13 nappal k�s�bb

R�ma sz�p v�ros, b�r a hint�b�l nem sokat lehet l�tni bel�le. M�r 13 napja �ton van, a v�gtagjai elg�mberedtek, �s egy kellemes vad�szat igaz�n r�f�rne. A hint�ban vannak ugyan palackozott v�rtartal�kok, de mondani sem kell, egy�ltal�n nem olyan, mintha az eredeti hely�kr�l lenne sz�vva.

Hannaht aggasztja a t�ny, hogy atyja is R�m�ban van. �gy kiss� megnehez�l a dolga, de nem adja fel.

Hirtelen meg�ll a hint� egy emeletes, �s k�v�lr�l igen csak eszt�tikus h�z el�tt. A n� kisz�ll �s mire az ajt�hoz �r, m�r a lovak dobog�s�t sem hallja. Csenget�s n�lk�l l�p be az ajt�n. �ress�g fogadja… sz�tn�z a h�zban, ahol senki nem tart�zkodik.

~ �rdekes… ~ *n�zel�dik tov�bb, majd �gy d�nt, nem �rdekli a dolog, �s elindul az �jszak�ban…

Nappal ez az utca forgalmas, �s zsivaj uralja �lland�an a sok ember miatt. Ilyenkor �jjel viszont, mintha valami hal�los k�r s�p�rt volna v�gig rajtuk, �s elnyelte volna �ket a f�ld. �m a vad�sz tudta, hogy a l�tszat ez esetben csal. T�bben is j�rk�ltak az �t alatt…

T�bb perces s�ta ut�n szeme megakadt az egyik t�mfalon, melyre egy latin mondat volt �rva. Ajkai el�gedett mosolyra h�z�dtak, majd a falhoz l�pett �s beljebb tolta az egyik ki�ll� k�vet. �gy �llt ott k�r�lbel�l egy percig, mikor a fal elt�nt, �s s�t�t, �s a szennyv�zt�l b�z�lg� folyos� t�rult a szeme el�. Haboz�s n�lk�l elindult a folyos�n.

Lefel� haladt, el�gg� �les sz�gben volt megd�ntve a ny�lk�s talaj. Hannah m�gis magabiztosan haladt el�re v�rva a folyos� v�g�t. Mikor el�rt egy vasajt�t meg�llt, �s v�rta, hogy beengedj�k. M�g mindig megvolt az es�lye annak, hogy elutas�tj�k bel�p�si sz�nd�k�t, �s akkor itt �llhatna napokig is, akkor sem tehetn� be a l�b�t Norfan szent�ly�be.

Szerencs�je volt. Alig egy negyed �ra v�rakoz�s ut�n az ajt� t�loldal�n hangok hallatszottak, majd egy hangos d�rren�ssel kiny�lt. Senki nem volt az ajt� m�sik oldal�n, ism�t csak a s�t�ts�g, �s a fojtogat� b�z tel�tette ki a teret.

A v�mp�rn� itt m�r �vatos volt. Alagutak labirintusa volt el�tte, �s neki nem kellene elt�vednie.

Ki�r�tette a tudat�t, �s lehunyta a szem�t. Koncentr�lt. Halk motoszk�l� zaj �t�tte meg a f�l�t. Lassan kinyitotta szemeit, �s egy patk�nyt l�tott jobb k�z fel�. Elmosolyodott, �s k�vette a patk�nyt. A kis �llat nem is tudhatta, mekkora szolg�latot tesz Hannhnak.

A mosoly a v�mp�r arc�r�l akkor sem t�nt el, mikor a patk�ny elt�nt a szeme el�l, mert tudta, hogy innen m�r nem kell tov�bb mennie. Meg�llt, �s k�rbe n�zett. Balr�l k�zeledett hozz� egy alacsony alak, aki csukly�t viselt, mely eltakarta cs�f arc�t.

-         Minek k�sz�nhetem, hogy megl�togatt�l �rnyn�? ­*hangzott egy rekedt hang

-         Inform�ci��rt j�ttem Norfan!

Halk nevet�s hallatszott, ami ink�bb h�rg�snek t�nt.

