|
A messis
2007.10.02. 17:52
A messis
A remny harangjai keltettek a reggel,
De most is stt volt, stt, mint az jjel.
A nap mg harcunk alatt hagyott cserben minket,
S onnantl csak a hold ksznttt bennnket.
A rmes sikolyok rkk csak zengtek,
Az emberek minket mr rg elfeledtek.
rnynnkkel kzdve fulladoztunk a magnyban,
S hittnk a felszabadt s megvlt hallban.
De az sem jtt soha hiba vrtuk,
Magunkat a vrpadra hiba knltuk.
Szakadt ruhinkra megannyi vr tapadt,
Pusztul mennyorszg neknk csak ez maradt.
S meggytrt szrnyaink rablncra verve,
gy estnk mi angyalok eld trdepelve.
Fejnket hajtottuk vrtuk kardod lt,
Lttuk a vilg peremnek szlt.
Fegyvereink bns lettele utn,
Lpdeltnk a gyarl fjdalomnak nyomn.
S a dmonok fattyai kztt sztnzve,
tkoztuk a szelet, a dli fltekre.
Majd mikor a frgek mr rgtk testnk,
Akkor bredtnk r, rkre elestnk.
Az emberek kora vgleg leldozott,
Magnak ksznheti a sok hborodott.
S hogy ragly jrja e vren vett vilgot,
Hitetlensg az, melyet egy gyermek kiltott.
Nem dmonok fattya, de nem is ember gyermeke,
E fertben szletett messisok egyike.
Egy gyermek, ki majd lesz vilgok ura,
Fejn emberltket megrt korona.
Kezben jrakovcsolt penge s nylvessz,
gy lesz pokol s menny ezen tl egyenl!
Alesta
Pcs, 2007. 09. 23.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
