|
Néma sikoly
Itt vagyok. Még csak egy porszem méretű mikrobát alkotok, senki sem lát. De itt vagyok. Hangom nincs, szemem úgysem. De élek. Élek s érzek. A nő, aki hordoz, most fekszik be a kórházba. Biztos beteg, s meg kell gyógyulnia. Remélem sikerül neki. Már jó ideje csak fekszik. Aztán, mintha álmosodni kezdene. Elalszik. Ennyire beteg szegény? Vajon a mi a baja? S akkor meglátom. Egy hatalmas, helyes, és éles valami közelít felém. Jajj mi ez? Miért akar bántani? Héj valaki segítsen. Nem hallanak. Jajj kérem valaki! Figyeljenek már! Ez a valami itt van, és bántani akar. Segítsenek! De hiába, próbálok üvölteni, nincs se hangom sem tüdőm, se semmim. Sem segít senki. Futok, menekülök, de egy burok, vesz körbe, amit nem tudok áttörni. És akkor a valami hozzámér, átfúródik rajtam. Nagyon fáj. Sírnék, ha tudnék, de nem tudok. Már alig élek. Még egyszer, még egyszer megszólalnak a gondolataim. Jajj anya. Én vagyok a betegséged? Nem szeretsz anya? Nem. Én most megyek, anya. Ne felejts el. Szia anya. Én szeretlek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
