Deziry Fay Variance 17 éves, első ránézésre is megmondható a tekintetéből, hogy teljesen máshogy vélekedik az átlagnál. Ahogy ránézel, egy gyönyörű szinte a belsődig hatoló kutató szempár figyel.
Megláthatod mélykék tekintetében a bájt, és a mindig ott rejtőzködő kéjt is. Tekintetét fekete pillák teszik csak igazán igézővé. Arca puha, és egészen halovány színű, ahogy ajkai is, hisz rózsás fényben csillognak. Haja dús, éjbarna, hosszú egyenes tincsekkel omlik kecsesen ívelt vállaira. Hangja cseng, mint a tiszta forrás, nyugalmat áraszt, mégis határozott, s valami örök nyugtalanság figyelhető meg hanghordozásában.

Öltözete alig mutat meg alakjából valamit, de sejtetni, nagyon is sokat tudnak ..Fehér köpenye lágyan öleli körül alakját, különös megjelenést kölcsönözve neki. Egy ezüstmedált visel a nyakában jól elrejtve a ruha alatt.

Barátait minden áron megvédelmezi, ám ellenségeivel kegyetlen. Nem egyszerű eset, olykor elég makacs, de ez általában attól függ, kivel áll szemben. Azokkal, akiket tisztel –bár ilyen eddig alig akadt-, többnyire engedelmesen viselkedik, bár mindene a szabadsága. Kedvenc állata épp ezért a sas. Rendkívül makacs, határozott, és eddig még egy embernek sem hajtott fejet, akinek szó nélkül követte volna az utasításait, ahhoz túl büszke.

Származásáról nem sokat lehet tudni, csupán kósza pletykák terjengnek róla. Ő maga már egy ideje nem szívesen beszél arról, hogy honnan jött. Arisztokrata családból származik, Párizs macskaköves utcáin nevelkedett, ott elsajátította a nemesi élet minden csínját-bínját. Mint fiatal hölgy, igen jól megtanult bánni a szavakkal és a mozdulatokkal. Arrafelé sokan csak „hópehelynek” nevezték néhai ridegsége és megközelíthetetlensége miatt, s ő annál inkább okot adott rá, mivel szeret kitűnni a többiektől, és még sohasem akart másvalakire hasonlítani, sem példaképként követni..

Tizenöt éves korában mikor egyedül járkált a hatalmas kastélyban, amit a családja birtokolt, s csak a léptei zaja törte meg a csendet, érdekes dologra lett figyelmes. Mintha valamit látott volna a vaksötétben.. Valamit, de nem tudta még magának sem megfogalmazni, mit. Szinte érezte a hátára tapadó tekintetet, de nem láthatta. Ez a szörnyű érzése koránt sem volt alaptalan. Néhány perccel később tágra nyílt szemekkel állt az étkező ajtajánál ledermedve.. A szél tépkedte az ablakokat, a fák mégis csak bágyadtan meredtek az ismeretlenbe. Csak az ablakon beáramló holdsugarak láttatták a szörnyű valóságot. A lány szülei holtan hevertek a hideg kőpadlón.. Vértócsa alattuk, a tér egészét betöltötte az a szag. Akkor döntött úgy, hogy új életet kezd, s a temetés után –ahol alig ejtett pár könnycseppet- anélkül, hogy bárkinek is szólt volna, elszökött otthonról. Városról városra, országról országra járt, talán hogy magyarázatot találjon a történtekre, talán, hogy hagyja elhatalmasodni magán a gyűlöletet? Az igazság az, semmi ilyesmit nem érzett. Eddigi burokban nevelkedésének vége lett. Magára volt utalva, de mintha egy cseppet sem bánta volna. Nem az az élet volt, amit magának szánt. Féktelensége soha nem is hagyta nyugodni, és épp elérkezettnek látta az időt. Pár hónappal a történtek után a sors úgy hozta, hogy egy bölcs öregemberrel találkozott. S bár amilyen öregnek tűnt, épp olyan jól bánt a tőrrel. Ezt az egyet megtanította neki, de egyvalamire sosem tudta. Hogy mire? A düh visszatartására, engedelmességre nem lehet. Akkori barátai –akikből ugyan nem sok volt- szinte példaképként tekintettek rá, s vakon követték volna..ha Dezirynek ez lett volna az akarata. De a saját maga törvényei szerint cselekedett, s így inkább buzdította őket arra, hogy saját céljaikat leljék meg. Idővel belátta, az nem az a hely, amit keresett, így elhagyta a félig-meddig otthonának tekintett öregember birtokát.. Éjjel közlekedett, hátha szembetalálja magát a félelemmel, az izgalommal, a hévvel, de mindhiába. Megízlelte a szenvedés egyik magas fokát, amit a közemberek unalomnak hívnak, ez azonban annál több..és innentől talán nincs megállás. Azóta az akarat és a büszkeség hajtja, meg akarja találni a helyét a világban, s mert így van, soha nem áll meg, mindent a végletekig hajszol, kevés dolog van, amitől fél, és a halál.. nem ezek közé tartozik.