|
A betörhetetlen
Otthon van A számítógép, zúg, a zene halkan szól. Msn-en beszélget a barátaival. Anyja dolgozik, húga valahol mászkál a haverjaival, az apja most ér haza. A kutya örül neki, farkát csóválva megy, hogy üdvözölje gazdáját. De annak rossz kedve van. Először csak arrébb löki az izgatott állatot. Mivel az nem hagy fel az ugrálással, belerúg. Erősen megüti, a helyére parancsolja. A lány elköszön barátaitól, és feláll a géptől. Apja már a szobában van. Mélyen a szemébe néz és vár. Tudja mi lesz. A férfi megragadja a karját, és magához húzza. Tapogatja, fogdossa, nem ereszti. A falhoz nyomja s csókolgatni, kezdi nyakát. A lány sírni kezd, ezért megüti.
- Kérlek ne! Ne tedd ezt, megint. Kérlek.- könyörög apjának reszketve, de azt ez nem érdekli. Letépi a lány pólóját, és melleit kezdi csókolni. Közben nadrágjába nyúl és izgatni kezdi a lányt. De a lány nem élvezi. Erőtlen karjaival próbálja eltolni apját, szüntelenül, és sikertelenül. Csak folynak könnyei. Leszedi nadrágját, majd megparancsolja a gyermeknek, hogy térdeljen le. Nem engedelmeskedik. Már meg is ütötte, erősen, ököllel. Letérdel, kicsatolja az övet, lehúzza nadrágját, majd az alsónadrágot is, és szájába veszi apja férfiasságát. Azt teszi, amit kell. A férfi halkan nyögdécsel, kezében lánya haját szorongatva. Miután végez, a padlóra fekteti, és beléhatol. A lány csak zokog, nem ellenkezik, tudja nincs értelme. De a férfi többet akar. Látni akarja az arcán a fájdalmat, a félelmet. Erősen mozog benne, annyira, hogy a gyermeknek, sziszegnie, néha már kiáltania kell. Miután végez, felkel, felveszi nadrágját, de az övét nem fűzi vissza. Belerúg párat földön kuporgó, megalázott lányába és megszólal.
- Még mindig olyan, vagy mint egy fadarab. Ezért büntetés jár. Állj térdre. Gyerünk!- Utasítja, kegyetlen szavaival a lányt, s kezében már ott is van az öv-szíj. A lány feltérdel automatikusan hátat fordítva apjának. Hátát sebhelyek tömege borítja, néhol még egész friss. A férfi a hátára csap. Felsikolt. 12-13 ütés után összerogy. Nem bírja már. Könnyei egész tócsát alkot alatta. Az apa visszafűzi a fenyítéshez használt eszközét, s elmegy. A gyermek, esedezve feláll, és elmegy letusolni. Sikálja a mocskot, a szégyent magáról, nem sok sikerrel. Vörösre dörzsölt testel lép ki a tálcából, maga köré csavarva a törülközőt. Megszárítkozik, és felöltözik. A zene még mindig szól. Visszaül a géphez, és újra belép a beszélgető programba. Barátainak küldi a szokás Re jelzést, és beszélget tovább, mintha meg sem történt volna. Nap-nap után ugyanezt éli át, de az első alkalommal megígérte: ő betörhetetlen lesz, apja számára.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
