Elkövette: Agatha Moon

E-mail: agathamoon@freemail.hu

Dátum: 2005. július 7.

Korhatár: nincs, bárki olvashatja

Kategória: paródia/hülyeség

Megjegyzés: Amint a cím is mutatja, a „történet” egy szerepjátékon alapul, amely tekintet nélkül zutyulja össze a Harry Potter, Star Wars és az Interjú a vámpírral szereplőit és egyéb kitalált karaktereket, felrúgva mindhárom világ szabályait.

Szerepjáték – szabadon

A Denem kúria elé egy űrhajó szállt le. Szinte hangtalanul landolt az előkertben, figyelmen kívül hagyva a letarolt fák csonkjait.

A kertben sétálgató Agatha, (a vőlegényével, Lestattal az oldalán) tátott szájjal figyelte a mini-űrhajót, amely fittyet hányt a légkörbeli körülményekre, és gyönyörű fényesen csillogott a holdfényben, s most kinyílt az egyik izéje, és lépcsőszerűen lehajlott a földre. Csak ez nem lépcső volt, hanem egy egyenes emelkedőszerűség, és megjelent a tetején egy férfi is. Elég hatásos volt, ahogy előbukkant, szinte a semmiből, fekete köpenyében, bőrruhában és csuklyában, és sárga szemei voltak. Határozott, nehéz lépései is voltak neki, most azokkal jött le a földre, és szemlátomást észre sem vette a két vámpírt.

Lestatnak kapóra jött ez az átmeneti láthatatlansága, és ki is használta az alkalmat, hogy elszaladjon a kúriába Voldemortért. Mert ezt Voldemortnak mindenképpen tudnia kellett. Agathának meg még mindig nem jutott eszébe becsukni a száját.

Agatha, mikor félig magához tért, azon kezdett el gondolkozni, hogy vajon mióta járnak a halálfalók ilyen repülőkkel, na meg, hogy honnan ismerős neki ez az alak.

Az a bizonyos alak végre mutatta is, hogy észrevette a bambán ácsorgó nőt, és felé fordult.

–Tudna segíteni? Egy kicsit eltévedtem. Meg tankolnom is kellene – szólalt meg az idegen.

–Ööö… – válaszolt Agatha. Igaz, hogy ezer év alatt sokat tapasztalt, de ekkora ökörséggel még ő sem találkozott. Ezt még a várázsvilág, sőt, Voldemort létezése sem múlhatta felül, pedig az nagy szó.

–Coroussan felé tartottam, mikor kifogyott az üzemanyag, úgyhogy le kellett szállnom. Bár a bolygójuk nincs rajta a térképen… - magyarázta a férfi (mert annyit azért meg lehetett állapítani róla, hogy férfi…)

–… – hangzott volna a nő válasza.

–Coroussan a galaxis központjában van – segítette ki az alak, és két lépéssel közelebb ment a nőhöz – Egyébként Anakin Skywalkernek hívnak, vagy most már Darth Vadernek, mióta Sith vagyok…

–Én Agatha Moon vagyok… egy vámpír – viszonozta a bemutatkozást Agatha, majd hozzátette – és fogalmam sincs, merre van Coroussan.

–Elvileg a galaxis központjában. Maguk nem tartoznak a Galaktikus Köztársasághoz?

–A… mihez?

–Ezek szerint nem. Mindegy, ha tud segíteni abban, hogy hol tankolhatok, akkor a következő csillagrendszerben biztosan útba tudnak igazítani.

Még mielőtt Agathának újra leesett volna az álla, befutott Lestat, a nyomában Voldemorttal.

–Ki maga? – förmedt rá a jövevényre a Nagyúr.

–A hölgynek már bemutatkoztam. Anakin Skywalker vagyok.

–És mit keres a kertemben?

–Eltévedtem…

Voldemort előrántotta a varázspálcáját.

–Ide nem szokás csak úgy betévedni! – ordította szegény Anakinnak, aki nem igazán értette, hogy mit hadonászik egy ilyen vénember egy bottal, de a biztonság kedvéért előhúzta a fénykardját, és ki is nyitotta. Voldemort hátrált egy lépést, amikor a kard fenyegetően villant felé.

Lestat mentette meg a helyzetet.

