A Holddal tncoltam jjel.
Jeges vad tangt jrtunk.
Csillagok cseng csinnadrattja ksrt.
Vonaglott velnk a Gellrt-hegy.
Ott jrtuk, hol hamuv gett szellemek szava
Jajjal ksrt.
Sikoltott, sikoltott a tnc,
s siklott velnk az j.
A Hold fnykarja egyre csak ringatott,
lelt s suttogott – Ne flj!
Odalenn zizergett a vros,
rt siktorokban rnylidrcek jrtak,
s vadszlesben kushadt uruk, a Hall.
n rejtve voltam itt,
tantsok kre vdett,
mulattatott, hogy nem tall.
Emlkszem, krtem a Holdat:
-Ne engedjk el az jszakt!
S szomoran nzett rm,
Nem rthettem a vlaszt.
Mert halott volt minden sz,
s magnyos minden pillanat,
s valahol ott a forgatagban
elvesztettem a gondokat.
, hogy jajgatott a szl!
n bmultam, hogy a Hold csak mesl, s mesl…
Azutn vge lett.
Lbunk alatt felbredt a vros.
S vad motorzajval
messze zte tlem
az ji Fnyeket.
|