|
A nevem Naomi Larson.
Nem tudom pontosan, mit is írhatnék magamról. Nem volt rossz életem, és most sincs. A szüleim még élnek, és nagyon szeretnek.
Középrendű családban nőttem fel, soha nem volt semmire gondom. Szabad neveltetést kaptam, anya és apa soha nem szólt bele az életembe.
Rengeteg barátom volt és van most is.
Az egyetemen filozófiát hallgattam. Megismerkedtem egy idős professzorral, aki látott bennem valami fantáziát, vagy csak a külsőm miatt, ezt nem tudom, de sokat foglalkozott velem. Volt úgy, hogy késő este is találkoztunk a könyvtárban, és mesélt nekem az életéről, tanított, hogy hogyan váljak érett gondolkodású nővé.
Egyszer, egy borús éjszakán nem jött el többet a könyvtárba. Soha többé nem láttam. Egyedül egy levelet, és egy könyvet hagyott maga mögött hátra, amit ő maga írt.
Elolvastam mind a kettőt, mivel nekem címezve érkezett hozzánk.
A levélben azt írta, hogy hisz bennem, és tudja, hogy vagyok olyan vakmerő, hogy ha a könyvét elolvasom, akkor a dolgok végére fogok járni. Ezzel kissé megijesztett, félredobtam a levelet, és mohón a könyvért nyúltam. Egy éjszaka alatt olvastam ki, és megdöbbentett ez az írás. Vámpírokról szólt, azok életéről, felületesen leírta a szokásaikat, hagyományaikat.
Hirtelen megfordult körülöttem a világ. Úgy gondoltam, hogy a professzor is ezek közé a lények közé tartozik. Soha egy percre sem kételkedtem a létezésükben.
Egy év kutatás után tudtam meg, hogy a drága tanítóm nem volt vámpír, viszont szíve legnagyobb vágya az volt, hogy az lehessen. Nem adatott meg neki, mert gyilkosság áldozata lett, mint utóbb kiderült.
Nem voltam benne biztos, hogy az éjszaka teremtényei végeztek vele, de minden jel erre utalt. Senki másnak nem állt útjában a professzor. Úgy véltem, hogy a könyv megírása miatt kellett meghalnia. Fellángolt bennem a bosszú, de hamar le is csillapodott.
Nagyon keveset tudtam csak ezekről a lényekről és azért nem voltam annyira vakmerő, hogy packázni merjek velük, így próbáltam elfelejteni ezt a egész zavaros ügyet.
Persze, nem sikerült.
A szüleim támogatásával és beleegyezésével, (bár ők nem tudtak céljaimról) életem elkövetkező két évében feldúltam mindent, hogy találkozhassam egyel közülük, hogy megtudjam az igazságot. Bejártam a világot, kutattam őket mindenütt, de nem találtam semmilyen nyomra, ami evezetne a megoldáshoz.
Azonban ez idő alatt megszeretem a vámpírokat. Sokat kérdezősködtem utánuk, és egyre jobban tetszett az életstílusuk.
A professzort persze nem felejtettem el, de úgy vélem, ha meghalt, akkor annak megvolt a valós oka. Soha nem gondoltam volna, hogy az lesz életem vágya, mint ami neki volt.
Most 27 évesen arra várok, hogy beteljesüljön az álmom, és én is az éjszaka teremtményévé váljak.
Tisztelettel :
Naomi
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