–Várjon egy kicsit, és tegye le azt az izét, Mr Skywalker. Én Lestat vagyok, ő itt mellettem pedig Lord Voldemort. Kérem, nézze el neki a hirtelen kirohanását, de megviselte egy kicsit, ahogy tegnap Armanddal kis híján felgyújtottuk a házát…

–Kis híján? Alig hoztuk rendbe a nappalit Agathával, erre egyből az ebédlőben gyújtogattok! Különben is, hol van Armand?

–Fenn a szobádban, és a lányoddal vagy Louisval csetel, legalábbis azt csinálta, mikor én ott hagytam.

–Basszus… pedig nekem is beszélnem kéne Amandával… Ti meg ne az én házamban játszatok tűzmágust!

–Bocs, Voldy, de így sikerült. Ne engedd be Armandot, és rend lesz – intette le Lestat Tudjukkit – Uram, had hívjuk meg egy teára, és közben megbeszéljük a problémát.

Anakin bólintott, bár nem sok kedve volt ezen a lökött lakosokkal teli bolygón otthagyni az űrhajóját. Jól emlékezett még ugyanis, hogy hogyan fog járni a fia az ötödik részben, amikor leszáll Yoda bolygójára, hogy jedi legyen belőle…

Út közben Agatha mellé szegődött, és furcsamód már egyáltalán nem tűnt megdöbbentnek.

–Hogyan sikerült pont itt landolnia?

–Már elmondtam… Bár reménykedtem benne, hogy értelmes lények laknak itt.

–Ne tántorítsák el az eddigi tapasztalatai. Vannak értelmesek is.

Anakin felhúzta a szemöldökét.

–És vajon lesz valami értelmes ötletük is? Mert én kifogytam…

–Elég valószínű, mert Voldy eddig minden problémát jól megoldott, egyszer sem tévedett… Vagyis egyszer igen, de azóta újra van teste…

Közben nagy nehezen beértek a kúriába, azon belül is a nappaliba, ahol Lestat szólította az egyik házimanót.

–Nicsak, egy Yoda-hasonmás… - lepődött meg Anakin, meg aztán a házimanó is, aki sietve elszaladt teát készíteni.

Lestat és Voldemort még mindig szikrázó szemekkel tekintettek egymásra.

–Elmondaná végre, hogy mit akar itt? – kérdezte ismét Voldemort.

–Nem akarom unásig ismételgetni – válaszolt viszonylag türelmesen Darth Vader, ami még a jedi-énjéből maradt.

–Bocsásson meg neki, Mr Skywalker, de a gyerekei tönkretették az idegeit – kotyogott közbe Lestat. Tudjukki gyilkos tekintettel nézett rá, ami csak azért nem volt hatásos, mert a szemmel ölés technikáját még csak tanulgatta, és nem egy halhatatlan vámpíron kellett volna gyakorolnia. Agatha is jól tudta ezt, ezért nem is féltette a vőlegényét.

–Oh. Nekem a feleségem terhes, ezért is jó lenne sietnem haza – mondta Anny.

–A gyerekek tönkreteszik az életet…

–Amandáról ne merj ilyet mondani, Voldy! Őt én neveltem – fakadt ki Agatha.

–Ha az anyja nevelte volna, akkor még szörnyűbb lenne. De tőle legalább már megszabadultam.

–Azt a nőt nem sajnálom. De Amanda…

–Azért ő sem egy szent. Most épp egy vámpírhoz ment férjhez.

–Mi bajod a vámpírokkal? – kérdezte az ajtón belépő Armand – Jó napot, uram – köszönt Anakinnak.

Voldemort jobbnak látta inkább hallgatni az ellenséges terepen.

–Mik azok a vámpírok? – kérdezte Vader.

–Na nee… honnan szalasztották magát? – fordult oda Lestat.

–Hagyjuk. Most már tudom, honnan hallottam erről a bolygóról. A Jedi-kódexben benne van, hogy tilos idelátogatni, mert az itteni idióták nem is tudják, hogy a galaxisuk tele van lakókkal. Viszlát!

Azzal kifordult az ajtón, és suhogó köpenyben, villogó sárga szemekkel az űrhajójához rohant, és ugyanúgy, ahogy érkezett, elrepült vele.

Mi ebből a tanulság? Hogy J. K. Rowling, Anne Rice és George Lucas csak azért nem forognak a sírjukban, mert még élnek. J. R. R. Tolkien meg örüljön, amíg Legolas, Frodó és Gandalf bele nem kerül a szerepjátékokba!