Armereth Fiona Calanor

A nevem Armereth. H�tsz�ztizenh�rom �ve sz�lettem meg, egy es�s �szi napon, Sk�cia egyik erdej�ben. A sz�leim szeret� sz�l�k voltak, minden sz�lt�l �vtak, �s tan�tottak mindenre, amire csak k�pesek voltak. Minden t�nd�t harminch�rom �ves kor�ig tan�tanak a sz�lei. Mesteri m�don tanultam meg a legkecsesebb, �s ugyanakkor leghat�sosabb harci technik�kat, a testemmel ugyanolyan j�l b�ntam, mint az �jjal vagy a dob�csillagokkal. M�r kisgyermekk�nt tudtam m�rgeket k�sz�teni, �s sokat haszn�ltam is k�z�l�k, b�r a m�rgeim csak a legritk�bban gyilkos hat�s�ak.

Harminch�rom �vesen, amikor a sz�leim m�r nem voltak hajland�ak tov�bb tan�tani, elhagytam az erd�t, amelyben sz�lettem. T�nde-mivoltomat k�nnyen ruh�k al� rejtettem, �s el�szeretettel j�rtam az emberek k�z�tt. Ismerkedtem �let�kkel, technik�jukkal, �s figyeltem, hogy v�ltoznak, �regednek. Minden v�ltozott k�r�l�ttem, �n is v�ltozni akartam, de nem tehettem meg. A hajam sem n�tt, ahogy t�ndek�nt feln�tt korba �rtem. �vtizedeken kereszt�l v�gytam r�, hogy legal�bb a divatot k�vethessem, �s k�t �vsz�zadba telt, mire alakv�lt� lettem. Soha nem volt mesterem, soha nem tan�totta senki: �n tanultam, �n j�ttem r�, hogy hogyan mozd�thatom el testem sejtjeit, oszthatom meg, n�velhetem, vagy cs�kkenthetem m�ret�ket a pillanat t�rtr�sze alatt, hogy tetsz�leges alakot vehessek fel.

Az embereket egyre jobban megszerettem, �s miut�n k�nnyed�n elt�ntethettem magamr�l a t�nd�k �rulkod� jegyeit, esz�kbe sem jutott, hogy nem tartozom k�z�j�k. Vel�k egy�tt nevettem, mulattam, vagy ha arra ker�lt sor, akkor r�szt vettem a harcukban. B�r soha nem ker�ltem intim kapcsolatba a haland� f�rfiakkal, megszerettem �ket, �s gyakorta vel�k lovagoltam ki a sz�nt�f�ldekre vagy a csatamez�kre, f�rfinak �lc�zva magam.

Sok�ig �ltem �gy, mind�ssze h�romsz�z �ve k�lt�ztem vissza az erd�kbe. Olyan csoportot, k�z�ss�get kerestem, amely befogad, de a m�ltamnak k�sz�nhet�en, hogy emberekkel �ltem, kirekesztettnek sz�m�tottam a t�nde-erd�kb�l. K�nytelen voltam v�ndorolni ism�t, de ekkor m�r keservesek voltak az �tjaim. Mindenhonnan el�ztek, volt, hogy talpra sem b�rtam �llni egy-egy ravasz m�reg hat�s�ra, volt, hogy b�rt�nbe z�rtak. A fajt�rsaim kirekesztettek maguk k�z�l, hi�ba kerestem volna mened�ket. Az emberekt�l nem k�rhettem seg�ts�get, hiszen akkor a fajt�mat is lelepleztem volna, �gyhogy magamra voltam hagyatva �vsz�zadokon kereszt�l.

Sz�z�tven �ve k�lt�ztem be az akkor m�g �res Slongware erd�be. B�r itt is teljesen egyed�l voltam, t�ndek�nt �lhettem a lombok k�z�tt. Hamarosan berendezkedtem, �s meglepet�semre egyre t�bb t�nde vett k�r�l, n�lam fiatalabbak, akik a vez�r�knek tekintettek. �r�ltem minden �j megjelen�s�nek, �s tan�tottam �ket arra, amire csak tudtam. �tven �vvel ezel�tt m�r harck�pes seregem volt bel�l�k, akik egyetlen parancsszavamra v�rtak. Ekkor lez�rtam az erd�be vezet� minden utat, sem t�nd�t, sem b�rmely m�s faj k�pvisel�j�t nem engedtem magam k�r�, hiszen f�ltettem a hatalmamat, �s ezt a b�k�s �letet, amit itt �lhettem. Slongware erdej�t is �tneveztem. A Fairy (t�nd�r) �s az Arrow (ny�l) szavakb�l Farrow lett, manaps�g is �gy emlegetik.

Csak most nyitottam meg ism�t az erd�be vezet� utakat. B�r a sereg nagy �s �t�k�pes, bels� bizalmasaimmal �gy d�nt�tt�nk, befogadjuk azokat a t�nd�ket, akiket mindenhonnan kirekesztenek. K�szen �llok r�, hogy tan�tsam �ket mindarra, amit a sz�leikt�l nem tanulhattak meg.

Armereth Fiona Calanor