Elk�vette: Agatha Moon

D�tum: 2004 kar�csony

Jogok: JK �s �n

Korhat�r: 16 �v

Megjegyz�s: A kar�csonyhoz nem sok k�ze van, a hangulata meg pl�ne nem kar�csonyi.

Az �jul�sig

�jjel van. Odakint a f�k �gait l�gyan mozgatja a sz�l. �r�l�k hogy most nem kell kint lennem a fagyos decemberi �jszak�ban, hogy megh�z�dhatok ebben a szer�ny kis alb�rletben, amit az�ta vettem ki, mi�ta a sz�leim meghaltak �s a gyilkosaik lerombolt�k a h�zunkat is. Imm�r h�rom �ve..

R�n�zek a napt�rra, �s valahogy furcs�nak tartom a d�tumot. Huszonnegyedike van. H�t persze, kar�csony…

Furcsa, hogy ezt �gy elfelejtettem, �s kicsit korholom is magam, hogy nem gondoskodtam m�g egy f�r�l sem. Azel�tt mindig gy�ny�r� volt a kar�csony, �s a csal�dommal egy�tt �nnepeltem. Az elm�lt k�t �vben is megeml�keztem r�la, igaz, csak nagyon szer�nyen, �s aj�nd�koz�s helyett k�nnyeket hullajtva.

Id�n nem volt kedvem szomorkodni, tal�n �pp ez�rt nem k�sz�ltem fel. Furcs�nak t�nik �gy, hogy okokat keresg�lek, mi�rt is nem �nneplem meg a kar�csonyt. De nem hiszem, hogy a var�zsvil�g h�bor�j�ban, amikor csak gy�l�let �s f�lelem l�tezik, m�g lenne id�nk a szeretetre is. Nem, a S�t�t Nagy�r gondoskodik r�la, hogy m�sra se tudjunk gondolni, csak a retteg�sre…

Kezemben egy b�gre kaka�val, a kandall� el�tt �lve most m�gis egy kicsit kar�csonyi hangulat vesz er�t rajtam. Ez csak annyit jelent, hogy a szememben k�nnyek gy�lekeznek, ahogy a sz�leimre eml�kezem. F�jdalmas eml�k, jobb lenne, ha eszembe sem jutn�nak. Olyan j� lenne, ha elfelejthetn�m �ket, nem gy�t�rne folyton a hi�nyuk. Olyan j� lenne, ha nem lenne alkalom, ami ilyen kegyetlen m�don juttatja �ket eszembe. Olyan j� lenne, ha nem lenne kar�csony…

Nem akarok most r�juk eml�kezni, mert tudom, hogy akkor sokkal sz�rny�bb lesz elviselni a r�m v�r� megpr�b�ltat�sokat. Mert lesz megpr�b�ltat�s b�ven. A hal�lfal�k m�r a legt�bb ellens�g�ket elint�zt�k, �s sz�p lassan azok k�vetkeznek, akik egyik oldalra sem �lltak. �n magam nem akartam harcolni. M�g t�l fiatal is lettem volna hozz�, mikor kit�rt a h�bor�, �s ut�na megtapasztalhattam, hogy milyen iszonyatos – �s az�ta nincs kedvem szembesz�llni a S�t�t Nagy�rral. Gy�vas�g? Nem. Rem�lem, hogy nem.

Valami t�rt�nt az �jszaka csendj�vel. Az ablakon kin�zve l�tom, hogy a f�k m�g mindig ingadoznak, de biztos vagyok, hogy nem azok zaj�t hallom. Valami m�s is mozog odakint. Valaki, vagy valami az ajt�m el�tt.

Nincs id�m p�lc�t r�ntani, csak �ppen arra, hogy f�lpattanjak a sz�kb�l. A b�gre ezernyi darabra t�rik a konyha padl�j�n. Egy fekete csukja m�g�tt f�lsejl�, gy�l�lett�l izz� szemp�r… egy p�lc�nak a sz�vemre szegez�d� hegye… piros f�nysug�r…

Hol vagyok? Mintha hideg padl�n fek�dn�k. Tompa l�bdobog�sok zaja, �lesen s�v�t� besz�d hangja… Nem, � nem lehet. Rettegve �l�k fel. Val�ban a padl�n fekszem, egy hatalmas csarnok k�padl�j�n. A kezem �s a l�bam is �ssze van k�t�zve. Mellettem k�t m�sik l�ny. �k tal�n m�g rosszabb �llapotban vannak, mint �n. Az egyiket l�that�an az �jul�s k�rny�kezi f�lelm�ben. A m�sik sik�t, kap�l�zik, pr�b�l megszabadulni a b�kly�it�l. Holott j�l tudja, hogy rem�nytelen. Innen m�r nem lehet megsz�kni.