-         Az inform�ci�nak, amire sz�ks�ged van nagy az �ra… *kr�kogott tov�bb.

-         Tiszt�ban vagyok vele. Nem j�ttem volna le a b�z�s csatorn�dba, ha nem lenne fontos nekem…

A nevet�s abbamaradt.

-     H�t j�, k�rdezz… de ne �cs�rold a lakhelyem…

Hannah mosolya kegyetlenn� v�ltozott amint fejet hajtott el�tte a nosferatu.

-         J�rt itt Valcan? *tette fel a k�rd�st.

-         Itt vagy odaf�nn a v�rosban?

-         R�m�ban.

Norfan hallgatott, �s gondolkozott, miel�tt megadta volna a v�laszt.

-         J�rt itt.

-         Mikor? *csapta oda a k�vetkez� k�rd�st

-         N�gy hete is van annak, hogy a herceg a v�rosban vad�szott…

-         N�gy?

-         Igen. *b�lintott

-         Aty�mmal besz�lt-e? *Hannah szeme �sszesz�k�lt �s gondolataiba mer�lve k�rdezett.

-         J�rt Anthonn�l.

A n� valahonnan egy p�nzzel teli kis zs�kot vett el�, �s a nosferatunak dobta.

Norfan elkapta a zs�kot, �s megsz�molta a fizets�get. Elmosolyodott, ami �ltal az arca m�g cs�fabb lett. Az �rnyn�vel mindig j� �zletet k�t. Felemelte fej�t, hogy megk�sz�nje, de a n� m�r nem volt a hely�n. Az �rnyak mozg�sa sejtette csup�n, hogy �llt ott valaki.

Hannah az �jonnan szerzett inform�ci�ival m�r a friss �jszakai leveg�t sz�vta, mikor a nosferatu �szre vette elt�n�s�t. Haza fel� tartott. �tv�gott egy sik�toron, elhaladt a Colosseum el�tt, majd jobbra fordult… hirtelen meg�llt, �s f�lelni kezdett. Valaki k�vette �t. Lassan megfordult, de senkit nem l�tott, az utca kihalt volt. Tekintete az egyik k�zeli h�z tetej�re ugrott, ahol egy ember alakja rajzol�dott ki az �jszak�ban.

Hannah mozdulatlanul �llt, figyelte az alakot. Egym�st n�zt�k mereven. Az idegen el�bb mozdult, leugrott a tet�r�l, �s a n� fel� vette az ir�nyt. Sebesen mozgott, ez el�rulta, hogy v�mp�r � is.

�rnyak k�ltek �letre, lek�sztak a f�kr�l, a villanyoszlopokr�l, �s a h�zak falair�l. Egyetlen l�ny mozgatta �ket, �s ezt a l�nyt t�madt�k most meg. Hannah soha nem futamodott meg t�mad�i el�l, mindig ki�llt ellen�k, legyen az b�rmilyen fajhoz tartoz�. Jobb keze apr� mozdulat�val az �rny�kok foglyul ejtett�k a fel� rohan� alakot, aki pr�b�lt ellen�k harcolni, de ha levetett mag�r�l egyet, kett� csavarodott r�. P�r m�sodpercig tartott a k�zdelem. Hannah lassan oda s�t�lt az �rnyak fogly�hoz, �s h�v�s tekintet�t a gondolataiba m�lyesztette. Elmosolyodott. K�pzett harcossal �llt szemben, tudata ki volt �r�tve. A t�mad�ja szint�n n� volt, szemei ak�r egy k�gy��, �gy villantak az �jszak�ban. Testhez �ll� fekete b�r volt rajta, nyak�ban egy med�l l�gott, amely lecs�szott mellei k�z�.

-         Ki k�ld�tt, Asszamita? *suttogta Hannah, s k�rbej�rta t�mad�j�t.

