A nevem Sheavon Equador. 1784-ben sz�lettem a vadnyugaton. A csal�dom Spanyolorsz�gb�l v�ndorolt ki, �s aranymos�sb�l �ltek. Any�m a neh�z k�r�lm�nyek k�z�tt sz�let�sem ut�n k�t h�nappal mal�ri�ban elhunyt. Ap�m nevelt fel, �gy meglehet�sen f�rfias nevel�st kaptam. M�r kicsi koromban meg�ltem a vadlovakat, seg�tettem bet�rni ap�mnak nem egyet.

  Az aranymos�sb�l, ahogyan a legt�bb ostoba, �gy ap�m sem gazdagodott meg. Amikor nyolc �ves lettem, h�r�t hallottuk, hogy a guatemalai �serd�kben lehet aranyat mosni, t�bben gazdagon j�ttek onnan haza. Ap�m azonnal felkerekedett velem egy�tt, �s egy kisebb csapatnyi szerencsevad�sszal Guatemal�ba indult. Hossz� �s neh�z volt az �t. Rajtam k�v�l az egyetlen gyerek egy h�rom h�napos csecsem� volt, akit apja feles�g�vel egy�tt r�ngatott mag�val a t�bbiek tiltakoz�sa, �s t�bbsz�ri marad�sra val� r�besz�l�se ellen�re. A fiatal sz�ke n� l�that�an nem b�rta a menetet, b�r csecsem�j�vel egy�tt egy szek�ren utaztak, arca mind s�padtabb lett, majd teje is elapadt. A tejhi�ny k�vetkezt�ben el�bb kisbab�ja halt meg, majd nem sokkal k�s�bb � is. Az utols� napokban b�natomra ap�m engem is a szek�rre parancsolt, hogy seg�ts�g�re legyek a haldokl� asszonynak. Pr�b�ltam �polni, de valamilyen k�l�n�s sorvad�s k�vetkezt�ben sajnos egyre gyeng�lt. Hal�la el�tti napon egy med�lt adott a kezembe, �s megk�rte, hallgassam el m�g ap�m el�tt is, hogy n�lam van. Azt mondta, Guatemal�ban, ha �jszaka elj�n a gonosz, ez a med�l megv�d majd. Nem �tettem, amit mondott, de megnyugtat�s�ul meg�g�rtem, hogy az �kszerr�l senkinek nem sz�lok. N�h�ny �r�val k�s�bb a n� a menet k�zben, a szek�ren lehelte ki a lelk�t. Be kell vallanom, nem �reztem sz�nalmat, csak megk�nnyebb�l�st, hogy v�gre visszasz�llhatok a lovamra, �s szabadon lovagolhatok, nem kell beteget �polnom.

 Edzett gyerek voltam, sz�let�sem �ta a vadont j�rtuk, �gy az �t fiatal korom ellen�re alig viselt meg. Ahogy el�rt�k a guatemalai dzsungelt, azonban olyan t�j t�rult el�m, amelyr�l addig fogalmam sem volt. Buja z�ld n�v�nyzetben t�rt�nk el�re, �s csakhamar r� kellett j�nn�nk, hogy a szek�r ezen a terepen nem haszn�lhat�. A f�rfiak elosztott�k a terheket egym�s k�z�tt, �s a szekeret h�tra hagyva tov�bb v�ndoroltunk. Egy id� ut�n m�r lovainkat is vezetni kellett, �gy gyalogoltunk. Az els� �jszaka azonban tizenk�t lovunkb�l �t�t ragadtak el a vad�llatok, �s sz�tt�pt�k egyik t�rsunkat is, egy fiatal mag�nyos vad�szt, aki az�rt j�tt vel�nk, hogy otthon maradt menyasszony�val val� h�zass�g�ra p�nzt gy�jts�n. Szeg�ny n� nyilv�n �vekig v�rta vissza, �m a der�k v�leg�ny egy vad�llat lakom�jak�nt v�gezte. M�snak m�g lassabban tudtunk tov�bb haladni, mivel kev�s lovunkon kellett elosztani a m�lh�t. Ap�m �s t�rsai a d�lel�tti pihen�n vad�szatra indult, mert m�r �lelm�nk is fogyt�n volt. Nekem meghagyt�k, hogy gy�jtsek gy�m�lcs�t �s bogy�kat, �m �letemben el�sz�r komolyan f�ltem, �gy a t�bor ter�let�t elhagyni nem mertem. A csomagok k�z�tt �ltem, �s nem hagytam kialudni a t�zet, �s eg�sz id� alatt p�m b�ntet�s�t�l f�ltem, ha visszat�r, �s r�j�n, hogy egy�ltal�n semmit nem csin�ltam. De az elm�lt �jszaka iszonyata, �s a vad�llatokt�l val� retteg�s nagyobb volt a b�ntet�st�l val� f�lelemn�l.

