|
Angyal
Sr lelkek ezer sikolya,
Visszatr emlkek sora.
Melyek csalds rijval szletnek,
S a gynyrbl knba vesznek.
A knyrtelensg tengerbe fullva,
Tallhatjk csak a bkt jra.
De mily messze a cl, kemny prbk,
Vgtelennek tn percek s rk.
A pokolban lv bntets amilyen az let,
Kegyetlen s szvettpen ktes.
Darabokra esett lelkekkel jtszadoznak,
S minden megboldogultat kitkoznak.
De van ott j is, ki segt az elesettnek,
Ki az utat mutatja az elkeseredettnek.
Cipeli az sszetrt szveket,
S a megsiratott, elveszett leteket.
vja s flti a gymoltalant,
Gondozza az sszes hontalant.
Szrnyai, al veszi azt, kit szeret,
Kit az rdg vasvillval veret.
Szembeszll lent a mlyek urval,
S a gyarl emberek fjdalmval.
Nem sajnlja knnyeit, ha enyhti a bnatot,
Ha enyhti mindazt, mivel brki is rthatott.
kit az emberisg Angyalnak hv,
Ki helyettnk megannyi csatt vv.
S nem kr semmit, se pnzt, se hlt,
Csak annyit, hogy a bajban tmasszuk egyms htt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
