�t�dik fejezet

Az Angyalok v�rosa

A terembe a sz�nes, mozaikos �vegtet�n akad�lytalanul hatolt be a f�ny, a sziv�rv�ny sz�neibe burkolva a feh�r m�rv�ny falakat, a padl�t. A v�rakoz�s percei egyre hosszabbra h�z�dtak, egyre t�relmetlenebbek lettek az osztag tagjai.

Ariella b�szk�n n�zett v�gig r�gi tan�tv�nyain. Nem hitte volna, hogy ilyen sokan t�l�lik a kik�pz�st. H�rom �vig tartott a kik�pz�s�k, felk�sz�tette �ket az avat�sra, a h�bor�ra. M�g �lesen �lt benne az az egy h�nappal ezel�tti nap, amikor Electra utas�totta �t, hogy hamarabb fejezze be a kik�pz�st, �s tan�tsa meg �ket mindenre. K�t �v. K�t �vvel kevesebb ideje maradt arra, hogy befejezze a kik�pz�s�ket. Norm�lis esetben egy csapat kik�pz�se �t �vet vesz ig�nybe, ez�rt is d�bbent meg akkor a v�mp�r n�.

- Az avat�s ut�n te vezeted �ket k�ldet�sekre, nem engedhetj�k a legjobb csapatot er�s vezet� n�lk�l k�sz�lni a vil�gban. – mondta akkor a n�.

- M�r nem kell, hogy kik�pz� legyek? Sz�zhatvan�t �v ut�n? – k�rdezte akkor csod�lkozva feljebbval�j�t.

- Nem. Vannak m�sok, akik folytathatj�k a munk�t, r�d itt m�r nincs sz�ks�g�nk. �s Ariella. �gy fejezd be vel�k ezt a h�napot, hogy az avat�s ut�n m�sik k�t csapattal egy�tt indultok az �rny osztagi rang�rt.

Ariella m�g percekig megk�v�lve figyelte azt a pontot, ahol a n� t�vozott a szob�j�b�l. �r�lt annak, hogy v�gre ism�t belevetheti mag�t a k�ldet�sekbe, viszont ugyanakkor megr�m�lt a feladatt�l. Mind�ssze egy h�napja maradt, hogy a h�tra l�v� k�t�vi kik�pz�st beleverje a csapat�ba, felk�sz�tse �ket a vizsg�ra, az avat�sra, �s akkor m�g az osztagi rangra gondolni sem mert. A lehet� legnagyobb kit�ntet�s volt az �rnyaknak, mert azt jelentette, hogy a legkomolyabb, legvesz�lyesebb feladatokat b�zt�k r�juk. Megfordult a fej�ben, hogy val�sz�n�leg egy ilyen osztag megsemmis�lhetett valahol, ha ilyen gyorsan �jat toboroznak, �s r�ad�sul �joncokb�l.

A felk�sz�l�s sim�n ment, meg�rtett�k azonnal, mi is a t�t. Az avat�s is z�kken� mentes volt, lesz�m�tva, amikor Justi bar�tkozni akart az oroszl�nnal a megszel�d�t�se helyett. Akkor legsz�vesebben a falba verte volna a fej�t, de minimum sz�razra sz�vta volna a l�nyt, ha nem �ppen egy avat�s kell�s k�zep�n vannak.

�s ott volt v�g�l az osztagi rang elnyer�se. Be kellett bizony�taniuk, hogy �sszetart�bbak, mint a m�sik k�t csapat, hogy gyorsabbak, �gyesebbek, kitart�bbak, okosabbak minden t�ren, �s persze hogy a m�gi�t profin haszn�lj�k, annyira, hogy b�rmilyen helyzetb�l kimenek�ljenek, gy�zedelmeskedjenek.

Ha nehezen is, de bebizony�tott�k, hogy jobbak. Hogy mindenkin�l jobbak.

�rny osztag lettek, �s most, hogy k�rbe n�zett az Angyalok v�ros�nak tr�nterm�hez tartoz� kis v�r�csarnokon, alig tudta elhinni, hogy v�gre kiszabadult Alkatrazb�l. Nem mintha nem szeretett volna ott �lni �s tan�tani, de hi�nyzott neki az izgalom, a harc az �let��rt, a t�rsai�rt �s az �rnyak�rt.

