|
Lidrcdal
ji utcn ldrgtem, lomha nyirkos fojt kdben,
Lptem koppansa elhalt, s megigz lgy lidrcdalt
Sgott flembe az est.
sszeroggyant szrke hzfal tetejrl jtt a gyszdal
n flnztem, s jaj mit lttam, szrke stt szivrvnyban
g szempr lebegett.
Mint az inga egyre lengett, hv dala lgyan zengett
„Gonosz lidrc ne tovbb! Gyilkos tkot szr a szd!”
De a dmon nevetett.
„Szlnl hozzm kedvesebben! S nem ingnk ily elfeledten,
Fal tetejn egyre vrva bolyg haland szavra!”
Jaj, a lbam remegett!
Rmlt szvem nagyot dobbant, lent a jrdn kt lb koppant,
Lejtt hozzm, felm lendlt, stt dala jra zendlt.
S menni mr nem lehetett.
Stt utcn bnn lltam, felkapott az jszakban!
„Gonosz lidrc ne tovbb! Megbntott szrny szd!”
S flembe nevetett.
„Szlts engem kedvesebben! Velem jrsz majd elfeledten,
Napnak fnyt sose ltod, j nem hoz szemedre lmot.”
S tudtam el mr nem ereszt.
Stt jen vrem vette, vele jrok elfeledve
Knn az utcn egyre vrva bolyg haland szavra.
Lidrcdalt hoz minden est,
Soha el mr nem ereszt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
