Sziasztok!

          A nevem Gabrielle. 1988. december 9-én születtem, Liverpoolban. A nagymamám szerint úgy zuhogott aznap az eső, mint még soha, az ő ittléte óta, pedig Ő itt született. Azt mondta, azon a délutánon is éppígy esett, amelyiken a szüleim és a nővérem gépe lezuhant. Később megtudtam néhány régi újságcikkből, hogy néhány őrült lelőtte a pilótát, a másodpilótával és az utaskísérőkkel együtt és az óceánba vezette a repülőt. A nagymamámék engem okoltak a halálukért és mióta a világra jöttem minden kisebb-nagyobb sorscsapásért, ami érte.

           Hét évesen árvultam el és kerültem a nagyszüleim gondozásába, akik azon nyomban bedugtak egy bentlakásos, katolikus iskolába, csakhogy minél kevesebbet kelljen velem foglalkozniuk. Gyűlöltem azt a helyet. Hideg, szürke, irdatlanul nagy és barátságtalan volt. Az apácák, akik tanítottak, és neveltek bennünket, sok tekintetben hasonlítottak az épületre. Éppoly hidegek, szürkék és barátságtalanok voltak, csak mindezek mellé még csatlakozott a szigorúság és a gyermekek iránti gyűlölet. Legalábbis én így éreztem. Amikor csak tudtam, ellentmondtam nekik és úton, útfélen mindenféle kis és nagy csínyt elkövettem, hogy borsot törhessek az orruk alá. Pedig míg be nem dugtak abba a szörnyű helyre, jól nevelt és csendes gyermek voltam. Ki akartam rúgatni magam, de csak nem sikerült. Mint később megtudtam, a nagyszüleim kemény pénzösszegeket fizettek az iskolának, rosszalkodásaim kárpótlásául. De ahogy teltek az évek, lecsendesedtem és hagytam, had formáljanak olyanná „Jézus menyasszonyai” amilyenné csak akarnak. Már-már mintatanuló lett belőlem, aki sosem késik, mindig megírja a leckéjét és a szorgalmikat, aki szorgalmasan imádkozik és soha még egy rossz gondolata, sincs. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy minden percben azért imádkoztam, hogy kibírjam a következő napot, és hogy valamikor adassék olyan lehetőség, amikor megszökhetek. Mert meg akartam szökni, mindennél jobban akartam.

           Aztán eljött várva várt pillanat! Ekkor tizenöt éves voltam.  Egy éjjel tűz ütött ki a könyvtárban, és míg mindenki oltotta a tüzet, menteni próbálta az életét és az intézményt, én megszöktem. Nem volt nálam semmi. Se pénz, se élelem, se iratok, semmi, csak a ruha, ami rajtam volt, ami egy fehér kardigánból, egy hosszú ujjú blúzból, egy fekete szoknyából és cipőből ált. Tél volt, az évszakhoz képest lengén voltam öltözve. De nem bántam, így is megfelelt, mindegy volt minden, csak az számított hogy szabad vagyok. Addig járkáltam fel-alá a városban, míg már nem éreztem a lábaim a fáradtságtól. Lefeküdtem egy padra és elaludtam. Mikor felébredtem, selyemhálóingben feküdve, puha ágyban, egy kastélyban találtam magam. Rögtön tudtam a berendezésről, a falakról és arról az áporodott szagról, ami a szobában keringett. Jól gondoltam, egy kastélyban ébredtem, ahova – mint az később kiderült – egy boszorkányszekta tagja hozott, annak a szektának a tagja, aminek a tulajdonát képezte a vár is. Tetszett ez a hely. Hasonló és mégis egészen más volt, mint a bentlakásos iskola. Itt akartam maradni, fekete mágiával akartam foglalkozni és áldozni akartam az Úrnak és az Úrnőnek…

          Az elmúlt két évet ebben a szektában, ebben a várban töltöttem, boldogan. De néhány hónapja érkezett egy látogató a városba, akivel közelebbről is megismerkedtem, és akinek az élete úgy csábít, vonz magához, mint még soha semmi. Ez a férfi – merthogy egy férfiról van szó -, egy vámpír. Közétek való, olyan amilyenné én akarok válni. Már továbbállt Liverpoolból, de Ő ajánlotta a Ti zárt és nagyérdemű társaságotokat, amelynek részesévé kívánok válni. Kérlek hát titeket, hogy adjátok meg a lehetőséget és fogadom, nem csalódtok bennem.

Tisztelettel:

                                                         Gabrielle

Karakterleírás: Magas, karcsú, dúskeblű, vad lány, ezüstszürke szemekkel és szőkésbarna hajjal megáldva. Általában feketében, vörösben és bordóban jár, nem épp a mai divatnak megfelelően és egy lépést, sem tesz a nyakában függő pentagramma, valamint a két, csizmájába rejtett tőr nélkül. Könnyen és gondolkodás nélkül gyilkol és eddig még nem nagyon volt lelkiismeret furdalása. Olykor hajlamos elhamarkodottan dönteni, de tetteiért vállalja a felelősséget.