A nevem Mragen Borgja. Firezénben születtem, 22 évvel ez előtt…

Szerettem azt a várost, mindennél jobban. Most is azt tekintem egyetlen otthonomnak.

Kedves, szerető szülők gyermekeként láttam meg a világot, mindent megadtak nekem, hogy a legjobb neveltetést kapjam. Elit iskolába jártam, 13 éves koromig, amikor is furcsa dolog történt velem.

Kint voltunk az osztálytársaimmal az udvaron, és vitázni kezdtünk a szokásos tinédzser dolgokról, amikor is rám terelődött a szó. Szerettem mindig a középpontban lenni, hiszen kinézetem, és jó kommunikációs készségem ehhez nagyban hozzájárult.

Ám akkor cikizni kezdtek a többiek, talán irigységből, talán mert eddig nem volt rá alkalmuk, de én lettem a vicc tárgya.

Mindig is konzervatív ember voltam, így nem szerettem az igazságtalanságot, főleg nem, ha engem érnek a vádak.

Kitűnő tanuló voltam, és azzal vádoltak meg, hogy édesanyám az igazgató ágyasa, ezért vannak a jó jegyek, és a makulátlanul tiszta ellenőrző.

Persze ez mind hazugság volt.

Hirtelen eltűnt a vakító nap a sötét felhők mögött, hűvös szél kapott bele mindannyiuk hajába, aztán szakadni kezdett az eső, vihar támadt. A többiek sikoltva menekültek be az iskola pületébe, csak én maradtam az udvaron, fehérlő szemekkel.

Tekintetemet az épületre szegeztem. A „barátaim” az egyik terem ajtajából figyeltek, mindenki oda csődült, és engem bámult.

Úgy állam ott, mint egy szikla… egy szobor, aki védett mindentől. Sem a szél nem kócolta össze a hajamat, sem esősebb nem hullott a testemre.

A harag viszont egyre gyűlt bennem, és olyannyira felhalmozódott, hogy egy villám csapott az említett terembe. Mindenki meghalt, aki ott tartózkodott.

Én nyugodt léptekkel hagytam el az udvart, de nem tértem soha többé haza.

Nem tudtam, hogy mi történt, csak abban voltam biztos, hogy én okoztam sok ember halálát. Nem értettem akkor még semmit…

Bujkáltam a rendőrök elől, de leginkább saját magam elől. Sikátorokban laktam a hajléktalanokkal együtt.

Kezdtem megfeledkezni a bennem lakozó bestiáról.

De minden jónak vége szakad…

Egyik este egy idős férfi fogta meg a karom. Megijedtem, de ahogy a szemébe néztem, csak bólintottam, és követtem őt.

Egy hatalmas házba vitt engem, megkínált étellel, és itallal, amit hálásan vettem magamhoz. Megkért, hogy töltsem ott az éjszakát, és másnap mindent el fog magyarázni. Egy üresen álló szobába vezetett, én lefeküdtem az ágyra, és azonnal álomba merültem.

Mikor felébredtem, ő ott ült velem szemben, már nem láttam olyan kedves férfinak. Gonoszság és kapzsiság áradt s szeméből, felültem, és ő beszélni kezdett.

Elmondta, hogy boszorkány vagyok, méghozzá nem kis tehetséggel, elmesélte, hogy ő is az, és akkor a 104. évét élte. Mesélt a bennem szunnyadó erőkről, hogy mire leszek képes, ha követem a tanításait. Nemet akartam mondani, tiltakozni minden egyes szava ellen, de tudtam, hogy igazat mondd, tapasztaltam…

A tanítványa lettem, gyorsan elsajátítottam az alapokat, aztán a varázsgömbökkel való bánást, élveztem, hogy beléköltözik a mágia tudománya.

A vele töltött évek alatt senkivel nem találkozhattam. Ketten éltünk a házában, és nap 24 órájában élesítette elmémet. Mint említettem, nem volt az a kedvesnek mondható ember, sőt, sötét mágiára tanított a legszívesebben. Magam is meglepődtem, hogy milyen fogékony vagyok a mágia ezen ágára. Lassan kihalt belőlem az ember, és az, amit a szüleim neveltek belém. Lelkem sötétté vált, mint az általam imádott éjszaka, és minden tettem mögött gonoszság bújt meg.

Tökéletesnek tartottam azt az életet, de egy évvel ez előtt utamra bocsátott. Közölte, hogy már mindent tudok, amit csak taníthat nekem.

Szó nélkül magam mögött hagytam, és elindultam a világba. Utjaim során sok tapasztalathoz jutottam, találkoztam nálam erősebb és gyengébb boszorkányokkal is. Sok embert és boszorkányt öltem meg saját kezűleg, pusztán kedvtelésből, feláldozva őket kegyetlen énemnek.

Pár napja érkeztem erre a vidékre, hallottam a három testvérről, és úgy gondoltam, minden képpen találkoznom kell velük, hogy megismerhessem az ő tudományukat is…

Tulajdonságaim: karcsú testalkatú nő vagyok, egészen világos szőke hajjal. Szemem, ha mágiát használok fehérré változik. Testemet tetoválások fedik, amiket imádok készíteni. Áldozataim is megkapják mindig a névjegyemet. Leginkább az alakváltás és a sötét mágia az erősségem. Kegyetlen, félelmet nem ismerő boszorkány vagyok, aki nem kedveli a nála gyengébbeket…

Mragen