Er�vel h�traford�tom a fejem. A l�legzetem is el�ll a r�m�lett�l.

Hal�lfal�k. Nem is egy-kett�, hanem az �sszes. Itt vannak mind, �s mi h�rman ki vagyunk szolg�ltatva nekik.

Nem, nem �s nem! Ez k�ptelens�g, ez csak egy rossz �lom, nem lehet val�s�g, nem t�rt�nhet meg…

A f�lelem iszonyatos k�sk�nt f�r�dik bel�m. Elszorul a torkom. �jra hallom azt a s�v�t� besz�det, de m�r nem is pr�b�lom meg�rteni, hogy mit mond. M�r tudom, hogy az csak � lehet. A S�t�t Nagy�r. Lord Voldemort.

Az egyik hal�lfal� most kiv�lik a k�rb�l �s elindul fel�nk. A foglyok fel�.

Halkan foh�szkodok magamban, b�r nem tudok m�sra gondolni, csak hogy „Istenem, seg�ts, Istenem, seg�ts!”

A k�zeled� hal�lfal� egy magas, er�s testalkat� f�rfi. Most nincs rajta a csukly�ja. Hat�rozott l�ptekkel j�n, �s elhalad mellettem. A s�padt, �jul�ssal k�szk�d� l�nyt felemeli a karj�n�l fogva, �s er�vel ber�ncig�lja a k�rbe. �jabb sik�t�st hallok, majd elvak�t a felcsap� z�ld f�ny. Csak erre volt j�? Csak ez�rt hozt�k ide? �s engem is ez�rt hoztak ide? Hogy itt �ljenek meg?

Nem, nem �s nem! Fel akarok �bredni, nem akarom, hogy ez a r�m�lom folytat�djon!

�jra fel�nk tart a hal�lfal�. Most sem engem visz. Az arc�n k�jes vigyort l�tok, �s ez megfagyassza bennem a v�rt. A l�ny remegve n�z r�, de m�r egyetlen hang sem j�n ki a tork�n.

„Istenem, seg�ts, Istenem, seg�ts!”

Nincs seg�ts�g. Be kell hunynom a szemem, mert ism�t megjelenik a z�ld f�ny.

Nem, nem �s nem!

Ism�t j�n. �n vagyok a k�vetkez�, �s az utols�.

Egyszer�en megb�n�t a f�lelem. Egyszer�en mozdulni sem b�rok, ahogy f�l�m magasodik, ahogy kegyetlen�l, hal�lt �g�r�en r�m n�z, k�ptelen vagyok a sz�mat is kinyitni. Nem, nem �s nem!

Durv�n megfogja a karomat, felemel, �s elindul velem. Mintha kilom�tereken kereszt�l vonszolna mag�val, be a k�rbe. A hal�lfal�k k�r�be.

„Istenem, seg�ts!” Ez �. A S�t�t Nagy�r. Lord Voldemort.

Mozdulatlanul n�zek szembe vele. H�tulr�l tart a hal�lfal�, hogy ne essek �ssze.

Ennyire soha �letemben nem f�ltem.

�gy �rzem, �r�kon kereszt�l n�zek farkasszemet Vele. Nincs b�tors�gom elford�tani a pillant�somat. Egyszer�en nem tehetem meg. Nem is engedn�, hogy megtegyem.

Felemeli a p�lc�j�t, pontosan r�m szegezve. Most meg fog �lni. De m�r nem f�lek. Most m�r mindegy. Nincs vesztenival�m.

Behunyt szemmel v�rom a Hal�lt. De nem, nem �l meg.

A b�kly�im lehullanak. Nincs m�r megk�t�zve a kezem, se a l�bam.

Mi? De… hogyhogy?

Csak most merek lopva k�rben�zni, de a l�tv�ny cseppet sem nyugtat meg. A legt�bb hal�lfal� arc�n most kegyetlen vigyort l�tok.

Mi v�r r�m? Mit akar velem tenni?

Nagyon s�r�n szedem a leveg�t, a t�d�m is megf�jdul bel�. Az arcomon viszont m�r nincs nyoma sem a f�lelemnek. M�r mindegy, hogy f�lek vagy nem. M�r nem ker�lhetem el.

K�zelebb j�n. Lass�, de hat�rozott l�ptekkel, egyre k�zelebb. Kart�vols�gra van m�r mind�ssze.