Ahogy ott �llt, az osztaga tagjaival, esz�be jutott az els� nap, amikor sz�zhetven �ve az iskol�ban �bredt. Sz�letett boszork�nyk�nt nem volt tudatlan ember gyerek, � tudta, megy Alkatrazba. Ariella m�r akkor is tiszt�ban volt a h�bor� l�tez�s�vel, m�gis k�sz�letlen�l �rte a neh�z kik�pz�s, t�rsai hal�la. Sem b�tyja, sem sz�lei nem k�sz�tett�k fel erre. Sz�lei annak idej�n itt ismerkedtek meg, mik�zben meg kellett tanulniuk t�l�lni a vil�got �s azt a helyet. F�leg azt a helyet. M�gis t�l�lt�k, ahogyan � is t�l�lte, hab�r kevesen mondhatt�k el ezt magukr�l akkoriban.

Az avat�sa m�r m�s lapra tartozott. �rezte, hogy sosem felejti el azt a napot, amikor bel�pett a l�zad�k k�z� hivatalosan. R�szt vett n�h�ny k�ldet�sen is, de miut�n az erdei v�mp�rokt�l egy kis szuven�rrel t�rt haza, vagyis k�t kis fognyommal a nyak�n, nem engedt�k �jabbakra. Egy lett a s�t�ts�g gyermekei k�z�l, v�mp�r lett. Er�sebb lett az �tlagn�l, ki�lesedett �rz�kei miatt �s egyre jobb reflexeinek h�la kiv�l� kik�pz� v�lt bel�le. Bel�l�k pedig sohasem lehetett el�g, �gy azt a parancsot kapta, hogy k�ldet�sek teljes�t�se helyett a j�v� l�zad�it tan�tsa.

Sok�ig tiltakozott mag�ban a parancs ellen, de nem tette sz�v�. Szerette a kalandokat, hogy mindig valami vesz�lyes helyzetbe keveredtek. A tan�tv�nyok oktat�sa, kik�pz�se egy�ltal�n nem vonzotta, f�leg ha belegondolt, milyen volt, amikor � j�rt ugyanabban a cip�ben, amiben a r� b�zott gyerekeket kellett k�nyszer�tenie.

N�h�ny �v alatt m�r �rz�ketlenn� v�lt tan�tv�nyai nyavalyg�s�ra, hogy haza akarnak menni, hogy nem b�rj�k a kik�pz�st, hogy feladj�k. Addig hajtotta �ket, ameddig sz�ks�gesnek tartotta, ha belehaltak, mert gyeng�k voltak, akkor is. Gyeng�kkel nem lehet megnyerni egy h�bor�t, m�g ha rengetegen vannak is.

Sokkal t�bb volt a halott, mint az �rny. Ut�np�tl�sb�l persze nem volt hi�ny, � m�gis jobban �r�lt volna neki, ha a holtak alkalmasak lettek volna a harcra, ha nem gyeng�k, ha nem hib�znak, �s ha nem halnak meg. Csak a holtakb�l olyan er�s sereget toborozhattak volna, ami v�gleg eld�nti a h�bor� kimenetel�t.

Azt�n j�tt az �jabb parancs. Nem szabad meg�lni �ket. T�z �vvel az ut�n, hogy Alkatrazra ker�lt, az ut�n, hogy l�tta hogyan halnak meg t�rsai, bar�tai. Electra l�trehozta a m�sodik kik�pz�telepet, Galli�t. Oda kellett k�ldeni mindenkit, aki sz�kni pr�b�lt, aki nem b�rta a kik�pz�st. Ariella �r�lt ennek a m�dszernek, eg�szen addig, am�g meg nem tudta, mit m�velnek ott a selejtekkel. Ne pocs�kolj. – mondta akkoriban Ekectra. Ariella bel�tta, hogy a m�dszer t�nyleg m�k�dik, miut�n kit�r�lt�k a gyerekek eml�kezet�t m�r nem g�tolta �ket az emberek vil�g�ban hagyott szeretteik gondolata, a gyenges�g nem l�tez� fogalomm� v�lt.