 Az este elj�tt, majd az �jszaka is, de ap�m�k nem t�rtek vissza. �n egyre jobban rettegtem. A t�zh�z eg�szen k�zel h�z�dva egy takar�ba csavarva remegtem �s pityeregtem, �s a f�rfiakat v�rtam, de mindhi�ba. Hallottam a vad�llatok �v�lt�s�t l�ttam, hogy a lovak rettegve �gaskodnak, nyer�tenek, m�g v�g�l k�t�f�k�ket elszaggatva menek�ltek be az erd�be. �ket sem l�ttam t�bb�.

 Nem tudom, hogy j�tt el a hajnal, addigra alig voltam magamt�l a r�m�lett�l. V�g�l valahogy kicsit elszund�thattam, mert arra �bredtem, hogy egy r�miszt� arc b�mul a k�pembe k�zvetlen k�zelr�l. Sik�tva ugrottam fel, �s pr�b�ltam h�trafel� menek�lni, de az el�z� alakhoz hasonl� emberek l�b�ba �tk�ztem. Sikoltozva ugrottam fel, �s megpr�b�ltam kit�rni k�z�l�k, de �k elkaptak, �s leszor�tottak. R�m�letemben v�g�l el�jultam.

Egy f�b�l �s hatalmas levelekb�l k�sz�lt kunyh�ban �bredtem, �s egy a f�rfiakhoz er�sen hasonl�t� bajszos �regasszony hajolt f�l�m. Ism�t felsik�tottam, mire gyeng�den mag�hoz �lelt, �s saj�t nyelv�n nyugtatgatott.

 Csak k�s�bb, mikor m�r j�l besz�ltem a nyelv�ket, tudtam meg, hogy megtal�lt�k ap�m �s t�rsai holttest�t nem messze a t�bort�l. M�r azt, amit a vad�llatok hagytak bel�l�k. Ut�lag elmondt�k azt is, hogy sokat tanakodtak, mit kezdjenek velem, de mivel m�s lehet�s�get nem l�ttak, a vad�llatok eledel��l pedig otthagyni nem akartak, �gy d�nt�ttek, hogy a szellemek akarata, hogy �k neveljenek fel. Haland� �letem m�sodik fel�t a bennsz�l�ttek k�z�tt �ltem. �k ugyan�gy megtan�tottak a faluban esed�kes n�i munk�kra, a f�z�sre, kelmefest�se, sz�v�sre, gy�ngyf�z�sre, mint saj�t le�nyaikat. H�bor�tatlan �s boldog �letem volt, �s ap�mat k�z�tt�k nem sok�ig gy�szoltam. A nyugalmas m�gis v�ltozatos bennsz�l�tt �letet nagyon megszerettem. Annak az asszonynak h�z�ban laktam, akin�l els� �jszak�mat t�lt�ttem. Mint megtudtam, Pockhu�nak h�vt�k, �s nem sokkal �rkez�sem el�tt f�rj�t �s k�t fi�t feh�r emberek �lt�k meg. Az �n �rkez�semet az istenek �t�let�nek tartotta, akik feh�r gyereket adtak neki feh�r emberek �ltal meg�lt csal�dja helyett.

 Tizenhatodik �let�vemben elj�tt az id�, hogy a t�rzs szok�sai szerint f�rjhez adjanak. Sok fiatal bennsz�l�tt fi� vetett r�m szemet, hiszen k�l�nleges voltam, nem volt hozz�m hasonl� a faluban. B�r b�r�m a tr�pusi napon lebarnult, �s m�r alig k�l�nb�ztem t�l�k, alkatom m�gis m�s volt, mint a bennsz�l�tt l�nyok t�mzsi teste. �n ny�l�nk voltam, b�r nem t�l magas. A feh�r ember szem�vel n�zve felt�n�en sz�p, nekik csak k�l�nleges.

 �n magam egy n�lam h�rom �vvel id�sebb fi�t v�lasztottam volna, akivel sokat csatangoltunk egy�tt m�r gyerekkorunk �ta, de a fi� a falu el�kel�s�geihez tartozott, �s �n, a kis befogadott idegen, nem voltam el�g j� parti a sz�lei szem�ben. Ezt szomor�an vettem tudom�sul, �s kijelentettem, hogy akkor senkihez sem akarok f�rjhez menni. Pockhua meg�rtette szenved�semet, de azt is tudta, hogy a faluban csak �gy boldogulhatok, ha megfelel� f�rjet tal�lunk sz�momra. Sokat besz�lgett�nk err�l est�nk�nt a t�z mellett, de nem jutottunk megnyugtat� eredm�nyre, mert �n minden sz�baj�v� f�rfiban tal�ltam kivetni val�t.

