Sziasztok!

          A nevem Gabrielle. 1988. december 9-�n sz�lettem, Liverpoolban. A nagymam�m szerint �gy zuhogott aznap az es�, mint m�g soha, az � ittl�te �ta, pedig � itt sz�letett. Azt mondta, azon a d�lut�non is �pp�gy esett, amelyiken a sz�leim �s a n�v�rem g�pe lezuhant. K�s�bb megtudtam n�h�ny r�gi �js�gcikkb�l, hogy n�h�ny �r�lt lel�tte a pil�t�t, a m�sodpil�t�val �s az utask�s�r�kkel egy�tt �s az �ce�nba vezette a rep�l�t. A nagymam�m�k engem okoltak a hal�luk�rt �s mi�ta a vil�gra j�ttem minden kisebb-nagyobb sorscsap�s�rt, ami �rte.

           H�t �vesen �rvultam el �s ker�ltem a nagysz�leim gondoz�s�ba, akik azon nyomban bedugtak egy bentlak�sos, katolikus iskol�ba, csakhogy min�l kevesebbet kelljen velem foglalkozniuk. Gy�l�ltem azt a helyet. Hideg, sz�rke, irdatlanul nagy �s bar�ts�gtalan volt. Az ap�c�k, akik tan�tottak, �s neveltek benn�nket, sok tekintetben hasonl�tottak az �p�letre. �ppoly hidegek, sz�rk�k �s bar�ts�gtalanok voltak, csak mindezek mell� m�g csatlakozott a szigor�s�g �s a gyermekek ir�nti gy�l�let. Legal�bbis �n �gy �reztem. Amikor csak tudtam, ellentmondtam nekik �s �ton, �tf�len mindenf�le kis �s nagy cs�nyt elk�vettem, hogy borsot t�rhessek az orruk al�. Pedig m�g be nem dugtak abba a sz�rny� helyre, j�l nevelt �s csendes gyermek voltam. Ki akartam r�gatni magam, de csak nem siker�lt. Mint k�s�bb megtudtam, a nagysz�leim kem�ny p�nz�sszegeket fizettek az iskol�nak, rosszalkod�saim k�rp�tl�s�ul. De ahogy teltek az �vek, lecsendesedtem �s hagytam, had form�ljanak olyann� „J�zus menyasszonyai” amilyenn� csak akarnak. M�r-m�r mintatanul� lett bel�lem, aki sosem k�sik, mindig meg�rja a leck�j�t �s a szorgalmikat, aki szorgalmasan im�dkozik �s soha m�g egy rossz gondolata, sincs. Az igazs�ghoz hozz�tartozik az is, hogy minden percben az�rt im�dkoztam, hogy kib�rjam a k�vetkez� napot, �s hogy valamikor adass�k olyan lehet�s�g, amikor megsz�khetek. Mert meg akartam sz�kni, mindenn�l jobban akartam.

           Azt�n elj�tt v�rva v�rt pillanat! Ekkor tizen�t �ves voltam.  Egy �jjel t�z �t�tt ki a k�nyvt�rban, �s m�g mindenki oltotta a t�zet, menteni pr�b�lta az �let�t �s az int�zm�nyt, �n megsz�ktem. Nem volt n�lam semmi. Se p�nz, se �lelem, se iratok, semmi, csak a ruha, ami rajtam volt, ami egy feh�r kardig�nb�l, egy hossz� ujj� bl�zb�l, egy fekete szokny�b�l �s cip�b�l �lt. T�l volt, az �vszakhoz k�pest leng�n voltam �lt�zve. De nem b�ntam, �gy is megfelelt, mindegy volt minden, csak az sz�m�tott hogy szabad vagyok. Addig j�rk�ltam fel-al� a v�rosban, m�g m�r nem �reztem a l�baim a f�radts�gt�l. Lefek�dtem egy padra �s elaludtam. Mikor fel�bredtem, selyemh�l�ingben fek�dve, puha �gyban, egy kast�lyban tal�ltam magam. R�gt�n tudtam a berendez�sr�l, a falakr�l �s arr�l az �porodott szagr�l, ami a szob�ban keringett. J�l gondoltam, egy kast�lyban �bredtem, ahova – mint az k�s�bb kider�lt – egy boszork�nyszekta tagja hozott, annak a szekt�nak a tagja, aminek a tulajdon�t k�pezte a v�r is. Tetszett ez a hely. Hasonl� �s m�gis eg�szen m�s volt, mint a bentlak�sos iskola. Itt akartam maradni, fekete m�gi�val akartam foglalkozni �s �ldozni akartam az �rnak �s az �rn�nek…

          Az elm�lt k�t �vet ebben a szekt�ban, ebben a v�rban t�lt�ttem, boldogan. De n�h�ny h�napja �rkezett egy l�togat� a v�rosba, akivel k�zelebbr�l is megismerkedtem, �s akinek az �lete �gy cs�b�t, vonz mag�hoz, mint m�g soha semmi. Ez a f�rfi – merthogy egy f�rfir�l van sz� -, egy v�mp�r. K�z�tek val�, olyan amilyenn� �n akarok v�lni. M�r tov�bb�llt Liverpoolb�l, de � aj�nlotta a Ti z�rt �s nagy�rdem� t�rsas�gotokat, amelynek r�szes�v� k�v�nok v�lni. K�rlek h�t titeket, hogy adj�tok meg a lehet�s�get �s fogadom, nem csal�dtok bennem.

Tisztelettel:

                                                         Gabrielle

Karakterle�r�s: Magas, karcs�, d�skebl�, vad l�ny, ez�stsz�rke szemekkel �s sz�k�sbarna hajjal meg�ldva. �ltal�ban feket�ben, v�r�sben �s bord�ban j�r, nem �pp a mai divatnak megfelel�en �s egy l�p�st, sem tesz a nyak�ban f�gg� pentagramma, valamint a k�t, csizm�j�ba rejtett t�r n�lk�l. K�nnyen �s gondolkod�s n�lk�l gyilkol �s eddig m�g nem nagyon volt lelkiismeret furdal�sa. Olykor hajlamos elhamarkodottan d�nteni, de tettei�rt v�llalja a felel�ss�get.