s el�gg� terveztem is a fogadtat�sodat. Mindent �gy csin�lt�l, ahogy azt megterveztem, minden apr� tr�kknek bed�lt�l, amit el�d �ll�tottam. *mosoly*

K: Ez mindig �gy volt, nem hiszem, hogy meglepett volna.

H: �s ha most azt mondom neked, hogy "�tvertelek?" *az arc�n kegyetlen mosoly fut v�gig* Hogy ha az eg�sz arra ment ki, hogy bossz�t �lljak rajtad, ami�rt el�rult�l!?

*K lehajtja a fej�t, �s halkan v�laszol.* Akkor is azt mondom: szeretlek. Nem tudlak gy�l�lni, �s b�r ism�t csal�d�st okozol, tal�n nagyobbat, mint eddig b�rmikor… de k�sz�n�m a tegnap �jszak�t �s azt a n�h�ny �r�nyi boldogs�got.

H: Gyeng�bb vagy, mint hittem volna… de mit ne mondjak, j�t�knak nem is rossz *felnevet* Soha t�bb� nem al�zkodom meg egyetlen n� el�tt sem. �s te nem leszel kiv�tel. Csak m�g utolj�ra… ki akartalak haszn�lni. Kihaszn�lni ezt a gyenges�get.

K: Tal�n jobb is, hogy ezt elmondtad.

*H Kaylie-ra v�r, hogy van-e esetleg m�g valami utols� hozz�f�zni val�ja.*

*K feln�z, de a szem�ben m�r nincs semmi nyoma semmif�le �rzelemnek.*

H: Csak ennyit akartam mondani. T�bbet nem teszed be ide a l�bad, arra m�rget vehetsz.

K: F�lsz, ez�rt el�z�l magadt�l… �rtem. F�lsz att�l, hogy szeretn�l.

H: L�tom, most m�r t�nyleg b�zol bennem…

K: Nem tudom, hogyan lehettem ennyire ostoba.

H: Nagy k�r volt. Igen… ostoba volt�l… hisz�keny �s gyerekes…

K: Tudnom kellett volna, hogy nem vagy annyira er�s, amilyennek mutatod magad. �s hogy f�lsz valamit�l… a szeretett�l. L�tnom kellett volna rajtad sokkal hamarabb.

H: A v�lem�nyed csak a te dolgod, r�d tartozik, engem nem �rdekel.

*K szem�ben tov�bbra sincs semmi �rzelem…* �rdemes meghallgatnod. Tal�n tal�lsz benne igazs�got is. �s tal�n legk�zelebb �vatosabb leszel.

H: Egy 10 �ves hirdetn� az igazs�got? *nevet*

K: Eleget szenvedtem ahhoz, hogy id�sebbnek �rezzem magam.

H: De az igazs�g nem l�tezik. Ha �gy gondolod, hogy f�lek, akkor most elmondok valamit. Egyszer voltam szerelmes… eg�sz �letem sor�n. De az illet� nem Te vagy. �s most kifel�!

K: Miben jobb n�lam Merove? Mit kellene tennem, hogy szeress? *most m�r l�tszik rajta, hogy egyre gyeng�l, fizikailag is.*

H: Miben jobb? Miben vagyok �n jobb, mint James? A k�rd�s ugyanaz, csak a szerepl�k m�sok. Hi�ba k�tekedsz, a t�m�t lez�rtnak l�tom.

K: Nem l�tlak m�r t�bb�, Horatius?

*H arc�ra ki�l a t�m�ny gonoszs�g, most l�tszik rajta igaz�n, hogy 4700 �ves* Nem fogsz.

*K k�zelebb l�p hozz�, a haj�t h�tradobja, szabadon hagyva a nyak�t. Az asztalon l�v� k�st Horatius kez�be adja.* Tudod, hogy mit k�rek. *a szem�be n�z.*

H: Biztos, hogy ezt akarod?

K: Biztos vagyok benne.

*a penge f�nye Kaylie szem�be villan*

K: Nem h�tr�lok meg, Horatius.

