Angyal
2007.07.07. 13:17
Angyal
Angyal esett a földre, szárnyai letörtek,
Ember lett belőle s köztünk jár,
Ő mégis szárnyal szárnyak nélkül,
Szabadon az éjszakában.
Láttam egy angyalt, a földön járt,
Szárnyai már rég porrá égtek,
A mélybe dobta őt az ég
S ő mégis felemelkedett a porból
Angyalom, kit kivetett a menny és a pokol,
Ne add fel álmaidat, repülj sebesen,
A föld befogad, megvéd, megóv,
S a zuhanás után tárt karokkal vár.
Kárhozott lettem, az angyalt szeretem,
Szívem megszakadt, s az övé lett,
Új életre keltem s mégis meghaltam,
S régi szerelmek a múltba vesztek.
Szerettem volna egy angyalt,
Örökké magam mellett tudni,
Ő mégis szabadnak született,
S én hiába vágyom rá.
Nélküled nem élhetek, ne taszíts el,
Vágyom rád, csókod várom, érintésed,
Add meg magad nekem angyalom,
Te szabad maradsz, s csak én halok meg.
Egy éjjelt szeretnék az angyallal,
Ledönteni a korlátokat, szívét rabul ejteni,
Magamhoz láncolni egy életre s mégis
Új szárnyakat adni neki, a szerelem szárnyait.
Hesztia Lestrange
Budapest 2007. június 16.
|