�szre sem vettem, mikor a hal�lfal� elengedett, csak azt tudom, hogy m�r nem tart. Ha �ssze akarok esni, akkor �sszeesek. Nem lesz, aki megtartson…

Felemeli a kez�t, �s v�gigsim�t az arcomon. Nagyon hideg az �rint�se, bele is borzongok. A v�r�s szemek k�nszenved�st �g�rnek, az arcvon�sai viszont k�v�ncsis�got t�kr�znek.

–Nem f�lsz t�lem? – sziszegi halkan, hogy csak �n haljam.

–M�r nem tudsz nekem t�bbet �rtani – v�laszolom gyenge, remeg� hangon.

G�nyosan h�zza el a sz�j�t.

–Dehogynem!

H�tr�bb l�p, de v�gig a szemembe n�z. Nem, m�r nem l�that benne f�lelmet. M�r csak elsz�nts�got.

Ha n�lam lehetne a p�lc�m, �gy haln�k meg, ahogy az egy griffend�les l�nyt�l elv�rhat�. De nincs n�lam. �gy egyszer�en meg fog �lni.

Mire v�r m�g?

–Lucius, vidd fel! – sz�l oda Malfoynak. Ism�t megbilincselnek a k�telek, de most csak a kezemet. A f�rfi a tark�mat szor�tja, �gy vezet fel a megkopott m�rv�nyl�pcs�n, h�rom vagy n�gy emeletet is, majd bel�k egy ajt�n, �s becsapja m�g�ttem.

Nincs ablak. Nincs ki�t.

M�g csak t�z sem �g. Iszony� hideg van. Mennyivel jobb lenne most otthon lenni, a sz�leimre eml�kezve…

Nagy nehezen fel�llok. Teljes s�t�ts�g borul a szob�ra, semmit nem l�tok magam el�tt. Mit tehetn�k? T�tov�n elindulok abba az ir�nyba, ahol az ajt�t sejtem, de t�rdem bele�tk�zik valamibe, �s �ssze is rogyok.

Mennyi id� telhetett el? Ez �letem leghosszabb �jszak�ja.

Ny�lik az ajt�. Malfoy l�p be rajta.

–A Nagy�r el fog sz�rakozni veled – suttogja kegyetlen�l, �s karon ragad.

Most nem megy�nk fel l�pcs�k�n, csak egy hossz� folyos�n v�gig. Egy ajt�n azt�n bekopogtat, de nem v�r v�laszra. Benyit. Ekkor elenged, meghajol �s kimegy.

Ism�t Vele tal�lom szembe magam. A sz�vem a torkomban dobog, de dacosan n�zek a r�. Ha meg akar �lni, �gyis megteszi. Ha meg akar k�nozni, nem adom meg neki az �r�m�t, hogy megt�rj�n.

Felemeli a p�lc�j�t, �s a vigyorb�l, ami v�gigfut az arc�n m�ris r�j�v�k: ez ut�bbi �ll sz�nd�k�ban.

–M�g mindig nem f�lsz t�lem? – k�rdezi. De most nem kap v�laszt. Mit mondhatn�k?

A b�ntet�s azonnali. A f�jdalom szikr�kat vet� k�sk�nt j�rja �t a testem, �s hanyatt l�k a sz�nyegen. Nem, nem akarok ord�tani, de nem lehet b�rni. Legyen m�r v�ge, sz�nj�n m�r meg! El�g legyen!

Nincs kegyelem. Mikor m�r fell�legezn�k, hogy enyh�l a f�jdalom, akkor m�g sz�rny�bb lesz, m�g er�sebb, m�g iszonyatosabb. EL�G!

A k�nnyek lecsordulnak az arcomon, ahogy v�gre feloldja az �tkot.

–�jra k�rdezem: m�g mindig nem f�lsz t�lem?

Nem fog megt�rni. Nem �s nem! Nem hagyom. �lj�n meg, ha akar, ak�r a k�nz�ssal is.

–Azt hiszed, mindent tapasztalt�l m�r? – megfagy a leveg� a szob�ban, ahogy ism�t megsz�lal.

–Nem fogsz megt�rni – mondom ki hangosan is.

–Val�ban nem? – k�rdezi.

�jra ugyanaz a k�n, de most m�g er�sebben. T�p �s szaggat, �get �s megfagyaszt. Legyen m�r v�ge! Hagyja m�r abba! El�g, el�g, el�g! EL�G!

Megsz�nteti az �tkot. De a p�lc�ja m�g mindig r�m szegez�dik.

–�llj fel! – parancsolja.

Nem k�s�rlem meg, hogy felt�p�szkodjak. Nem szerzem meg neki az �r�m�t. M�sr�szt pedig nem val�sz�n�, hogy siker�lne.

–Crucio! – hangzik fel harmadszorra is. Sokkal er�sebben. Sokkal f�jdalmasabban. Az �jul�sig.