|
gr. Ladislav Tepes
2007.07.09. 14:31
Ladislav Tepes
1983-ban születtem az angliai Kent grófságban. Szüleim négy generációra visszatekintő angol konzervatív arisztokrata neveltetést nyújtottak nekem. Nekem és húgomnak, Beatricenek mindent megadtak, hogy nélkülözésektől mentes életünk legyen. Általános iskolai tanulmányaimat egy magántanárral helyettesítették, akit Stevennek hívtak. Megtanultam írni-olvasni, az angol mellett megtanultam a latin, ógörög és magyar nyelveket. Középiskolai éveimet egy londoni bentlakásos fiúgimnáziumában töltöttem. Ez volt az első és utolsó alkalom, hogy egy közösség állandó és aktív tagja voltam. Hideg téli estéken sétálgattunk a londoni Tower lábánál és hallgattuk a Temze halk morajlását. A városi élet egy teljesen más szemléletet adott életemnek. Már nem voltam az a hétköznapi nemesi leszármazott, aki a családi birtokán tudna hosszútávon élni szolgái társaságában. Egyetemi éveimet a greenwechi egyetem orvostudományi karán végeztem el. Megismerhettem az emberi test minden pontját, szervét, porcikáját, amely a bőr alatt helyezkedik el. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok az esték, -amiket az anatómia vizsgára való készülődés jegyében- az egyetemi halottasház boncasztalánál töltöttem. Ahol már a léleknek és a személyiségnek hűlt helye van, és csak a bőr, a hús és a csontok halk sercegését, ropogását lehet hallani. Ekkor kezdett foglalkoztatni a túlvilági élet, a misztikumok realitássá válása, amely annyi és annyi legendát és mítoszt szült Európa történelmében. Egy alkalommal, 21 évesen a klasszikus vámpíri városba, Temesvárra látogattam el. Ott egy helyi öreg kuruzsló kezdett el mesélni történetekről, legendákról, rémmesékről. Az egyik történetnél a félelem ült ki az arcára. Keze remegni kezdett, szavai el- elakadtak. A történet egy vámpírközösségről szólt, akik egy bizonyos Bloodforest nevű helyen élnek. Élnek? Hát az erős kifejezés… Egyszóval 24 évesen kalandvágyó ifjú létemre elindultam, hogy megkeressem eme messzi, rémisztő történetekkel rendelkező helyet… Rossz szándékoktól mentesen, inkább a vágytól áthevülve, hátha beállhatok eme közösség tagjai közé, akik hasonlóan hozzám, az emberi testért rajonganak. Kész voltam már orvosként is ezért a célért akár az életemet is feláldozni……Csak az ösztöneimre tudtam hallgatni, amik most sem hagytak cserben.
Kelt, 2007. július 7.
Gróf Ladislav Tepes
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
