|
Tndrfohsz
2007.10.17. 17:14
Tndrfohsz
j osont mikor szlettem, anym arcn holdfny lt.
Csillag hullott, szl shajtott, lm az asszony tndrt szlt.
Fenn az gen gyszt daloltak, tncoltak a csillagok.
Itt a fldn, ji fnyben reg bba ringatott.
j ha j, mg ma is hallom a halk csillagneket,
„Egy kis tndr fldre vgyott, emberr lett, elveszett.”
Kinn lpon tndr tncol, stt szvem arra visz.
Tndrekkel egytt mulat, s megmenekl, aki hisz.
Jaj, az ember elfeledte mr az si tndedalt.
Nma csend lett, s a varzslat itt e fldn belehalt.
Tltos dobja beszakadva, stt jen nem zenl.
Nem zi el rmeinket, s a gyermek jjel fl.
- bredjetek tndrlnyok! Tndrifjak, harcra fel!
Lobbantsuk el fnyeinket! – de az j ma nem felel.
Hold susog csak, fehr ajka homlokomra rlehel.
Egy kis csillag rmsugrzik, majd rmlten elszelel.
Csillaggyermek nem ismer meg, elmltak a tncos vek,
Tndr embert nem szvlelhet, ha tejfoga mr kihullt.
Nem halljk meg kiltsom, a tndrkrt nem tallom,
npem tnct mr nem ltom, j a vg, s fldre sjt.
ha egyszer hallannak, ha szlhatnk shazmnak,
ha dobom mg zenlne, ha smn mg reglne,
vakok szeme nylna jra, ltnnak a holdon tlra.
Hol a mesk megszletnek, csillagaink trakelnek,
hogy az gen, stt jen, hajokat halljanak,
vgsztalst sgjanak.
Egyszer minden ember ltja, van csillaga, si fklya,
m mire tejfoga elhull, a mesktl mr elfordul.
elfelejti amit ltott, azt a sron tl vilgot,
vilglt lnyeket, jvigyz fnyeket.
j osont mikor szlettem,
tndrbl emberr lettem,
dalom halkul, mesm nmul,
egy kis csillag fldre hullt.
regm fagyos csendbe flt.
Halljtok meg si npem!
sdalotokat zenlem!
Hvlak jra, hajthatatlan,
minden jjel szakadatlan!
Knnyem hullik gy kiltok,
szksgem van ma is rtok!
Tndr vagyok embertestben,
rettetek vrem cseppen,
emberfldn szrba szkken,
tndr szrnya jra lebben.
Emberek, csak higgyetek!
Tndrnpem, jjjetek!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
