Jácc velem2.

Hazajövök. Fáradtan, tele a fejem az iskolai gyerekekkel, a gondokkal, a kijavítatlan dolgozatokkal. Magam elé veszem az írásműveket.

„Petőfi meghalt egy számára halálos csatában.”

„Toldi Miklós gonosz ember volt, mivel volt anyja.”

„ Kőmíves Kelemenné, akinek nem ismerjük a nevét, elfújta a gyertyáját, és a máglyára lépett, mert kellett Déva várába.”

Megpróbálom eldönteni, röhögjek-e vagy sírjak, és sorra kijavítom, leosztályozom a műveket. Aztán felmegyek az msn-emre. Fél perc, és a baloldalam villog ezerrel. Integető szmájlik tömkelege, „zavarhatlak?” kérdések. Felelgetek, kapkodok, a rezgőt szerencsére rég letiltottam, különben most megőrülnék. És jönnek a kérdések.

„Játszunk?”

Játszhatunk éppen. De ennyi felé? Mi alapján döntsem el kivel? Fáradok, és közben élvezem. A vámpírtanonc, a mágustanonc, a mesekapitány egyaránt útra kel. Közben írok, mikor van időm, a kiadó követeli a folytatást. Frissítem a honlapot, ezernyi gyerekmű vár a felkerülésre. A gépem fagy a megnyitott böngészők, egyéb programok súlya alatt. Ledob az msn, visszaverekszem magam. „Re” beírások fogadnak. Felelek, majd folytatom a tevékenységemet. Frissítés kész, írni fáradtan nehéz, hát passzolom, elbeszélgetek tizenéves játékostársaim napjáról, és én is mesélek magamról. Közben játszom.

 Tanórát tartok a Mágusképzőben. Electra szigorú, szigorúbb, mint user, de itt a diákok szórakoztatónak találják. Én is… Röpke másfél óra, és a tanóra véget ér. Lejövök, a kapitány és a vámpír még akcióban.

 Telik az idő, kint sötétedik, közben könyvek, jegyzettömb előttem, készülök a holnapi iskolai órákra is. József Attila élete Hinda kapitány kalandjaival keveredik a fejemben, és Hinda, a vámpír bajba került vadászat közben a városban. Kiválasztom holnapra a verseket. Átfutom, végiggondolom, mit mondjak róluk, mit kérdezzek, hogy elemezzük. Hinda kapitány árnylidércekkel harcol. Hinda, a vámpír legyőzi ellenségeit a városban, viharverten hazatér, hogy Agatha a mestere, leszidhassa felelőtlenségéért. A vámpírtanonc tiltkozik, a versek elemzése halad, közben tanácsokat adok honlapszerkesztéshez, barátságok, egyéb problémák megoldásához, bíztatom a holnap felvételizőket. 

 Agatha a cellasorra robog a hisztiző Hindával. A holnapi anyag elkészült, a fiatalabb játékosok elköszönnek, aludni térnek, és én végre kifújom magam. Csend van. A neten csak Agatha, Hesztia és Hannah marad. Ha már ott van, letámadom, megtanulom kezelni az árnyakat. Elengedem magam, felsóhajtok. Holnap minden elölről kezdődik, tanítok, nevelek, játszom, aztán hazajövök, és tanítok, nevelek, játszom. Hát, nem unalmas az életem.

 Kedden találkozom a barátnőmmel. Ő is tanár, elmeséljük egymásnak a mindennapokat, közben megiszunk egy kávét, egy üdítőt, nevetünk, kíváncsi ő is mindenre, ami velem történt. Aznap kimarad a délutáni játék. De kapok helyette más ajándékot, a feledtető beszélgetést.

-         Egyszer én is játszani fogok veled! Nem menekülsz! – kuncogja.

-         Te sem! – kacsintok, és elválunk, mindenki hazamegy. Felmegyek azért msn-re. Agatha és Hesztia megvárt, beszélgetünk még kicsit, megnézem a honlapomat, felelek a vendégkönyvbe, a fórumra. Aztán elbúcsúzom, és aludni térek.

 Éjjel az ágyban elalvás előtt végiggondolom az életemet. Sok a gond, a baj, a nehézség, kevés a fizetés. Elcserélném-e? Semmiért. Gazdag vagyok, és boldog, mert sokan szeretnek, mert sokaknak fontos vagyok.

 És utálnak is nem kevesen. Egyszer azt mondták nekem ha tudni akarod, jó úton haladsz-e, nézd meg hány ellenséged van. Ha egy sincs, nagy a baj. Ha csak az van, akkor is. Ha barátod és ellenséged egyaránt sok, akkor a legjobb utat választottad. Hát úgy tűnik, a legjobb úton haladok!! XD