|
Esha Nikhila Gauri
2007.06.26. 13:53
A nevem Esha Nikhila Gauri. 17 éves és született boszorkány vagyok. Visszamenőleg is minden ősöm az. Hála nemesi adottságomnak, rendkívül nagy előítéleteim vannak a nem születettek ellen. Ezt még szüleim nevelték belém, hogy büszke legyek a származásomra. Az is vagyok, és egyáltalán nem szégyellem, sőt ki is mutatom mindenkivel szemben. Talán akaratlanul is, de minden szavamban, mozdulataimban, pillantásomban benne van a fölényesség jele. Igazán hűvös a természetem mindenkivel szemben, ritkán látni nevetni. A barátaimat is alaposan választom meg. Akit érdemesnek tartok rá, hogy a barátom legyen, azoknak kinyílok, és hűséges vagyok velük szemben.
Talán ezért is volt világéletemben kevés barátom. Mindig tudtam, hogy boszorkány vagyok, de nem kértem soha sem, hogy nyissák meg bennem a mágia kapuját. Ezt a döntést az őseimre bíztam, bár már nagyon vártam. Okos lány vagyok, de nagyon nehéz rávenni, hogy tanuljak bármit is.
Életem nagy részét a kastélyunk konyhájában töltöttem. Szerettem nézni, ahogy Chandana, az egyik boszorkány, bájitalokat kotyvaszt. Minden hozzávalót ismerek, amiket fel lehet használni, mert megtanította. Én magam csak egyszer próbáltam meg egyet készíteni, de az is balul sült el. 12 éves lehettem, és még régen megfigyeltem, ahogy Chandana egy eltűntető bájitalt csinál. Megjegyeztem mi minden kell bele és hozzáfogtam. Mivel annyira bátor azért nem voltam, hogy magamon próbáljam ki, anyám fekete macskájával itattam meg. Pár perc múlva azt vettem észre, hogy a cicának hűlt helye van, majd egy keserves nyávogást és szakadt a függöny. Felsikítottam és kiszaladtam, de senkinek nem beszéltem róla mit tettem.
A konyhán kívül még a kastély mellett lévő kis parkosított rész volt a kedvencem. Oda jártam ki boszorkány-könyveket olvasni, ha unatkoztam, vagy nem volt dolgom.
14 éves voltam, mikor született egy húgom, de rajta nem látszott meg a nemesi származás. Minden erejével tiltakozott az ellen, hogy beléneveljék az előítéleteket. Nem nagyon foglalkoztam vele, nem tartottam méltónak rá. Anyám teljesen belebetegedett, hogy a második lánya ennyire neveletlen lett, és végső elkeseredésében megölte magát. Nem érintett mélyen, de látszott rajtam, hogy a húgom okolom emiatt. Legszívesebben eltüntettem volna a föld színéről, de nem tehettem, így én mentem el. Egyedül Chandanától búcsúztam el, és jól is tettem. Mesélt egy bizonyos Castle of Hex-ről, ahol megnyithatják bennem a mágia kapuját, és megtaníthatnak mindenre. Feltett szándékom felkeresni és ott élni tovább. Minden vágyam, hogy igazi boszorkány lehessek, és ezt a célom senki nem akadályozhatja meg.
Kinézetem: Hosszú, fenék alatt érő sötétbarna hajam van. Chandana egyik félresikerült főzetének hála, pár helyen vörös tincsek vannak benne, de így jobban tetszik. Mindig szétengedve hordom, csak igen kivételes alkalmakkor fogom össze, de még akkor sem egyszerűen. A szemem nagymamám után sötétbarna. Szeretem a sötét színeket, anyám halála óta szinte csak olyat veszek fel. Általában hosszú, régimódi ruhákban járkálok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
