|
Harag éje
2007.10.17. 17:12
Harag éje
Ősi szellem dobja szól
Légben sámán lovagol
Ősmesét súg, s új lidércek
Sírjaikból sírva kélnek.
Álmodj Föld az ősmesékkel!
Ősi rémek éje jő el.
Csönd dobban, és csillag villan,
S szárnyra kélnek őseink
Meséinket ismerik.
Ők susogták álmos éjen
Megigéztek, megidézem
Sötét korok énekét,
És a múlt most színre lép.
Forog a kör, lidérc táncol
Elfutnál az éjszakától,
De a tánc most egyre hív,
Sötét vad mélyébe szív.
Táncolj Föld az ősmesékkel!
Ősi rémek kora jő el,
De a mese benned él
Csontjaidban is zenél.
Dobom hátán messze jártam
Árny voltam az éjszakában.
Éji tűz vetített rád,
Beragyogtam éjszakád.
Mese szól az éjvilágban,
Gyermekeim arcát láttam.
Álmuk lágy arcukra ült,
Éji szellem hegedült.
Ne törd meg kört! Csak táncolj!
Nem fuss el éjszakádtól!
Rémeid belőled lettek,
Szárnyra kelnek, megbüntetnek!
Holdfényében nincs hazugság
Gyermekkéz mutat vádlón rád.
Megtagadtad a mesét,
Te fújtad el mécsesét.
Kicsi ujjak vérző karmok.
Gyilkos dühvel marják arcod.
Táncolj ember! Körbe! Táncolj!
Nem menekülsz éjszakádtól!
Világod Te teremtetted!
Kárhozott vagy! Megbüntetnek!
Dobom hátán messze szálltam
Fény voltam az éjszakában
Gyermekeid arcát láttam
Haragjuk arcukra ült.
Éji szellem hegedült.
Ébredj fel ki sosem lettél
Világokat teremtettél
Söpörd el a rémeket!
Nem várunk könyörületet!
Új világ jő,
Gyermek álom!
Puha pihés tündeszárnyon
Ez az éj a harag éje
Árnyainknak gyászos vége
Lobbantsd fel a fényeket
Mert az ember elveszett!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
