|
Temet
A hely mely nma sikoly,
Mely holtodban tkarol.
Melynek fldjben vrz a llek,
A hely melyen tkelni flek.
S mgis. A csend vonz, s megyek,
Folytonos megnyugvs, mit keresek.
E helyen srk rengetege vr,
Ez letet, j lenne itt hagyni, mr.
Knz-e hangtalansg,
Mint rcsok mgtti rabsg.
Krbefon, megktz, lncra ver,
Bennem hallos mrget kever.
gy lesznek ht, hamvasztott testek,
A pokolban sorvad lelkek.
Az let mi megmrgez, felemszt,
S lngok millii mi elemszt.
Kereszt jelzi srodon,
Hogy tmentl a knokon.
Koszork a szerettektl,
Mosolyok az ellensgtl.
De nem. Nem, itt nincs vge,
Sorsom mg mindig markba tve.
kld, a retteget helyre, nincs menekvs,
Hol a remny, az lknek kevs.
Virrad az jjel, megy le a nap,
A sok fjdalom bennem, leapad.
Megyek helyemre, hisz mr nem lek,
A temettl tbb nem flek.
Szellemknt, mesltem, mi bntott,
Mieltt elhagytam volna-e nyomor vilgot.
S most ksrtem ki mg nem holt,
Ki engem soha fel nem karolt.
Kegyelet s temets, ez a hall,
Tged is nemsokra megtall.
Fogadd el, elragad, megcibl,
S az let tbb meg nem tall.
Daninak.
Nedia Rose
Pcs, 2007. 04. 30.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
