L�tezem, csak �rtsd meg 2.

Jobb helyen kelek, magamhoz �telt veszek, b�cs�t intek sz�p id�knek, oly messzemen�knek, k�telked� szavaknak, kegyetlen akaratnak, �rz�ketlen sz�vnek, sok boldog eml�knek. K�nnyeknek a t�lben, j�rni puszta f�nyben, �zni es�ben, r�gen. R�gen tettem �gy, s akkor szakadt lelkem k�rte, az eget f�lve n�zte, h�s�t id�zte s �jb�l csak k�rte. K�rlelte, legyen v�ge, j�jj�n a szebb v�gre, mi�rt ne? Lehetne. Rem�nykedne, b�s id�ket feledne, kedves sz�veket keresne, menek�lne. Nem teszi, hisz nem engedem, Isten el�tt meg nem vetem. L�baim is remegnek, lassan t�rdre ereszkednek de nem! Oh, nem! Nem, soha, meg nem t�ri �ket Isten ostora, j�r tov�bb esdekelve, a m�lyben emelkedve, gy�ny�rk�dik a s�t�tben, nem j�rhat t�bb� f�nyben. S�rva kacagni, �jra akarni, az utols� sz�pet, ami egyet csin�l, v�get. S nem engedem. Karjaim sem b�rnak m�r emelni, �k is csak egyet akarnak, feledni. Testem mellett l�gni lust�n, lelkem kacagjon kurt�n, de nem, m�r ezt sem engedem. K�rdezem, mi kell nekem, t�n f�j� sz�v dobban�sa, Hal�l kegyetlen kacag�sa, zord pillant�sa? V�laszomat nem lelem, mind hi�ba keresem. S dobban �jra, m�g �gy is darabokra esve, sok mindent megtenne, hogy �lhessen megint, t�rv�nyek szerint. Dobban�s�t eln�m�tom, magam �lve meg nem adom, ne hallja meg senki �bren, �lmodjon mind f�ld�n, �gen. H� holt lelkem is elhagyni k�sz�l, neki el�g, t�bb� meg nem s�r�l, s elhagy. F�lemben zakatol, lassan felkarol, de nem hagyom, visszautas�tom. Sz�vem m�r hangtalan, arcom ajaktalan, sz�m t�bb� sz�t nem emel, bennem m�rget nem kever, balga l�szen, elem�sszen, t�ze nyaldosson, �jat alkosson. Hozza vissza r�gi �nem, csak ezt rem�lem. K�rem. �ress�gbe hangosan ki�lltok, szemem m�g�l kil�tok, �j szavakat form�lok. De csak fejemben sz�laljon, hangosan ne akarjon, lassan � is elpusztuljon. Csod�t m�r ne rem�ljen, ostobak�nt ne is k�rjen, sorsa v�gezt�vel hulljon el, s ennek � mind megfelel. B�nt�l �g� testet n�zzen, s ha r�mpillant f�ljen. Messze ker�lj�n, mint v�z�z�n a t�lben, megfagy sz�pen, s nem seg�t rajta ny�r, k�nikula, sem pedig menny mi Isten otthona. Szakad�knak sz�l�n �llva, s�rva, ki�ltva, hallgatni a madarakat, oh ez mennyei csoda. Halk csipog�s, m�g �vod�s, ki �let�t nem �lte m�g, m�gis el�g. Nem �lheti sem a sz�pet, nem kaphat kedves eml�ket, csak s�rj�ra vir�got, �tkozom-e vil�got. Testv�re is elhullott, a hidegben megfagyott. Siratom �ket eg�sz nap, nem �ri meg pillanat, mit k�r ki Istennek, h�vja mag�t, most mi�rt nem tesz csod�t? Nem melenget apr� testet, s�rjukra nem rakok keresztet. Eml�k�ket nem feledem �szt�nzik �letem. R�vid l�t�k keserve, fagytak �k a hidegben, s �hes csipog�suk �r�kk� bennem �l, lelkem m�ly�n m�g rem�l. S �jonnani f�jdalom, mily gy�tr�d� �rtalom, mint k�nnyeim az asztalon. Mar� b�natom, elhallgatn�m, ha lehetne, nem hagyn�m, hulljon el kismad�r. Sz�rnyra kapna, ha lehetne, gyorsan rep�lne, messze sz�llna, de csont �s b�r, megfagyott test. Hittem v�gre egyszer sz�p lesz, t�vedtem. De mekkor�t! �letet akartam csup�n, nem csod�t! �jra visszahullva porba, f�jdalomt�l ord�tva, �r�kig zokogva. Sz�vem �jra dobbant s arcomon mosoly csillant, De gyermekeim holtt� lettek, a s�t�tben �k elvesztek, s seg�teni sem tudtam, hi�ba akarta. Hi�ba k�rleltem, nem mutatta mag�t, nem hagyta el biztons�gos otthon�t, a gy�va! S �gy egy lett a k�t �rva. Gy�va, ki hisz benne, mind ostoba! Nem seg�t � soha, hi�ba k�rleli mostoha, lecsap r� saj�t ostora. Er�mmel s d�h�mmel, k�nommal s akaratommal, mi azt k�v�nja, hogy neki is sz�rnyen f�jjon, ne legyen semmilye-e vil�gon. Kotr�djon a pokolba, hol csak egy szolga, nem az �r, s t�bbi gyilkossal f�ldet t�r. F�jjon mindene, hisz annyi �rtatlan lelket vesz el, mindegy mit teszel. S hal�la is csak szenved�s legyen, csapd�ba essen lelke, siv�r pusztas�gba teste, s ha majd t�rdre esve, f�ldre, �gre n�zve, rim�nkodva megsz�lal, meg�l�m �n azonnal. De nem gyorsan. �gy ahogy � tette. Zuhanjon le a m�lybe, r�tal�ljanak v�gre, etess�k meg mi�rt ne? Majdan �jjel dobj�k az utc�ra, l�m mily gyors a holtnak fut�sa. J�jj�n vihar, tapossa sz�t, �rezze a hal�l szel�t, majd halljon meg k�nz�n, t�rs n�lk�l.  B�neivel most szembes�l. B�nhatja m�r ut�lag, a bossz� att�l m�g teljes�l. Senkit ki nem ker�l. �rz�seknek �lek �n, kit a vil�g k�sz�b�n, mozgatnak mit szalmab�b, minek �lma bossz�v�gy. �gy Isten nem lesz t�bb� soha, le�gazott r�t kora. Beteg elm�m nyugov�ra t�r, mes�t reg�l, madarakr�l, �letr�l, hal�lr�l, f�jdalmas elm�l�sr�l…

Nedia Rose
P�cs, 2007. 05. 16.