|
regen majd megrted
Szerelem… pokol… perzsel lvezet
Ez hrom igazsg, mi egy,
Ha sszeolvad mr minden elveszett
s bns fejjel tadod a lelked.
Forr lva folyik vredben
-bredezik a rossz-;
Csillagok ezrei pihennek szemedben
S te magad is velk ragyogsz.
Az id elti leted…
Pokol a jussod vad lvezet!- kiltod,
de a kor mr elrabolta fnyed,
s legbell – valld be – nem is bnod!
Knnyebb bnre kapni,
Szeretve lenni s viszont szeretni,
Forrn lni, s szabadon feledni,
Az id multval mit sem trdni…
De majd mikor rncos kezed
Remegve fogja a kpeket,
S unokidra nzve visszarept a kpzelet,
Akkor megrted majd: elpocskoltad az letet!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
