Margaret Hekaté Corbeau

Üdvözletem! A nevem Hekaté. 15 évvel ezelőtt születtem, családunk birtokán, a Corbeau birtokon. Édesanyám, Margaret hatalmas boszorkány volt, de elkövette azt a hibát, hogy egyszerű halandóhoz ment feleségül. Apám tehát mindennemű varázslat nélkül élt. Szó mi szó nem is szerette a különös, megmagyarázhatatlan dolgokat. Én még családi birtokunkon láttam meg a napvilágot, de születésem után nem sokkal anyám tekintélyét vesztette, hiszen kiderült kitől is származom. Ezek után el kellett hagynunk a birtokot.

Nagynéném Gertrude, édesanyám nővére, szintén nem boszorkányt választott párjául. Alfred bácsikám, mégis rajongott a mágiáért.

Mivel édesanyám és Gertrude nagyon szerették egymást, így hátrahagyva Franciaországi birtokunkat, hozzájuk költöztünk, London egyik eléggé lelakott kerületébe. A szomszédok, mind idősek voltak, és megdöbbenésemre, majdhogynem mindnyájuk ízig-vérig boszorkány. Édesanyám korán meghalt, s mivel meggyűlölte rokonait, mindössze Hekaténak nevezett el. Halála után Nővére mégis megkereszteltetett, természetesen nem egyszerű módon. Boszorkánykeresztelést kaptam, s a nevet mely megpecsételte további életem. Margaret Hekaté Corbeau-ként kereszteltek meg. Apám gyűlölte a nevet, a rokonokat, de legfőképp a varázslatot nem szívlelte. Minden erejével próbált távol tartani ezektől, ezért szintúgy csak Hekatéként nevezett. A távoltartás, Gertrude nénikém jóvoltából nem sikerült. Mindig is nagy tervei voltak velem. Gyakran mondogatta, hogy egy nap Castle of Hex-be kerülök, ha elégé kikupál, nem is olyan sokára.

Az idő telt, s én 12. évembe léptem. Otthon főzőcskéztem, mivel Alfred bácsikámtól bájitaltan könyvet kaptam születésnapomra, telis-tele érdekes főzetekkel. A konyhával nem voltam ép jóban, de mivel reménytelenül szerelmes voltam a szomszédunk unokájába, kénytelen voltam összedobni egy szerelmi bájitalt. Ez a főzőcske több ízben is rosszul sült el. A főzetbe valahogyan mérget kevertem, és a fiú helyett édesapám itta meg a kotyvalékomat. Nincs mit szépíteni, a figyelmetlenségem miatt édesapám életét vesztette.

Gertrude és Alfred neveltek tovább. Ők sosem szívlelték különösebben apámat, mégis anyám mellé temettették.

Hetekig ki sem mozdultam otthonról, és többször megfogadtam, hogy történjen bármi, sosem leszek igazi boszorkány. Ebből a badarságból az a tény billentett ki, melyet édesanyám naplójában olvastam.

A padláson találtam rá a kis míves könyvre, melybe anyám még halála előtti napon is írt. Olyan dolgokat jegyzetelt, amiket nem is tudtam magamról. Már egészen pici koromban képes voltam dolgokra. Mikor olvastam el sem hittem mi mindent tudhat egy kisbaba. Csodálattal olvastam azokat az oldalakat, melyben saját hatalmát, és velem szembeni reményeit jegyzetelte le. Elhatározásom, mely szerint sosem leszek boszorkány, a semmivel lett egyenlő. Tanulni, tanulni, tanulni, és mestert találni. Csak ez járt a fejemben.

Gertrude örömmel fogadta döntésem, és egészen 14 éves koromig készítgetett, majd egy térkép segítségével útnak eresztett. Bloodforestbe vitt az utam, ahol megvártam 15. életévem betöltését.

Most Bloodforestben vagyok jelenleg, arra várva hogy hamarosan tanítványául válasszon egy boszorkány, s végre átléphessem Castle of Hex kapuját.

Magamról: Idegesítő természetű, akaratos, és időnként nagyon lusta 15 éves lány vagyok. Minden vágyam a boszorkány lét minden csínyát- bínját kitanulni. Francia rokonaim miatt, enyhe francia akcentussal rendelkezem. Alkatom alacsony, telt idomú, és eléggé vékony.

Válnál kissé tovább érő barna hajam, és macskavágású barna szemeim vannak. Undok stílusom miatt, csak ritkán barátkozom.

Üdv: Hekaté