|
Mira Anderson
2007.07.22. 12:32
Míra Anderson
Valahol, messze a távolban volt egy hely, ahol egyszerű népek szavajárása szerint misztikus emberek vertek tanyát. Maguk között a „különcök” csak boszorkányoknak hívták egymást, és külön kis csoportukban saját törvényeik szerint éltek. Ebben a világban közel minden téren az osztozkodás szabályai érvényesültek. Nem léteztek sem az egyszerű emberek által ismert foglalkozások, szakmák, sem más különleges lényeknél a hierarchia. Fennállt azonban egy olyan „rendszer”, amelyben mindenki egy –a még gyerekkorában a bölcsek által meghatározott- feladatot látott el. Pl.: öreggondozó, szülőanya, tanuló bölcs, stb…
Én, Míra Anderson pontosan ebben a társadalomban nevelkedtem. Tíz éves koromban a bölcsek úgy vélték, magukhoz hasonlóvá kell tanítaniuk. A „tanulás” azonban a bájitalok keverésében ki kellet, hogy merüljön. A társadalom életmódja ugyanis romlani látszott. Egyre több elmélet született, miszerint mindenkinek joga van magántulajdonra, és magasabb ranglétrai posztra. Ez a megingás teljes mértékben felőrölte a társaságot. A végzetes csapást pontosan ekkor mérte Vralon, a bölcsek vezetője. Gyilkolás… Holttestek tömkelege, rángatózó emberek halálhörgése árulkodott a véres mészárlásról. Vralon egyedül engem hagyott életben, abban reménykedve, hogy belőlem, egy akkor 13 éves lányból megfelelő tanítvány válik. Ám a hetek múlásával Vralon egyre jobban legyengült. Úgy tűnt, a megszokott kényelemtől való megfosztás, vagy talán a halottaktól elkobozott túlzott erő okozta a halálát. Így egyedül láthattam neki a nagy feladatnak, hogy találjak magamhoz hasonló boszorkányokat. Bár az én társadalmamban a család, csak mint fogalom állt fent –tudniillik örökbefogadással történt a családalapítás, az igazi szülőanya jelentősége megszűnt,- így nem új számomra a magány.
Egyébként egy erős, határozott személyiség vagyok, akiben azonban a kész cél még nem fogalmazódott meg. Soha nem hallgatok senkire, nem bízok senkiben. Naívnak azonban egyáltalán nem mondhatnak, s így elég érzéketlennek tűnhetek- bár ebben némileg szerepet játszhat a büszkeségem.
Külsőre hosszú, sötét hajú 15 éves lány vagyok, átható, smaragdzöld szemekkel. Magas alkatom van, alakom karcsú, nőies. Arcom enyhén pirult, bőröm napbarnított. Gyerekkori „gazdag” neveltetésem meglátszik rajtam. Mindazonáltal a megtévesztés tökéletesen a birtokomban van…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