M�r j� ideje nem r�zta meg a tan�tv�nyok alkalmatlans�ga, m�r nem pr�b�lt megismerkedni vel�k. Sokkal egyszer�bb volt �gy �tl�pni rajtuk, t�ljutni a vesztes�gen. A v�mp�r n� r�szv�tet nem tudott �rezni, a sz�l�k f�jdalm�t nem akarta elk�pzelni, ahogy egyszer arra �brednek, a gyerek�k elt�nt. Sz�zhatvan �v �ta csak egy dolog foglalkoztatta: min�l nagyobb sereget toborozni.

�s most m�gis bele esett a csapd�ba, megszerette ezeket a gyerekeket. Hi�ba pr�b�lta mag�t t�vol tartani t�l�k, lehetetlennek t�nt, pedig m�r azt hitte, soha sem fog k�t�dni �l�l�nyhez.

*

Angel elgondolkozva fix�rozta az ajt�t, ami a tr�nterembe vezetett. Amikor el�sz�r meghallotta, hogy mi az els� k�ldet�s�k c�lja, nem tudta, s�rjon, vagy nevessen. M�g hogy r�venni az Angyalok kir�ly�t arra, hogy seg�tse a csat�ban a m�gusokat. K�ptelens�g.

Ismerte az apj�t, a kir�lyt, �s nagyon j�l tudta mennyire nem akarja vesz�lyeztetni a n�p�t, mennyire nem akar belekeveredni a h�bor�ba, �s hogy t�z k�r�mmel pr�b�lja v�deni azt a l�tsz�lagos b�k�t, ami csak ideig, �r�ig tarthat.

Angel tudta, amit az apja nem. Hogy Midas, Knossos ura a fej�be vette, hogy minden �rtelmes fajt els�p�r a f�ld sz�n�r�l. �s hi�ba b�jnak el ide a felh�k f�l� az angyalok, att�l m�g egyszer utol�ri �ket is a sorsok.

Ezt m�g Electra mes�lte neki. A n�, ki tudja honnan, de tudta, hogy angyal a sz�ke l�ny. Azt is, hogy milyen v�rk�tel�k van k�zte �s a makacs kir�ly k�z�tt.

- Vedd r�, hogy csatlakozzon. Ha kell, hozd fel neki a k�tsz�zhatvan �vvel ezel�tti csat�t, amikor �g�ret�t megszegve t�vol maradt a harct�l. Hass a lelkiismeret�re, ha van neki, vagy b�rmire, amivel r� tudod venni az ap�dat. Tizenn�gy �vig vele �lt�l, csak ismered a gyeng�it. Tudod j�l, hogy a fajodnak is v�ge, ha mi �rnyak v�gleg elbukunk. Midas csak az�rt nem �rtja a fajokat most, mert nem tal�lja �ket. M�g.

Angel akkor kit�r�lte a k�nnyeit szem�b�l, �s ha er�tlen�l is, de beleegyez�en b�lintott. Legink�bb az esett nehez�re, hogy vissza kell t�rnie h�rom �v ut�n sz�l�v�ros�ba. M�g �lesen eml�kezett az utols� napj�ra, amit ott t�lt�tt, nem is sejtve, m�snap hol fog �bredni. Az els� napon legsz�vesebben haza ment volna, hi�ba k�v�nta alig huszonn�gy �r�val el�tte, hogy b�rcsak m�shol �lhetne.

N�h�ny nap ut�n azonban belet�r�d�tt, f�leg amikor kitud�dott a sz�k�s, �s az hogy megint kevesebben lettek a csoportban. Meglep�en k�nnyen tanult, de m�g messze nem olyan gyorsan, mint Georgia. Az egyetlen, ami kifogott rajta, az a sz�rnyak n�veszt�se volt.

*

Mereng�s�b�l, eml�keib�l a kit�rul� ajt� vetett v�get. Egy angyal vezette be �ket a sz�m�ra ismer�s helyre.

Feh�r sz�rnyak erdeje fogadta �ket, �gy t�nt minden feln�tt angyal bent tolong a tr�nteremben. A kir�ly a tr�nj�n �lt, komoran. Angel m�g innen, sz�z m�ter messze is l�tta rajta, hogy nem sz�vesen fogadja az �rnyakat.