Az nem v�laszolt, megmakacsolta mag�t, j�tszotta a n�m�t, k�zben olyb� t�nt, mintha nem is zavarn�, hogy �ppen fogoly, �s c�lpontja egyetlen mozdulata is hal�los lehet sz�m�ra. M�rhetetlen�l nyugodt volt… t�l nyugodt…

Az �rnyak parancsol�ja oldalra pillantott, de m�r k�s�n reag�lt. Jobb v�ll�nak neki csap�dott valami, ami �tf�r�dott a h�son �s elt�rte a kulcscsontot. Hatvan fokos sz�gben �llt bele a v�llba, teh�t a l�v�s fentr�l j�tt. A v�mp�rnak �k�lbe ugrott jobb keze, �gy elvesztette uralm�t az �rnyak f�l�tt, amik k�szs�gesen elengedt�k foglyukat. Az asszamita gondolkoz�s n�lk�l el�kapott ruh�ja al�l egy t�rt, �s belem�rtotta Hannah h�s�ba. A n� felord�tott, hirtelen megfordult �s �p kez�vel �llon v�gta a t�r tulajdonos�t. �les reccsen�s hallatszott, a t�mad� eszm�letlen�l a f�ldre rogyott.

Er�sen megragadta v�ll�b�l ki�ll� ny�l v�g�t, �s kir�ntotta test�b�l. A f�jdalom el�nt�tte minden porcik�j�t. Egy pillanatig mozdulatlann� dermedt, majd vad tekintettel a nyilaz�t kutatta a tet�k�n, de m�r hi�ba.

Zih�lva �llt az utca k�zep�n, karj�n v�gigfutott a v�r �s lassan a f�ldre cs�p�g�tt. Megpr�b�lta �sszeszedni mag�t, vett egy nagy l�legzetet, �s a f�ld�n fekv� asszamita fel� fordult.

M�g mindig eszm�letlen�l fek�dt. Hannah leguggolt mell�, �sszeszor�tott foggal felemelte a testet, nyak�hoz tapasztotta sz�j�t, �s h�l�san nyelni kezdte a v�mp�rv�rt, ami regener�lja sebeit.

***

Harmadnap �jjel�n

Hannah t�relmetlen�l j�rk�lt fel-al� a teremben. Minden mozdulat�t figyelt�k, s l�ptei hangja visszakoppant a hatalmas falakr�l.

Nem szerette, ha megv�rakoztatj�k, s most igaz�n nem volt j� hangulatban. B�r sebei nyom n�lk�l begy�gyultak, m�gis �gy �rezte, valamit�l megfosztott�k.

Tekintete az ajt�r�l az �r�kre siklott, akik �gy �lltak ott, mintha oda �nt�tt�k volna �ket viaszb�l, csak szem�k mozg�sa tudatta, hogy �lnek.

F�l �ra telt el, mi�ta itt van a kast�lyban, s d�he egyre n�tt, m�r olyannyira m�rges volt, hogy azon t�rte fej�t, melyik �rrel v�gezzen el�bb, mikor kiny�lt az ajt�, s bel�phetett rajta.

Hatalmas terembe jutott, m�g az el�z�n�l is nagyobb. Ak�r egy elhagyatott templom, oly rideg, �s s�t�t volt. Falai el�tt szobrok sorfala �llt. A legt�bb embert ismerte, akir�l ezek a m�vek sz�lettek, mindannyian halott tud�sok voltak, akiket �ltal�ban koruk �t�lt hal�lra...

A terem v�g�n egy asztal �llt, mely m�g�tt �lt egy hatalmas elme.

Hannah a f�rfi el� �rve let�rdelt, �gy maradt, m�g az meg nem engedte neki, hogy fel�lljon, s a szem�be n�zhessen.

-         Hallottam r�la, mi t�rt�nt h�rom �jjellel ez el�tt… *sz�alt meg az uralkod�. Hangja m�ly volt, s kem�nys�g �radt bel�le, de szemei l�gyan csillogtak, mikor a n�re n�zett* J�jj gyermekem, �s mondd el, mi terheli elm�d?

A v�mp�rn� e szavak hallat�n a f�rfi mell� l�pett, �s le�lt vele szemben. M�r teljesen visszanyerte �nuralm�t, �s nyugodtan l�legzett. Az uralkod� szem�be f�rta tekintet�t.