 Egy �jszaka azt�n a faluba fura idegen j�tt, �s sz�ll�st k�rt. Feh�r ember volt, de nem olyan, mint ap�m �s t�rsai, kikre �n eml�keztem. B�re, mintha tr�pusi napot nem is l�tta volna, eg�szs�gtelen�l feh�r volt, b�r � maga fiatalnak, �s nagyon j�k�p�nek l�tszott. A faluvezet�j�nek d�nt�se szerint a mi kunyh�nkban kellett sz�ll�st adnunk neki. Pokhua �s �n mindent megtett�nk, hogy j�l �rezze mag�t, de enni semmit nem akart, �s k�z�lte, hogy a napot alv�ssal fogja t�lteni. engem azonban �rdekl�dve m�regetett, �s v�g�l megk�rdezte, hogyan ker�ltem a bennsz�l�ttek k�z�. Elmes�ltem neki �lett�rt�netemet, �s � odaad�ssal hallgatta, majd megk�rdezte, hogy a nyakamban l�g� med�l honnan val�. Az az �kszer volt, amelyet a szek�ren haldokl� n� adott a kezembe. Gyerekkorom �ta a nyakamban viseltem. Ezt vend�g�nknek is elmondtam, �s � �gy t�nik, v�laszt�l megnyugodott.

 A nappalt t�nyleg alv�ssal t�lt�tte, majd este fel�l�nk�lt, �s megk�rdezte Pockhu�t, mennyi�rt adna engem el neki. Nevel�any�m felh�borodva utas�totta vissza az aj�nlat�t. Vend�g�nk nem sz�lt semmit, csak kiment a kunyh�b�l s�t�lni. �n k�zben nyugov�ra t�rtem, �s az eg�sz napos munka ut�n m�lyen elaludtam. �jszaka arra �bredtem, hogy vend�g�nk hajol f�l�m. Miel�tt felsik�thattam volna, befogta a sz�mat, leszor�tott, �s nyakamra hajolt. �les f�jdalmat �reztem, majd meg�rtettem, hogy a v�remet sz�vj�k. R�gen, kisgyerekkoromban hallottam v�mp�rlegend�kat, de sosem hittem benn�k. Most tudatosult bennem igazuk. Azon az �jszak�n az ismeretlen f�rfi v�mp�rr� tett, �s v�laszt�s el� �ll�tott. Vagy vele megyek, �s � megtan�t a v�mp�rok �letm�dj�ra, vagy itt maradok eddigi szeretteim k�z�tt, akik nemsok�ra meggy�l�lnek, mert v�r ir�nti �hs�gemben �ket fogom b�ntani. Gy�l�ltem ezt a f�rfit, aki t�nkretette az �letemet, de nem volt m�s lehet�s�gem, �gy vele tartottam, mert nem akartam Pockhu�nak, vagy a faluban b�rkinek m�snak �rtani.

 Az �jszaka leple alatt b�cs� n�lk�l l�pt�nk le. Megfogadtam, hogy mesteremt�l, amint lehet megszabadulok, de nem hagyom megbosszulatlanul, mit velem tett.

 Kider�lt, hogy mesterem azt a med�lt k�vette nyomon, melyet a nyakamban viseltem. �vek �ta kereste. A med�lt mesterem mestere adta egy haland� n�nek, aki valami�rt fontos volt neki, hogy mi�rt, azt sosem tudtam meg. De a med�l mesteremnek is fontos volt, hogy mi�rt, sosem mondta el. Azt azonban tudta, hogy az a legenda j�rja, hogy ha haland� viseli az �kszert, v�mp�r nem �lheti meg, csak v�mp�rr� teheti. Mivel a med�l n�lam volt, �s meg nem �lhetett �rte, ez volt az oka annak, hogy engem v�mp�rr� tett.

 Gy�l�ltem �rte, de �vtizedeken �t nem mutattam. �szakra vitt mag�val, �s ott egy kis tan�n �lt�nk kettesben. Megtanultam mindent, amit csak lehet, majd egy �jszaka �gy d�nt�ttem, ennyi el�g lesz, �s itt az ideje, hogy bossz�mat beteljes�tsem, �s megkezdjem �n�ll� v�mp�r�letemet. Mesterem gyakran t�rt haza p�rbajok ut�n kimer�lten, sok v�rvesztes�ggel. Egy ilyen alkalmat v�rtam, amikor szinte tehetetlen�l t�lem v�rja, hogy �gyba fektessem, �s v�remmel t�pl�ljam.

 Egy ilyen �jszak�n kereszt�l sz�rtam a sz�v�t egy t�rrel. Norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt gond n�lk�l regener�lta volna, de jelen �llapot�ban ez m�r t�l sok volt neki. N�h�nyszor az�rt megforgattam a fegyvert a sebben, �s mindaddig benne hagytam, m�g ki nem szenvedett. El�gettem a testet, majd lel�ptem a tany�r�l. Egy darabig Amerik�ban k�boroltam, majd haj�ra sz�lltam, �s Eur�p�ba j�ttem. V�ndorutam sor�n jutottam el Bloodforestbe, mert itt hallottam Darkmoon kast�ly�r�l, �s rem�ltem, engem is befogadnak.

 K�ls�m: Hajam m�zsz�ke, szemem z�ld. Ar�nyos fel�p�t�s� vagyok, karcs�, nem t�l magas. Sokan felt�n�en sz�pnek tartanak, csak az eur�paiakat elriasztja z arcomat d�sz�t� t�rzsi tetov�l�s, mely a guatemalai bennsz�l�ttek saj�tja.