Most �r�lt csak igaz�n a l�ny, hogy k�telez� felszerel�s az osztagok sz�m�ra a fekete hossz� k�penyes ruha, a csuklya �s a maszk, ami csak a szemeket hagyta szabadon, �gy felismerhetetlenn� v�ltak a visel�i.

Apja m�g komorabb� v�lt, ahogy az el�tte �ll� �rnyakat figyelte. Angel tudta, hogy hozz�szokott a tisztelethez, a f�hajt�shoz. Csakhogy az apja nem tudhatta, hogy egy �rny sosem hajt fejet m�s el�tt, m�g ha az egy kir�ly is. A l�ny el�re �rezte, hogy sikertelen lesz a t�rgyal�s, f�leg mikor a kir�ly nyers, hideg hangja felcsend�lt a teremben, elhallgattatva az angyalok sustorg�s�t.

- Mit akartok?

- Sz�vets�get a k�vetkez� csat�hoz. – nem messze t�le Ariella hangja csend�lt fel. Megk�nnyebb�lt, hogy nem neki kell apj�val besz�lnie.

- Minket nem �rdekel a ti h�bor�tok. A n�pem nem fog egy �rtelmetlen, ostoba csat�ban elpusztulni, csak mert ti nem vagytok k�pesek rendet tenni egym�s k�z�tt.

- Ez nem csak a mi h�bor�nk, hanem az eg�sz vil�g�. Ha Midas legy�zi az �rnyakat v�gleg, semmi sem fogja m�r visszatartani, hogy az �rtelmes fajokat kiirtsa.

- Ide nem jut el. Mi v�dve vagyunk a magatok fajt�t�l.

- Akkor azt �ruld el, hogyan besz�lgethet�nk mi most itt? – j�tt a g�nyos k�rd�s a v�mp�r n�t�l. Az alapzaj ism�t felt�madt, az angyalok szorosabbra vett�k a k�rt, aminek a k�zep�n az osztag tagjai �lltak. Fenyeget� pillant�sokkal m�regett�k a betolakod�kat, de kir�lyuk enged�lye n�lk�l nem mertek hozz�juk �rni. Ariella nem zavartatva mag�t t�l�k folytatta a besz�d�t, csak a kir�lyra figyelve.

- Nem vagytok olyan v�dettek, mint azt te hiszed. Az egyetlen es�lye a n�pednek, ha mell�nk �lltok �s vel�nk harcoltok, hogy egyszer s mindenkorra b�ke legyen. A t�nd�k Knossosban �ltek eg�szen addig, am�g Midas hatalomra nem t�rt. �seitek szerettek a m�gusok k�z�tt �lni.

- Hagyjatok kicsit magunkra, hogy megbesz�lhessem ezt a tan�csad�immal. – a kir�ly intett k�t �rnek, akik kik�s�rt�k az �rnyakat. Angel visszafordulva m�g l�tta, ahogy apj�hoz hajol egy f�rfi �s egy n�. Nehezen ismerte fel benne a n�v�r�t, Emmelinet. Mik�zben d�ngve bez�r�dott m�g�tt�k az ajt� k�t sz�rnya, egy �jabb felismer�s villant a kusza gondolatai k�z�. Lecser�l�dtek a tan�csad�k.

*

�r�k m�lva t�rult fel el�tt�k az ajt� ism�t. Az osztag tagjai mindenre felk�sz�lve, kardjuk markolat�n tartva a kez�ket l�ptek be ism�t. Mostanra szinte teljesen ki�r�lt, val�sz�n�leg a tan�cskoz�s elej�n kiterelt�k �ket a tr�nteremb�l. A terem mindk�t oldala szell�s volt, oszlopok tark�tott�k �s tartott�k meg a plafont, a leveg� �s �gy az angyalok k�nnyed�n sz�llhattak ki be.

A kir�ly a tr�nj�n �lt, az el�tte lefel� fut� l�pcs�n pedig a k�t tan�csad�ja �lt, a t�bbi angyal a terem k�t oldal�n, kint a szabad �g alatt rep�lve figyelte a jelenetet, rem�nykedve, hogy elcs�phetnek n�h�ny mondatfoszl�nyt, amit a kir�ly �s a betolakod�k v�ltani fognak.