H: Ennyit �rek neked? Meghaln�l �rtem? *nevet*

K: �s �n mennyit �rek neked? Bepiszk�tan�d velem a kezed? *mosoly*

H: Ennyit az�rt megteszek, ha ez minden v�gyad.

K: Ez minden. *becsukja a szem�t.*

*H felemeli a k�st, �s Kaylie nyak�hoz tartja*

*K felk�sz�l, de nem gondol m�r semmire.*

*a hideg penge hozz��r Kaylie nyak�hoz, az �rint�se rideg �s �rdes*

*H tudja, hogy Kaylie nem l�t semmit, a k�nnycseppek v�gigfolynak az arc�n, de most nem sz�r�tja fel �ket, nem is foglalkozik vele, szinte �szre se veszi a k�vetkez� pillanatot, m�r csak azt, hogy Kaylie teste �lettelen�l zuhan mell� a f�ldre*

*R kiss� d�h�sen besz�lget Felici�val.*

*F szok�s szerint minden kimagyar�z* M�gis, mit akarsz, mit tegyek?

R: Fogalmam sincs. Szerinted m�gis, mi�rt ment vissza Kaylie?

F: Tudom, mi�rt ment vissza, k�rlek ne d�rg�ld �lland�an az orrom al�. �s szerinted mi lenne a helyes?

R: Mi az isten�rt kellett pont akkor elmondanod neki?

F: Most meg k�ne �ln�m?

R: Dehogy!

F: � akarta, Robert!

R: El�tte j� n�h�nyszor akarta.

F: Eg�sz 10 �vig �lland�an ezzel faggatott, hogy mondjam el. H�t most megkapta.

R: �s mi�rt pont most? *f�jdalmas arc.*

F: Szerintem aktu�lis volt a pillanat, gondoltam ez "fel�nk" billenti majd.

R: Vajmi keveset tudsz az eff�l�kr�l… �pp ez�rt ment el…

F: Neked meg t�l nagy a sz�d… �lland�an csak reklam�lsz meg nyavalyogsz, de egy �rtelmes �tleted sincs!

R: Az �rtelmes �tletem, hogy v�gre hagyj fel az eff�le tervekkel.

F: �s most mi a nagy terved? Nagyon nagy sz�ks�g lenne r� *g�nyos*

R: Semmi nagy tervem nincs. De t�k�letesen t�nkretetted Kaylie �let�t.

*F hirtelen megt�ntorodik, csak a fal tartja meg, hogy ebben a pillanatban ne essen �ssze, a szeme �sszesz�k�l, az arc�n megjelenik egy �RZ�S: a r�m�let*

R: Neh… mondd, hogy…

*F nem mond semmit, �gy �RZI, mintha egy vil�g sz�nne meg benne, minden, ahova tartozott, amihez ragaszkodott… mintha az eg�sz m�ltj�t elvesztette volna egy r�pke pillanat alatt.*

*R felkel. Felicia szem�be n�z.* T�vedt�l. �s h�rom EMBER �let�t tetted t�nkre, a semmi�rt, akik m�g mindig boldogan �lhetn�nek haland�k�nt. Kaylie 27 �ves lenne. Embernek is fiatal. Viszl�t, Felicia. *elfordul t�le, �s kimegy a szob�b�l.*

*F szapor�n veszi a leveg�t, csak egy pillanatra tekint Robert ut�n*

*Lentr�l az ajt� csuk�d�sa hallatszik, ahogy Robert kimegy a h�zb�l.*

*Felici�ban �sszeborul minden… kezd hinni Robertnek, �s szinte fel�rlik az �rz�sek amik felszabadultak benne. El�r�bb l�p, kib�mul az ablakon a csendes �jszak�ba, senki sem l�tja, senki sem tudja, hogy szenved… egyed�l maradt, �s mindez�rt csak � a felel�s… Kinyitja az ablakot, �s megcsapja a hideg leveg�, �rzi amint egy k�nnycsepp lassan folyik v�gig az arc�n.*