�dv�zletem!

Zoia Wayfarer a becs�letes nevem, amit any�m �rt le a napl�j�ban, azt m�r r�g eldobtam.

15 �ve l�ttam meg a napvil�got nem messze a Castle of Hex-t�l. Szeg�ny, szerencs�tlen sors� any�m is boszork�ny volt, b�r f�rje el�l, akir�l azt hitte, szereti, titkolta k�pess�geit. Mikor azonban �desapa egyre t�bbsz�r n�zett a poh�r fenek�re, �s egyre durv�bban b�ntotta any�t, megel�gelte a megal�ztat�sokat. Egy feketeg�mb lett az �desap�m veszte, �m ekkor a n� m�r a sz�ve alatt hordta egyetlen magzat�t. A gyilkoss�g ut�n nem volt t�bb� marad�sa, v�ndorolni kezdett. �pp egy erd�n �t t�rtetett, mikor j�ttek a sz�l�si f�jdalmak. Ott, seg�ts�g n�lk�l kellett engem vil�gra hoznia, de siker�lt. H�v�s, �szi napok teltek itt el pihen�ssel. Mikor el�g er�t gy�jt�tt, nyak�ba vett engem, s k�pletesen a vil�got is, �gy indult a kast�ly fel�. Ut�lag azonban kider�lt, hogy az erd�, ahol sz�lettem, Farrow erdeje volt. Nem b�ntottak minket a t�nd�k, zavartalanul folytathattuk utunkat. Ism�t hosszas menetel�s �r�n b�r, de eljutottunk a Castle of Hex kapuj�ig. Itt t�madt r�nk egy v�mp�r, b�r � akkor nem l�thatta a kast�lyt. Hamar v�gzett any�mmal, de miel�tt �n k�vetkeztem volna, a semmib�l t�nd�k �rkeztek, felment� seregk�nt, b�r nem tudtak err�l. Dulakod�suk forgatag�ban nem vehett�k �szre, hogy �n m�r �v� kezek k�z�tt leledzem, a kast�lyban. Egy Anette nev� boszork�ny ugyanis megmentett engem, s any�m f�ldi maradv�nyait. Mindezt � mes�lte el, �s sz�l�m napl�ja, melyet hal�la el�tti utols� napj�ig vezetett.

Anette nem v�letlen�l mentett meg ann�l az �tk�zetn�l. L�tott any�m nyak�ban egy med�lt, amely sok boszork�nyn�l a hovatartoz�st szimboliz�lja.

A fiatal, alig 25 �ves boszork�ny l�nyak�nt tekintett r�m, ahogy �n az any�mat l�ttam benne. H�rom �ves voltam, mikor elmes�lte, hogy nem � a v�rszerinti sz�l�m. Ekkor adta nekem a med�lt is, melyet a mai napig le sem vettem. Igaz, sohasem �reztem any�m hi�ny�t, de nem akarom, hogy eml�ke feled�sbe mer�lj�n.

A Castle of Hex gyakran volt hangos az �n kicsapong�, �r�kk� vid�m term�szetemt�l, hisz ha eltekint�nk a csecsem�kori trag�di�kt�l, boldog gyermekkorom volt. M�g a legb�skomorabb kast�lylak�k arc�ra is mosolyt tudtam var�zsolni, csodat�telek n�lk�l. Az �rtatlan gyermeki b�b�jom ragadta meg az itt �l�ket. Be nem �llt a sz�m, ak�rki szembej�tt, el tudtam mes�lni ak�r egy f�l �r�s t�rt�netet is, ami csak �gy kibukott bel�lem. Mindenki mosolygott azon, hogy mennyire a r�zsasz�n fellegekben j�rok, de senki nem sz�lt, nem akart�k elvenni a gyermekkoromat. Hi�ba, P�tmam�m nem akarta, hogy megismerjem a vil�g �rny oldal�t, amiben nem mondhatni, hogy itt r�szem volt. Nem akarta, hogy egy korrupt, �rul� vil�got ismerjek meg zs�mbes, �nz� emberekkel, gyilkos v�mp�rokkal, �s �lszent t�nd�kkel. Mindig azt tan�totta, hogy csak a boszork�nyok k�z�tt vagyok biztons�gban. Soha nem l�ptem ki a kast�ly kapuj�n k�v�lre, eg�szen 13 �ves koromig.