Ariella meg�llt a l�pcs�t�l alig k�t m�terrel. A m�g�tte sorakoz� �rnyak �gy helyezkedtek el, hogy ha harcra ker�l a sor, ne akad�lyozz�k egym�st majd. M�g odakint figyelmeztette �ket erre Ariella, �s Angel hi�ba akart volna tiltakozni ez ellen, tudta, milyen heves �s n�ha meggondolatlan az apja, f�leg ha a tan�csad�ira hallgat.

Most hi�ba kereste azt a k�t kapzsi l�h�t�t, akik k�tsz�zhatvan �ve is azt a fajukra n�zve megal�z� tan�csot adt�k, hogy ne menjenek a m�gusoknak seg�teni a csat�ban. Az meghat�roz� volt a fajukra n�zve. �r�lt neki, hogy nincsenek itt, de �rdekelte, vajon mi k�sztette �ket t�voz�sra.

Megnyugodott, hogy n�v�re lett az egyike azoknak, akik ir�ny�thatj�k az angyalokat a kir�llyal egy�tt. A f�rfiban felismerte apja r�gi bar�tj�t, akir�l tudta, hogy nem fog ellenkezni a h�bor� ellen. Hogy megv�dj�k ez �ltal a fajukat is.

A kir�ly m�g sok�ig nem sz�lalt meg, hallgatagon figyelte az osztagot.

*

A vita annyira elfajult k�zte, l�nya �s bar�tja k�z�tt, hogy �r�lt neki, hogy m�g az elej�n kiparancsolta a b�m�szkod�kat a tr�nteremb�l, hab�r sejtette, hogy a hangj�t kint is ugyan olyan j�l lehetett hallani, mint odabent, hiszen volt, hogy szab�lyosan �v�lt�tt tan�csad�ival.

Most komoran figyelte az �rnyak s�t�t sziluettj�t, amint ott v�rt�k a tr�nja el�tt, hogy d�nts�n. K�tsz�zhatvan �ve �tkozta mag�t, ami�rt a k�t tan�csad�j�ra hallgatott annak idej�n, de t�l nagy volt az � befoly�suk, Linus pedig alig n�h�ny �ve lett az angyalok kir�lya, m�g nem mert akkora horderej� d�nt�st hozni, mint p�ld�ul h�bor�ba k�ldeni az angyalokat. Akkoriban j� d�nt�snek hitte, hogy t�vol maradtak a harcokt�l, hogy hallgatott a tan�csad�ira. H�rom �ve m�r m�sk�nt d�nt�tt volna, ha ism�t felkeresi Hestia. De a n� val�sz�n�leg m�r r�g�ta halott, tal�n t�nyleg a csat�ban vesztette �let�t, amint azt a szen�tus �s Midas �ll�tja.

Egy azon napon, mikor elt�nt a kisebbik l�nya, Angel, a k�t tan�csad�nak is nyoma veszett. Akkoriban �rj�ng�tt a d�ht�l, azt hitte Midas m�ve az eg�sz, k�s�bb hogy a tan�csad�k �t�lltak a szen�tus oldal�ra. Ez az elm�lete megd�lt abban a percben, amint kihal�szt�k a tengerb�l a holttest�ket, de a l�nya sosem ker�lt el�. A sz�let�sekor nagy csal�d�st jelentett sz�m�ra, hogy l�nya sz�letett, �s nem fia. K�s�bb �jabb csap�s �rte a csal�dot, amikor egy�rtelm�v� v�lt, hogy a l�nynak sohasem fognak kin�ni a sz�rnyai, de szerette Angelt.

Id�vel belet�r�d�tt elveszt�s�be, de nem akarta, hogy a m�sik gyermeke is elvesszen, �let�t vesz�tse egy �rtelmetlennek t�n� h�bor�ban. Emmeline igaz hogy t�bb sz�z �ves volt, de m�gis csak az egyetlen ut�da, �s nem kock�ztathatta az �let�t. M�g akkor sem, ha �r�kig bizonygatta, hogy a h�bor�hoz csatlakozniuk kell…

*

- L�tni akarom az arcotokat. – hangzott az utas�t�s a kir�ly sz�j�b�l. – Ut�na el�rulom, hogyan d�nt�tt�nk. M�lt�s�gomon aluli, hogy arctalan emberekhez besz�ljek.

