Üdvözletem!

Elizabeth Messon vagyok, 17 éves, ember. Történetem a következő. Szó szerint cirkuszban születtem. Szüleim artisták voltak, s itt is ismerkedtek meg. Anyám, Cathrine elbűvölő asszony volt. Kedves természetű jámbor teremtés, mondták sokszor. Rengeteget mosolygott. Emlékszem kiskoromban mindig azt mondta: „Ha lelked nem is szíved mindig mosolyogjon, mert lehet, hogy egy mosolyod, más arcára csal egy újat.”. Gyönyörű nő volt, telt ajkakkal, dús keblekkel és megbabonázóan szép, kék szemekkel. Göndör fürtjeim is tőle örököltem. Apám, Dorian is remek ember volt. Egy nap, egy elveszett kisfiúnak kereste a szüleit, anyám, pedig az elkeseredett szülőknek kereste a gyermekét. Aztán a tömegben meglátták egymást, és tudták. A szülők távoztak, ők, pedig beszélgethettek. Apám, anyám mosolyába szeretett bele, anyám pedig, apám humorába, és hatalmas szívébe. Hát így lettem én. Alighogy megszülettem, a nagyszüleimhez kerültem, mondván a cirkusz nem gyereknek való. Szüleim nem értettek egyet. Egy év kemény harca után, visszakerülhettem valódi szüleimhez. Állítólag nagyon csendes baba voltam, ritkán sírtam, még ritkábban hisztiztem. Az elmondások alapján, igen könnyen tanultam, persze szüleimnek köszönhetően. Nekik valahogy sikerült, egy jól működő családot, munkát és minden mást rendbe tartani. Nagyszüleimmel is sokat találkoztam és beszélgettem. Tudni kell rólam, hogy ha valamit imádok az, az írás, és az olvasás.  Mivel a cirkuszban nem igazán van gyermek, nem is voltak korombeliek, akikkel barátkozhattam volna. Nagyanyám kitől nevemet örököltem, minden vasárnap küldött nekem egy új könyvet. Kiskoromban meséket, nagyobb koromban történelmi, és egyéb stílusúakat. Én pedig, minden héten alkottam, szabadjára engedve fantáziámat. 15 évesen, minden más lett. Édesanyám és édesapám egy tragikus balesetben életüket vesztették. A kötelek elszakadtak az egyik gyakorláson, és a háló még nem volt a helyén. 15 métert zuhantak. Egymás karjaiban haltak meg, a szemem láttára. Addigi életem, s minden egyebem megtört. Nagyszüleim magukhoz vettek volna, de én a cirkuszt választottam. Ott nőttem fel, mindent tudtam, hát maradtam. Írásaim, melyek a gyönyörű, s negédes életről szóltak, elvesztek. Helyettük jöttek a keserű, mégis üdvözítő halálról ismertetők, s persze a gyász. Ha gyászol valaki feketét, visel. Én is ezt tettem. Szemem fényének csodája elveszett már nem ragyogtam. Napról napra keltem, köszöntöttem gyászomat, melyet egyszer sem vettem le magamról. Aztán egy forró nyári estén, amikor Magyarországon, voltunk egy közeli erdő mellett, elmentem sétálni, a fellépés után. A társulat nem aggódott, tudták, hogy tudok vigyázni magamra. Már nagyon a sűrűben jártam, mikor valaki elém állt, és mosolyogva üdvözölt. Bemutatkozott, és azt mondta, körbevezet az otthonában. Én meg csak hagytam. Jeremy, mert így hívták, nagyon kedves és udvarias fiú. Rengeteget beszélgettünk. Pár este alatt, elfelejtettem egy éves gyászomat. Egyik éjjel elmondta, hogy Ő valójában, nem ember, hanem vámpír. Azt hittem viccel, és kinevettem. De komoly arcát látva, abbahagytam. Minden este eljött. Újabb és újabb dolgokat tudtam meg róla, és a vámpír-társadalomról. Jeremy nagyon békés lény volt, szerette a csendet, a nyugalmat. Így jól kijöttünk. Beleszerettem. És ő is belém. A cirkuszt otthagytam, és Jeremy-vel kezdtem élni. Először nehéz volt megszoknom, hogy éjjel élünk, nappal alszunk, de sikerült. De persze nem lettem vámpír, nem tett azzá, mert szerinte előbb meg kell, leljem a magam útját. Bevallom igaza, van. Így most egy évig voltunk együtt, és most egy éve, hogy már vége van. Elment, mert akarta. Hagytam, mert így kellett legyen. És most, Rád találtam. Szeretnék csatlakozni hozzátok, remélem lesz rá lehetőségem. Ha harcolnom kell, harcolok, ha békét kell, teremtsek, megteszem. Nem vagyok könnyű eset, de lehet szeretni.

Kinézetem: Átlagos súlyú vagyok, nem magas, de nem is alacsony. Göndör fürtjeim vörösek, szemem smaragd. Feketében járok, sminket keveset használok, szögeses dolgokat karkötők, nyakörvek szívesen veszek magamra. Gyűlölöm, ha valaki önimádó, és eléggé zárkózott vagyok. Nincs nagy szám, ugyanakkor, makacs és önfejű teremtésnek születtem. Betörni nehéz dolog, de ha valakinek sikerül azt nagyon megszeretem.

          Tisztelettel

  Elizabeth Messon