|
Az Eleven Tz lngja
2007.08.10. 14:41
Az Eleven Tz lngja
Tbortz lngja tkrzdik a t vizn,
Krtte lnk, tl a bcszs nehezn.
Most mgis knnycseppek folynak le arcomon,
Ekkor gyengd rintst rzek karomon.
R nzek, de szemben csak a fjdalmat ltom,
Tudom, eme bcszkods neki is nagy tok.
Ismt knnycsepp folyik le arcomon,
Melyben benne van minden bnatom.
Letrli arcomrl a ss knnyeket,
Ezzel szerez lelkemnek nmi rmet.
„Mg tallkozunk!” – mondja mr sokadszor,
De j lenne hinni neki ilyenkor!
S valban, mlnak az vek,
Magnyba burkolzva lek,
Telnek a hossz szzadok,
Mr senkire nem vrhatok.
De mieltt tovbblpnk,
Elfeledhetnm emlkt,
Azon kapom magam hirtelen:
A tz krl lk, ismt mellette.
Azta semmit sem vltoztunk,
Az j vadszai maradtunk,
Csak a tz lett ms, immr eleven,
Elregli letnket kpekben.
Belenzek a narancsos lngokba,
S ltom benne rosszakarimat.
Megpillantom t is egy fa mgtt,
Ott volt vgig, felettem rkdtt.
Elpuszttott mindent, mi nekem rthatott volna,
Szmzte a lnyeket, s lmokat a Pokolba.
De nem jtt el, tiltotta msnak tett grete,
Ismt a tzbe nzek, htha jobban megrthetem.
Ltom magam alva, rmlom knoz,
nyugtatlag odal gyamhoz.
De mire felbredek, odbbll,
s furcsa rzsem is vele szllt.
jabb kpek jnnek, ltom knozzk, szenved,
Ez a sok szenveds mind miattam lehetett.
tlelem t, s ebben minden benne van,
Krdsekre a vlaszok, s menekl a krhozat.
S mr elre rezzk, rnk vrnak az vezredek,
Vrszvk vagyunk ugyan, de tudjuk mi a szeretet.
Aurelia Willin 2007. 08. 08.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