 -     Sok furcsa dolog t�rt�nt mostans�g velem, aty�m… * suttogott, m�gis oly hangosan hallatszott, ahogy szavai lehullottak a gigantikus falakr�l.

 -     Mes�lj, Hannah! *k�rte �t k�v�ncsian, b�r m�r tudta a t�rt�net nagy r�sz�t.

-         P�r h�ttel ez el�tt, megl�togatott Valcan. *mondta �gy, mint ha valami sz�rny�t cselekedett volna vele a herceg. Az uralkod� tudott gyermeke �s Babilon hercege k�z�tt l�v� kapcsolatr�l, �gy erre a mondatra ink�bb hallgat�ssal v�laszolt. * Seg�ts�get k�rt t�lem… �s �n naivan seg�teni akartam neki. *savany� sz�j�zzel l�kte mag�b�l a szavakat, keze er�sen markolta a karf�t, melyben ott maradtak k�rm�nek nyomai.

-         �s mondd le�nyom, mit k�rt t�led? *tette fel oly gyeng�den ezt az egy�rtelm� k�rd�st.

Hannah ajka megremegett az �rzelmekt�l, amiket el kellett folytatnia. S�hajtott, s maga el� meredve, �res tekintettel v�laszolt.

-         Goran �let�t.

Olyan hossz csend lett a terembe, hogy Hannah f�lt, olyat mondott, ami az �let�be ker�lhet. V�nszorogtak a percek, �s nem j�tt v�lasz. Az uralkod� gondolataiba mer�lve figyelte a n� arcvon�sainak v�ltoz�sait, �s pr�b�lt kiolvasni valami �rzelmet a tekintet�b�l, de nem j�rt sikerrel. Elford�totta a fej�t.

-         Besz�des ez a csend. *kezdett bele, miut�n �sszeszedte a gondolatait* Te most azt v�rod t�lem, hogy mondjam meg, mit cselekedj. Nagy a felel�ss�g, �s te magad nem b�rod eld�nteni, mi lenne a leghelyesebb. Elj�tt�l hozz�m, hogy utat mutassak neked, �s �gy akarsz t�vozni, hogy parancsot kapt�l. �gy nem lesz lelkiismeret furdal�sod, ha azt teszed, amit a v�red megk�v�n. *lassan fel�ll, �s sz�tt�rja karjait* Az aty�d vagyok Hannah, tudod, hogy nem szoktam megmondani, mit t�gy. Ha j�l eml�kszem, te k�rted, hogy ne sz�ljak bele az �letedbe, mert m�r t�bb sz�z �ves v�mp�r vagy. Ez nem is olyan r�gen volt. *kez�t a h�ta m�g�tt �sszekulcsolva lassan j�rk�lni kezdett a sz�kek k�z�tt, majd meg�llt, �s a n� szem�be n�zett.* Te meg�lt�l egy v�rtestv�rt, mert megt�madott. Ez teljesen jogos, �s nem fog �rte senki felel�ss�gre vonni. De most, amire k�sz�lsz, az nem �tlagos dolog lenne, �s esetleg elveszten� olyan meghat�roz� kapcsolatokat, amik seg�thetnek neked, hogy felkapaszkodhass a l�tr�ra. Komoly probl�m�k vannak el�tted. De csak te tudod �ket megoldani, egyed�l. *vissza�lt a sz�k�be, jelezve, hogy befejezte.

Hannah szem�ben tal�n t�bb sz�z �ve nem uralkodott ekkora �ress�g. Atyja szavai t�rk�nt sebezt�k �t. 

-         Nem tudom, az f�j e jobban, hogy h�tat ford�tasz nekem, mikor sz�ks�gem van r�d, vagy az, hogy szavaid oly igazan csengenek, hogy s�rtik b�szkes�gem. *mondta halkan* De meg�rtelek, �s nem haragszom, ami�rt nem adsz nekem tan�csot. Bolond voltam, hogy felkerestelek a gondjaimmal, amiket nem tudok megoldani, csak t�l nagy vesztes�gekkel. *s�hajt* �g�rj meg nekem valamit.