Ariella lassan a maszkhoz �rintette a kez�t, mire az az �rint�st�l kavarg� fekete f�stt� v�lt, szabadd� t�ve a n� arc�t. A csuklya ugyan �gy v�gezte. Az osztag t�bbi tagja k�vette parancsnokuk p�ld�j�t.

Ahogyan ott �lltak, felfedett arccal, mik�zben a kir�ly sz�r�s tekintettel figyelte �ket, Angel gyomra liftezett a fesz�lts�gt�l, az aggodalomt�l, mit sz�l majd az apja, ha felismeri. A f�rfi csak egy pillant�sra m�ltatta �ket, nem ismerte fel a l�ny�t, helyette Ariell�hoz, a vezet�h�z kezdett besz�lni.

- Ilyen fiatal �rnyakat r�gen l�ttam, f�leg ilyen fontos k�ldet�s teljes�t�se k�zben. H�ny �ves vagy te, aki vezeted �ket?

- T�bb, mint hinn�d. – v�laszolta g�nyos mosollyal a v�mp�r n�. – T�l vagyok a sz�znyolcvannegyedik �let�vemen. �k m�g t�nyleg gyerekek, de a tud�suk meghazudtolja az �letkorukat.

- �s ilyen fiatalokkal akartok h�bor�t nyerni? Ki vezeti most az �rnyakat?

- Electra Lestrange Fatale.

- Hallottam m�r r�la. �ll�t�lag van olyan j�, mint a h�ga, illetve rem�lem. A h�bor�tok viszont m�g mindig nem tartozik r�nk, hi�ba bizonygatj�tok az ellenkez�j�t. Nem tehet�nk semmit. Ez az utols� szavam. – nyomat�kos�totta a biztons�g kedv��rt, miut�n l�tta Emmeline megrov� tekintet�t.

- K�tsz�zhatvan �ve megszegt�k az �g�ret�nket. Az a legkevesebb, hogy most ott legy�nk, amikor kell, harcoljunk, amikor kell, mert nem engedhetj�k meg azt a luxust, hogy t�vol maradjunk. – Angel lep�d�tt meg a legjobban, amint kimondta ezeket a szavakat, de minden b�tors�g�t �sszeszedve folytatta, mik�zben l�tta n�v�re elkereked�, hitetlenked� szemeit, ahogyan �t figyeli. – Tartozunk az �rnyaknak, nem is kev�ssel, az angyalok becs�let�vel mindenk�ppen. Gy�va, megfutamod� n�p. M�r most ez a k�p alakult ki az �rnyak k�z�tt, �s ezt fogj�k hallani a j�v�ben is a lesz�rmazottaink. Egyszer m�r el�rt�k, hogy fajunk megvetend� legyen, ideje lenne v�ltoztatni rajta.

Sok�ig csend vette k�r�l �ket, a kir�ly k�ptelen volt megsz�lalni. Angel nem tudta eld�nteni, vajon az�rt, mert a l�ny�t viszontl�thatta, vagy mert ilyen ny�ltan kimondta azt, ami nyilv�nval� volt.

- Angel. – suttogta v�g�l Linus, mikor megtal�lta a hangj�t v�gre. – Hogy ker�lsz te oda?

- H�rom �ve egy kik�pz�helyen �bredtem, �s mint kider�lt boszork�ny vagyok. A r�szletekkel most nem untatlak, de jobb, ha tudod, hogy �n a hal�lomig k�sz vagyok harcolni Midas ellen. Legal�bb �n t�rleszthetem a hib�dat, amit annak idej�n elk�vett�l. – tudta, hogy kegyetlen�l hangzanak a szavai, de m�s kiutat nem l�tott apja megpuh�t�s�hoz.

- Mit v�rsz t�lem? – k�rdezte megt�rt hangon Linus.

- Vidd harcba az angyalokat, v�gre l�gy a kir�lyunk, �s bizony�tsd be, hogy az angyalok nem megvetend� faj.

- Az angyalok egy b�szke, kiv�teles faj… - kezdte volna a szok�sos sz�veget Linus, amit m�r kiskor�t�l beleneveltek, de a kisebbik l�nya f�lbeszak�totta.

