|
Megszakadt lelkek.
Maga utn semmit sem hagyott,
Csak zord hideget, fagyot.
Fjdalmat, bartai szvbe nyilallt,
Vesztesget, egsz letkre kihatt.
Knnyeket, melyeket hiba ejtenek,
Csapdkat, melyeket hiba sejtenek.
Hinya msnak kn, fjdalom,
A bartoknak hatalmas rtalom.
S fj a llek! Mely nem felejt,
Mely nlkle trt selejt.
Knjban nhny a nyomt kvetn,
Hogy tegyk, hallt szebb.
Keservesen szp emlkek,
Vgtelennek tn fnyvek.
Mr mlt, tbb nem tr vissza,
A srfld knnyeik, felissza.
Egy szl rzsa, a bcs ennyi,
S lelkek szakadt sikolya kszl menni.
Mennek a halott llekkel j tra,
Testk marad s vr a messzi hallra.
Szvkkel vigyznak tovbb kire, mr nem kell,
kire az let, oly slyokat rtt fel.
S sebeiket nyalogatva, trnnek nyugalomba,
De megszakadt szvekkel, rnek otthonukba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
