|
Elvndorolt llek
A vilgban helye nincsen,
Annak kinek lelke sincsen.
Kinek szve akr a k,
S feje felett nincsen tet.
Az ki mindig bnatos szvvel,
Nz fel az gre szomor szemekkel.
Az, kin visszhangja is nevet,
Kit sajt rnyka is eltemet.
Kinek lelkt meggyalztk,
S ! Annyiszor knoztk.
Az elment, s az ember rvv vlt,
A stt, zord hidegben hibba vrt.
Hiba virrad, vagy megy le a nap,
Hiba veszi krbe, szenny, iszap.
Csak vr s vr, mert vrni knytelen,
Kit-e vilgbl szmztek, lesz az, vdtelen.
De az elvndorolt llek nem tr vissza,
Knnyeit, arcn mocskos bre felissza.
Kegyetlen puszttsba kezd, trsai ellen,
Majd eltnik rkk akr egy szellem. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
