Knnyhad
Knnyek nedvestik az arcom…
rtelmetlen hallra tlt nedvek.
k vvjk meg helyettem a harcot,
Hol minden jjel utols erejkig kzdenek.
Minden egyes rnyal teltett jszakn,
Az gyamban remegve hvom ket,
s k egy percet sem ksve hallgatjk
Nekik szegezett szavaimat, mik akadnak bven…
Szenvedsem hrnkei, bval teltettek…
Fj szvem harmatjai szzval,
Ezrvel jnnek, s ajkamon gylnek
Hatalmas tengerr a Hold haladtval.
Remnyt… remnyt knyrgk ltaluk…
De mr oly sok knnyem indult rtem csatba,
Oly nagy ressg marad szvemben utnuk…
Oly sok knnycsepp szradt fel arcomon hiba!
s mgis… minden jjel jabb harc veszi kezdett,
Minden jjel hallba kldm knnyeim seregt…
Mert nincs oly kz, mi elzrn forrst fjdalmas sebemnek,
s ezzel csillaptan a szvemben dl harci kedvet.
|