|
Daniel Sorel
2007.07.09. 14:39
Üdv! Daniel Sorel vagyok. Egy Francia faluban éltem öt éves koromig. Szüleim rejtélyes módon meghaltak, így az utcára kerültem. Egyik nap, míg ott kéregettem, egy arra járó nő megállt mellettem, mint aki falba ütközött. Odamentem hozzá, és pénzt kértem tőle. Erre ő felkapott és elvitt magával. Nem kiáltottam, az utcától minden jobb volt. Igaz, az ottaniak néha megengedték, hogy náluk éjszakázzak, de otthonom sosem volt. A nő a Castle of Hexe-be vitt. Kiderült, hogy ő egy boszorkány, és azért hozott magával, mert külenleges erőt érzékelt bennem. Gyermekeként nevelt, bár már jócskán benne járt a korban. Mikor betöltöttem a tizenötöt, meghalt. Évekig senkivel sem tudtam beszélni...egyszerűen nem nyílt szóra a szám..De most, készen állok arra, hogy kiaknázzam tudásomat, mert ezzel tartozom nevelőanyám emlékének. Ő mondta mindig, hogy akármi történik vele, folytassam tanulmányaimat. Míg élt, tanított, de mégsem tudtam soha megérteni, miért tűnt el néha napokra a kastélyból. Egy ilyen kiruccanása alkalmával halt meg. Virginia jött megmondani nekem a hírt. Még ő is meglepődött azon, hogy nem kezdtem el sírni, sem semmi mást. Annyit kérdeztem, hogy hogyan történt. Erre azt válaszolta, hogy nem tud ő sem részleteket. Temetés nem volt, mert nem találták meg a holttestet. Miután Virginia magamra hagyott csak azon gondolkodtam, hogy mit csinálhatott, hogy meghalt. Azt hittem teljesen elszállt belőlem minden varázserő. Öt évig senkihez sem szóltam, mindig csak azt csináltam amit kértek, de egy szót sem tanultam. Most eljutottam arra a pontra, ahol már megijedtem, hogy ha így folytatom, eltűnik az erőm. Tegnap este a szobámban megpróbáltam egy egyszerű varázslatot, és szerencsére sikerült. Szaladtam Virginiához, és kipirult arccal fogadkoztam, hogy nem akartam ennyi bajt okozni, és ilyen gyerekesen viselkedni, és hogy nem akarom elveszíteni az erőmet is, és tanulni szeretnék. Kábé fél órán keresztül daráltam neki a szövegemet, amit ő türelmesen, mosolyogva hallgatott végig. Azt mondta, semmi akadálya, hogy tanuljak, bár kicsit már kicsúsztam a korhatárból, lévén, húsz éves lettem. Aznap este izgalmamban szinte csillogóra sikáltam a szobám minden négyzetcentiméterét, fellapoztam régi könyveim mindegyikét, de sehogysem bírtam elaludni. Holnaptól újra élek...és ez a gondolat úy felpörgetett, hogy nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Most reggel van, és új gyertyát teszek nevelőanyám összebarkácsolt szentélyébe. Meggyújtom, immár nem kell gyufa. Egy vörös virágot teszek a gyertya mellé, és lemegyek megkeresni a tanárokat. Készen állok. Újra életben.
Belső: lelkiismeretes, nagyon tud szeretni, de lenéző az alacsonyabb rendűvel, és szörnyen cinikus.Barátiait imádja, és tiszteletteljes, ha azt megérdemlő emberrel kerül szembe.
Külső: Hosszú, fekete hajam ma éjjel levágtam, így most rövid, ébenfekete hajam van. Szemem elég durván színváltozató, amit csak az érzelemhullámaimhoz tudok kötni. Tegnap például átment zöldbe, az ötévi fekete után. Testalkatom átlagos, bár kissé vékony; magas vagyok, 190 cm.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