-         Mi lenne az?

-         B�rmi legyen is a d�nt�sem, te nem fordulsz el t�lem.

Nem v�rta meg atyja v�lasz�t, m�g szavai el�tt elhagyta a termet, �s hint�ba �lve elmenek�lt onnan, hogy ne kelljen szembe n�znie �nmag�val.

***

K�t h�ttel k�s�bb

Hannah az erk�lyen �llt, figyelte az �jszak�t, �s a n�ha meg-megmozdul� �rnyakat.

Vend�get v�rt ma est�re, csak a vend�g nem tudott a tal�lkoz�sr�l.

Kopogtatnak a szob�ja ajtaj�n, majd benyit egy fiatal, j�k�p� f�rfi, aki remegve �ll meg a n� el�tt. A v�mp�r szemei hidegen csillogtak, benn�k ezernyi csillag honolt. A f�rfit n�zte, arc�n egy mosoly suhant �t.

-         Besz�lj! *sz�lt r� a f�lelemt�l ledermedt f�rfira

-         Itt van, mindent elint�zt�nk, ahogy k�rte…

-         J�… k�ldd be!

A f�rfi kih�tr�lt a szob�b�l, �s p�r percen bel�l egy fiatal, 18 �ves l�nnyal t�rt vissza. Hannah v�gign�zett a l�nyon, s elmosolyodott.

 -    T�k�letes!* csillant fel a szeme, majd intett a szolg�l�nak, hogy hagyja �ket magukra.

Miut�n ketten maradtak a szob�ban, a v�mp�r megfogta a l�ny kez�t, �s le�ltette �t az �gyra. A l�ny n�m�n s�rt, rettenetesen meg volt r�m�lve, kezdte felfogni, hogy mekkora bajba keveredett. Hannah let�r�lte a l�ny k�nnyeit… gy�ny�r� volt, v�llig �r� selymes barna haj�b�l j�zmin illat �radt, z�ld szemei h�vogat�ak voltak, kecses teste �s nyaka ellen�llhatatlann� tette a f�rfiak sz�m�ra.

-         Hogy h�vnak kedves? *k�rdezte a l�nyt

-         Leonne *felelte remeg� hangon

-         Ne f�lj Leonne *suttogta Hannah* ha megteszed, amire k�rlek, olyan aj�nd�kot kapsz t�lem, ami mindenn�l t�bbet �r…

A l�ny �rtelmesen b�lintott. Fel tudta m�rni a helyzet�t, tudta, hogy a legrosszabb, ami t�rt�nhet vele az, hogy meghal. Nem f�lt a hal�lt�l, s�t, k�v�ncsi volt r�. A v�mp�rn� pont ezt l�tta meg benne, ez fogta meg �t, �s emiatt v�lasztotta �t erre a feladatra…

Valcan a szok�sos esti vad�szat�t folytatta, mikor megl�tott egy fiatal n�t az egyik fa alatt s�rdog�lni. K�zelebb ment hozz�, �s megragadta gy�ny�r�s�ge, haland�s�ga. Besz�lget�st kezdem�nyezett, de v�laszokat nem kapott, csup�n fej �s v�llmozd�t�st. A l�ny egyre jobban s�rt, ami lebilincsel� volt egy �l�halott sz�m�ra. A herceg nyugtatgatta �t, egyre k�zelebb b�jt hozz�, eg�szen addig, m�g fogait bele nem m�lyeszthette a nyak�ba. Puha volt a b�re, �s v�re kiv�telesen finom ned�. Valcan gyeng�den fogta �ldozat�t, aki �tkarolta t�mad�ja nyak�t, �s k�rette mag�t. Hossz� ujjai belet�rtak a herceg haj�ba, �s halk, szenved�lyes sikolyt hallatott.

A f�rfi teljesen megfeledkezett mag�r�l t�pl�lkoz�s k�zben… nem vette �szre az egyre k�zelebb lop�dz� �rnyakat, s csukott szemmel nem l�thatta, hogy az �jszaka a szokottn�l is s�t�tebb� v�lt…