|
A nevem Aina Amuntë és Brethil erdejében születtem 38 éve május 31.-én. Anyám Carmë Amuntë és apám Lëo Amuntë második gyermekeként (sajnos bátyám csecsemőkorában meghalt). Szüleim nagyon örültek az érkezésemnek, de az örömükbe vegyült a még bátyám után maradt gyász is. Elég jómódban éltünk, szüleim mégsem írattak iskolába, mert nagybátyám (apai ágon) elvállalta hogy tanít engem. Handë, már mikor megláttam nagyon bölcsnek és komyolnak tűnt, amit aztán meg is tapasztaltam szigorú tanításában. Mivel csak úgy tudott velem foglalkozni ha hozzá költözöm, elkellett hagynom családomat és a Kyermë nevezetű kisebb városkába mentem. Nagybátyám itt házitanítóként dolgozott és rajtam kívül volt még pár tanítványa, akikhez eljárt, de persze a legtöbb idejét rám fordította. 24 éves koromra már szinte a legtöbb dologra megtanított, de az íjászat és a gyógyítás tökélyre fejlesztésére fektette a hangsúlyt, mert úgy vélte ezekhez van a legtöbb érzékem, (amiben remélem nem csalódott.) Mindig is túl kedves voltam (vagyok és leszek is szerintem) másokkal, segíteni próbáltam ahol tudtam, és barátkozni. Nem riadok vissza semmilyen veszélyes dologtól, talán túlságosan is vakmerő és kíváncsi vagyok. Szeretek sokat nevetni és általában vidám vagyok, csak ritkán sírok. Van egy lovam, amit 33 éves koromban, tanulmányaim befejeztével kaptam Handë-tól, Lóriennek neveztem el és azóta is hű társamnak mondhatom. Miután megkaptam és a Handë-nál való tanulásom véget ért, mentem amerre láttam, különösebb célok nélkül bolyongtam és sok gyönyörű helyen jártam. Imádom a természetet, a csobogó patakokat, a csivitelő madarakat, imádok csak menni amerre a lábam (és lovam lábai) visznek. 1 éve meglátogattam a szüleim, akik nagyon örültek h ilyenné cseperedtem és nagyon jól esett hogy elismerték az eddig tudásom. Biztos vagyok benne, hogy sokszor visszatérek majd hozzájuk látogatások erejéig. Nem sokszor, összesen kétszer vettem részt ütközetben, nagybátyám oldalán, és mind a kétszer az a fél győzött amibe harcoltam, persze ez egyáltalán nem rajtam múlott!
Most 38 éves vagyok, hosszú fekete hajam, kék szem van. Elég öntudatos vagyok, és nem vagyok hirtelen haragú. Nagybátyámnál tanultam kellő önuralmat és engedelmességet. Íjászatban és gyógyításban mondhatom magam a legjobban, és ezeket élvezem is. Nem szeretek ölni, de ha szükség van rá, félre tudom tenni a kedvességem és „végezni a dolgom”. Szeretek barátkozni, és remélem tudok is szerezni minél többet. Célom, hogy a lehető legtöbbet megtanuljam, és azt tovább tudjam adni a nálam fiatalabb nemzedéknek. Elég kitartó vagyok (és akaratos J), hiszem, hogy meg tudom valósítani céljaimat. Gyenge pontomnak talán két dolgot mondanék; a másokban való csalódást, és ha valamit nem úgy sikerül teljesítenem ahogyan azt elképzelem, és tudom h többre lennék képes!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
