|
A Stn Zsoldosa
2007.10.17. 17:24
A Stn Zsoldosa
A Stn zsoldosa kegyetlen katona,
Kinek a gyilkols csak des hahota.
Gyermeki arc mgtt egy rdgi szv,
Keznek intse is hallba hv.
Nem akart gyilkos lenni,
Fny ellen hadat viselni,
Sorsa ktelezte, vgzete hvta,
Vszjsl jvjt hiba siratta.
Kesersgre jtt a kegyetlensg,
Rg leszaktotta nyakbl keresztjt.
Akkortl, ki vele szba llt
Knyrgve vrta a hallt.
Hallod napjn, meglsd, az gig rept,
De rgtn fldre zuhan egy rtatlan szv.
Megtrten vonaglasz a Pokol fel,
Szenved arccal llsz a Stn el.
Lelketlen katonja most j munkt vgzett,
Megknzott tged a korn rkez vgzet.
Kacagva birodalmnak mlybe dobat,
Mi tged odavisz, egy lngol fogat.
Ami akkor jn, elkpzelni sem lehet,
Ily mdon toroljk meg bns leted.
A vg utn meghalni mr nem tudsz
S hiba futsz, soha ki nem jutsz.
De nemsokra melld kerl a Zsoldos,
Arca elknzott, ruhja gett, kormos.
Rd nz, ezzel kr most bocsnatot,
Hogy tged ily sorsa krhoztatott.
Megbnta tettt, lelke kvetelst,
s a stn torknak szegezte trt.
m miknt mr elbuktak a kicsiny felkelsek,
gy jutott is sorsra az emberisgnek.
Mr ldozataival egytt szenved,
De mg sincs olyan, aki neki enged,
Senki sem sajnlja, csak magukat siratjk,
Legszvesebben onnan szrt is kiraknk.
De oh! Legalbb egyszer megrtenk,
Mi is valjban a hall, a vg.
Akkor a gyilkost gyszolnk,
Lelknek tjt tltnk.
S a Pokol mly bugyrban is bke volna,
Ha a Sorsok Knyve az rk jrl szlna.
De az csak rk szenvedsrl r, vgig,
Melynek elejn meg kell tanulni lni…
Knok kzt vergdni szletstl kezdve,
Vge lenne, ha angyalok krtje jelezne,
Soha tbb nem szmtana senki rangja,
Sem lted, csak a hall utni knok raja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