Eml�kszem, fagyos, t�li �jszaka volt. Nem tal�ltam Anettet. Agg�dtam. Szemem k�nnyel telt meg. Senki nem tudta, merre van, pedig szent�l hiszem, hogy a f�l kast�ly lakoss�g�t megk�rdeztem. �gy mer�szkedtem ki a kast�ly �don falai k�z�l. Csak s�t�ltam, �s s�t�ltam, lila ajkakkal, a hideg miatt �ssze-�sszekoccan� fogakkal, de sehol senkit nem leltem. Persze, azt �szre sem vettem, hogy akadnak nemk�v�natos k�vet�im. Ketten voltak, b�r j�llehet, egym�sr�l tudom�st sem vettek. Egy t�nde k�ly�k, �s egy tapasztalt, id�s v�mp�r. �n, persze, az �rtatlan, mit sem sejt� pr�da, r�ttam a kitaposott utakat, Anette nev�t ki�ltozva. Hamarosan �les f�jdalom nyilallt a gerincembe, �s n�h�ny pillanat m�lva s�t�t lett. Arra �bredtem, hogy v�z cs�p�g az arcomba. Egy v�ros alatti csatorn�ban voltunk. A v�mp�r, �s �n.

Elmes�lt mindent. Hogy k�vetett, �s persze, hogy az a nyamvadt t�ndegyerek a gerincembe l�tt egy ny�lvessz�t. K�rd�semre, hogy mi lett a mihaszn�val, nem v�laszolt, persze ebb�l kital�ltam, hogy v�gzett vele. K�v�ncsis�gomat most sem rejtettem v�ka al�, azt is meg akartam tudni, hogy engem mi�rt hozott ide. Erre m�r v�laszolt.

El�rulta, hogy el�sz�r csak egy vacsor�t l�tott bennem, de bevallotta, hogy turk�lt az eml�keimben. Neki, el�sz�r �letem sor�n siker�lt behatolnia azon elfeledett sok�ves k�pek k�z�, melyek elm�m legm�ly�re voltak elrejtve.

Elmondta, hogy � ott volt, mikor meghalt az �desany�m, eml�kszik r�. Akkori bar�tja volt a tettes. Egy v�rszomjas gyilkos volt, aki akkor is �lt, ha nem volt �hes, csak kedvtel�sb�l. Pont ez�rt lettek any�m hal�la ut�n esk�dt ellens�gek. 12 �ve �lt palackozott v�ren, �s m�r az utols�kat r�gta. Azt mondta, befogadna tan�tv�nynak, de �n nem tartottam cs�b�t�nak ezt az �letform�t. � fejet hajtott akaratom el�tt, s elengedett. Csup�n bel�m k�stolt, �gy kaptam souvenir gyan�nt k�t fognyomot, mely az�ta is ott vir�t a nyakamn�l, s �n b�szk�n viselem.

Hazat�rtem, de alig ismertek r�m. Az �t k�zben megismerkedtem minden l�ny gal�ds�g�val. F�lelmetes v�ndorl�s volt. Ezt�n magamba fordultam, csendes l�ny lettem. Feln�ttem. Hi�nyolt�k is a sok t�rt�netemet, �s a vid�ms�gomat. Most m�r nem termett ott mosoly, ahova betettem a l�bam. Ez id� t�jt der�lt f�ny boszork�ny mivoltomra. N�ha, ha d�h�s voltam, szikr�k pattantak b�r�m ment�n. El�fordult, hogy ha k�nnyeztem, p�r csepp es� hullott al� az �gi magaslatokb�l, de enn�l t�bbre tanul�s n�lk�l nem voltam k�pes. Anette nem valami nagy boszork�ny, csak a b�jitalokhoz �rt egy csipetnyit. Ez�rt szeretn�k tan�t�t szerezni, hogy kitanulhassam a boszork�ny-mesters�gnek minden cs�nj�t-b�nj�t! Rem�lem valakin�l meghallgat�sra tal�l ez a lev�l, �s nem fogja f�lredobni, mintha csak �res mondatok lenn�nek j�l megszerkesztett �sszevisszas�gban, hisz �n eddigi nyugodt, m�gi�ban szeg�ny �letemet dobom f�lre…