|
Az utolsó vérig
-Menj! Menj már!- kiabál barátnőm, keserű könnyeivel küszködve a földön eltiporva.
-Nem! Nem hagylak itt – ismétlem újra.
- Hát nem érted? Ha maradsz Veled is végzünk! Nekünk csak ő kell, tűnj, már el vagy maradj, de akkor Te s halálod leled.- Mondja a férfi ki először kezet emeltbarátnőmre. Én, pedig csak állok, s habozok. Tudom, hogy nem jön segítség, de nem tudom, mit tegyek. A barátnőmre nézek ki könnyekkel teli szemeivel, könyörög. Nem azért, hogy maradjak. Nem. Azért, hogy menjek. Hogy menjek el, soha többé nem nézzek hátra, feledjem el őt, az emlékeket és éljem túl. Ha elfutok, ha elmenekülök…itt hagyom egyedül, s soha többé nem tudok majd meggyötört arca képe nélkül élni. Ha maradok…ha maradok, együtt halunk. A sors humora. De döntenem kell, nem húzhatom az időt. Meghallom kegyetlen kacajuk, s látom, hogy barátnőm még több rúgást kap, annyit hogy vért öklendez. Meghozom a döntést. Ő rám néz. S tudja.
- Ne, könyörgöm ne!- kérlel, de már nem érdekel, mi lesz velem, Vele maradok, végig.
- Te akartad. – Csóválja a fejét a férfi és int két haverjának, hogy fogjon le. Nem ellenkezem. Érzem, ahogy végigtapogatnak, fogdosnak, majd megerőszakolnak. Barátnőmmel ugyanezt teszik. Mindketten hang nélkül tűrjük. Majd penge villan. S a kés a kezükben. Barátnőm szúrják meg először, aztán engem. A fájdalom, hihetetlenül erős, mindketten sikoltunk, majd a földre rogyunk. Elmennek, s ketten maradunk. Végtelennek tűnik az idő még sikerül egymáshoz kúsznunk. Erősen vérzek, s barátnőm is. Erősen, fájón, szinte kínosan lassan. Ugyan ott van egyik kezem a sebem, de haszna nincs. Érzem, ahogy a vér az ereimben, a seb felé száguld, s ahogy ott nyoma vész, az alattam lévő tócsában. Véres kezünkkel egymáséba markolunk. És sírásunk, közben elmosolyodunk, mert nem vagyunk egyedül. Ott vagyunk egymásnak, ahogy éltünk, halálunkban is. A fények egybeolvadnak. A hangokat nem érzékelem, saját zihálásomat kivéve. Mert az ott robog füleimben. S érzem szívem, lassabbnál-lassabb dobbanását. Már csak pár levegővétel. Utoljára megszorítjuk egymás kezét, és végleg lehunyjuk fáradt, szemünket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
