Üdvözletem!

A nevem Silas Arcane, 1988-ban születtem Salemben. Születésem körülménye és pontos ideje számomra ismeretlen, még szüleim sem tudták. Nemesei származásom ellenére szegénységben és nyomrban életem egy romos házban. Se villany se víz nem volt ott. Azonban finnyás sem voltam hisz egész életem így éltem: éheztettek, vertek s dolgoztattak.

Apám egy kövér semmire kellő, mihaszna ember akinek egyetlen dicsősége a neve. Semmije nem volt az életén kívül ám azt meg sem becsülte, az első adandó alkalommal eladta volna. Nem szerettem, nevelésemet a helyi kuruzsló asszonyra bízta, és ha nem teljesítettem büntetésem nem maradt el. Anyámról kevés emlékem maradt, egész álló nap szobájába volt zárkózva, kommunikálni szintén lehetetlen volt vele hisz egy mukkot sem szólt. Még férjétől kapott bántalmazását is némán tűrte, csupán könnyei árulkodtak érzelmeiről. Csontvékony testét kék-zöld foltok terítették be.

Már egész korán úgy 6 évesen dolgoztam, a helyi farmerek földjén segítettem, cipekedtem, kertészkedtem és az állatokat etettem. Igazából élveztem ezt csinálni , ugyanis addig sem kellet apám önelégült képét látnom, anyám meggyötört teste fölött.A bevételből élelmet és ruházatot kellett vennem, ám szinte mindent atyám kebelezett be. Nem tehettem mást, ha kiáltam magamért büntetést kaptam így hát tűrnöm kellet. Ez az egyetlen erény amit köszönhetek annak a vadállatnak: a tűrőképességemet.

Iskolába járásomat könyörgéssel és plusz munkákkal tudtam elérni. A város lakói mintha megmaradtak volna azoknak az istenfélő tanyasi embereknek kik a múltban éltek. Tanulmányaim nehezen mentek, folyton lógtam és hanyagoltam a tanulást. Így hát várhatóak voltak bukásaim, majd végül kicsapásom.

Az emberek másról sem tudtak beszélni mint a kereszténységről és a földművelésről. Én azonban többet akartam, nem volt elég ez! A természet felettiről szóló könyvekbe menekültem miket néhány eldugott pénzből és városi látogatásaim álltal szereztem be. Vonzódtam a sötétséghez és a gonoszhoz. Ez éltetett engem, itt a nyomorban....

17-ik életévemet betöltve bejelnettem otthon hogy elköltözök. Természetesen nem vették ezt jó néven sőt...meggyilkolásommal fenyegettek. Nem igazán tudott érdekelni a fenyegetés hisz azért akartak itt tartani hogy tovább tartsam el őket. Egy éjszaka azonban rámtámadtak. Nem tudtam ki volt támadóm de már nem is fogom...megöltem s hulláját a tóba dobtam. Tudtam hogy azonnal el kell hagynom ezt a várost. Mindenem nélkül leléptem és vissza sem nézve vágtam neki a nagyvilágnak.

Egy év múlva levelet kaptam apámtól miszerint anyám meghalt és kérte hogy térjek hozzá vissza mert nehezen megy a sorsa. Egy mozdulattal összegyűrtem a levelet majd a tűzbe dobtam... Utazásaim során sok hiedelemmel és történettel ismerkedtem meg. Kedvenceim talán a vámpíros történeteket sorolhatnám mit egy román vénasszony mesélt el egy fogadóban. Meséi magával ragadtak magamévá éreztem a karaktereket. Faggattam hol találom ezeket a lényeket de állítása szerint nem léteznek csupán mesék...Elhittem neki míg egy nap magam nem szembesültem egyel. Az akkori szállásomon éppen aludni készültem mikor zajt hallottam. Azonnal az ablakhoz  siettem és meglepetésemre egy férfi két fiatal lánynak vérét vette. Pont úgy, mint ahogy a vénasszony történeteiben szerepelt.

Aznap éjszaka nem tudtam álomra hunyni a szememet, csak az alak járt az eszemben. Másnap korán elhagytam a szállót és útnak indultam. Kérdezősködtem a járókelőktől de sajnos nem akadtam a vámpír nyomára. Azonban meséltek egy helyről Bloodforestről ahol állítólag igen gyakoriak a vámpírok látogatása. Így fogtam magam és újra neki vágtam immár szemeim előtt cél lebegett.

Ezáltal szeretném kérelmezni befogadásomat!

Kinézetem: magasan izmos és sportos 19 éves férfi vagyok. Hajam hosszú fekete  és a barna árnyalataiban játszadozik szemem barna de sokkal inkább már fekete. Álltalában régies elegáns ruhákat hordok.

Tulajdonságaim. Igen magas a tűrőképességem, önfejű és akaratos vagyok. Akivel nem szimpatizálok azzal bunkón viselkedem viszont aki közel kerül hozzám igaz barátra lel. Akit tisztelek mint feljebb valómat annak engedelmesen szótfogadok. Ha elborul az agyam nem nézve az esélyeimet szembe szállok az „ellenséggel”.

   Tisztelettel: Silas Arcane