- Az volt, eg�szen k�tsz�zhatvan �vvel ezel�ttig. Akkor az angyalok �r�kre lej�ratt�k magukat a vil�gunkban. M�s fajok is, igen tudom. De mi nem tartozunk m�s fajokhoz. Itt a lehet�s�g, hogy tiszt�ra mossuk fajunkat, �s te ap�m v�llaln�d �jb�l a felel�ss�get, hogy porba hulljon a j� h�r�nk? Jelenleg az angyalok is a megb�zhatatlan, semmirekell�, szavukat megszeg� fajok nem l�tez�, de ann�l ink�bb �l� list�j�n vagyunk. A sorsunk a te kezedben van, ism�t. Rajtad �ll, mi lesz a j�v� nemzed�keivel.

Cs�ndben figyelte apja reakci�it, arc�nak minden rezd�l�s�t. Nem tudta, hogyan fog d�nteni majd, csak azt tudta, hogy Linus el akarta utas�tani a seg�ts�get, �s hogy �gysem vesz�thetnek semmit, ha �szint�n megmondja a kir�lynak a v�lem�ny�t.

�r�knak t�n� percek m�lva a kir�ly v�gre megsz�lalt.

- M�g meggondolom, hogy harcolunk e veletek.

- Electra �sszeh�vott egy haditan�csot, amin szeretn�, hogy megjelenj majd a tan�csad�iddal egy�tt. Emberi id�sz�m�t�s szerint okt�ber huszonharmadik�n v�r titeket Alkatrazban. A k�s�r�ket aznap reggel ide k�ldi, hogy odavezessenek titeket. – sz�lalt meg ism�t Ariella.

- Rendben, ott lesz�nk. – b�lintott az angyalok kir�lya. – De ez m�g nem jelenti azt, hogy harcolunk is. – k�t�tte ki, amikor l�tta hogy Ariella �s a t�bbi �rny az oszlopokhoz mennek. – Hogyan j�ttetek ide? M�g erre v�laszoljatok.

- Term�szetesen rep�lve. – v�laszolt visszafordulva a v�r�s haj� n�, majd s�t�tz�ld tollazat� sz�rnyakat n�vesztett mag�nak �s kirep�lt a tr�nteremb�l, az osztag t�bbi tagja k�vette, csak Angel maradt m�g ott.

Ahogy apja d�bbent arc�t figyelte, esz�be jutott az az egy �vvel ezel�tti jelenet, amikor a sz�rnyn�veszt�st tan�totta nekik Ariella. Akkor a f�jdalom annyira �gette minden sejtj�t, hogy gondolkozni sem tudott, nem tudott �r�lni a gondolatnak, hogy � is meg tanulhat v�gre rep�lni.

- K�zdd le a f�jdalmat. – mondta neki akkor Ariella, de a n� szavai alig jutottak el a tudat�ig. Sok�ig kellett gyakorolnia, mire nem csak egy-egy csont n�tt ki a lapock�j�b�l, siker�lt az izmokat, a b�rt majd a tollakat is a hely�re n�vesztenie, m�ghozz� j� sorrendben. M�g mindig megborzongott a gondolatra, milyen sz�rnyakat siker�lt akkor l�trehoznia. Akkor �rtette csak meg igaz�n, hogy az alakv�lt�s nem gyerekj�t�k.

- Angel. – a neve eml�t�se visszar�ngatta a jelenbe. Ariella t�relmetlen�l n�zett be a tr�nterembe. Fel-le liftezett, mik�zben sz�rnyai mozgat�s�val pr�b�lt a leveg�ben maradni �s lehet�leg egy helyen.

Az angyal l�ny koncentr�lt a sejtjeire, �s az emberi szemnek �szrevehetetlen�l gyorsan n�vesztette meg fekete tollas sz�rnyait. Elmosolyodott a gondolatra, hogy ha norm�lis angyal lenne, most feh�ren vil�g�tan�nak a napf�nyben. � jobban szerette ezt a feket�t. M�g egy utols� pillant�st vetett apj�ra �s n�v�r�re majd kirep�lt, mik�zben a csuklya �s a maszk ism�t bebor�totta az arc�t �s a haj�t.

- Rep�l. – suttogta hitetlenkedve �s boldogan Emmeline, mik�zben a t�volod� s�t�t pontokat figyelte az �gen.