A gyilkos

Bevásárol. Megveszi a vacsorához szükséges húst, fűszereket és a salátát. A pénztárnál türelmesen áll a sorban. Szemeit napszemüvege takarja, fején sapka, nyakán sál, pedig már tavaszodik. De senki nem figyel fel rá. Hazasétál, elvégre nem lakik messze a bolttól, ahová ment. Kinyitja a lépcsőház ajtaját, felgyalogol a lépcsőkön, majd be a lakásba. Lepakolja nehéz szatyrait, leveszi cipőjét, sálját, szemüvegét, sapkáját. A tükör elé áll, hogy megnézze magát. Elborzad. Szeme alatt lila karikák éktelenkednek, nyakán kéznyomok díszellenek, hajából egy csomó hiányzik. Hálát ad az égnek, hogy sminkkel legalább felrepedt száját el tudja rejteni, úgy ahogy.  Kimegy a konyhába, kipakolja a megvásárolt élelmiszereket, és bekapcsolja a tv-t. Felszeleteli a húst, bepanírozza, majd kirántja. Közben friss és újonnan beszerzett zöldségekből a salátát is elkészíti. Mikor elkészül, lefekszik pihenni, kicsit. Elalszik. Párja hazatértére ébred. Felkel, s mosollyal az arcán üdvözli a fiút. Az megcsókolja ő meg vissza. Leülnek enni. A lány kedvesen érdeklődik.

-         Milyen napod volt, kicsim?

-         Egész kellemes. Bár a főnök nem volt túl szívélyes. Jut eszembe, ma átjön pár haver. Nem gond, ugye?-

-         Persze, hogy nem. Jöjjenek csak.

Válaszolja gyorsan a lány, örömöt színlelve. Aztán esznek tovább. Fél 8körül megérkeznek a „barátok”, sok piával, és nővel. A szobába zárkózik, majd pityereg egy kicsit. Összeszedve magát, kilép, és üdvözli a vendégeket. Azok persze nem lepődnek meg külsején, tudják, mi van ott, de nem érdekli őket. Focit néznek, majd buliznak és isznak, töménytelen mennyiségben. Éjfélkor mindenki távozik. Ketten maradnak. A fiú nagyon berúgott, a lányra veti magát. Szeretkezni akar, most. A lány nem ellenkezik, hagyja a férfit hadd, élje ki magát. De annak ennyi nem elég. Mivel nem úgy mennem a dolgok, ahogy az neki, tetszik, megpofozza a lányt. És nem hagyja abba. Ütni kezdi. Egyre jobban belejön. Csak üti, nem ereszti. A lány zokog. Orrából elered a vér, felepedt szája is vérezni kezd, mely a torkára csöpög, de ideje sincs lenyelni. Az ágyról a földre hanyatlik. A fiú felette áll, s eszelősen rúgni kezdi. Közben szidja, lehordja mindennek, ordibál, nem nyugszik. A lány csak sír, gyenge karjait maga elé tartva próbálja kivédeni a rúgásokat sikertelenül. Aztán az egyik láb a nyakára kerül. Erősen szorítja, nem kap levegőt. Lekerül, s újra rúgni kezdi. Leguggol a nő mellé, és megüti annak gyomrát, többször, erősen. És már nincs megállás. Fojtogatni kezdi. A lány sikoltozik, üvölt, segítségért kiált, de nem hallja senki, és senki sem jön. Fuldoklik. Alig kap levegőt. Szerelme kegyetlen kezeit markolja, minduntalan, és hasztalan. De azok nem eresztik. Utolsó maradék levegőjénél, már csak hörög. Aztán elcsendesedik, és nem mozdul többé. A fiú elengedi. Csak most döbben rá mit tett. Csókolgatja párját, finoman rázogatja az élettelen testet. De az nem moccan. A fiú kétségbe esik. Lehúz még pár italt, és felemeli a lányt, majd a lemegy vele, és a kocsi csomagtartójába fekteti. Elviszi egy közeli tüzelőhöz. Ott erejét nem sajnálva, feldarabolja a lányt, s annak vérével előcsalogatja, a vadállatokat. Odadobja nekik a lány húsát. Már magától is rosszul van. Miután végzett a lány testével, leönti magát benzinnel. A lány fejét magához ölelve, elővesz egy doboz gyufát, s meghúz egy szálat. Meggyullad, de el is alszik. Aztán még egyet, újra és újra. Aztán sikerül. Magára ejti és meggyullad. Nem érzékeli a fájdalmat, teljesen az alkohol behatása alatt van. Égő arcával megcsókolja a lány homlokát, majd összeesik. Rángatózik, ordibál, már érzi, ahogy a lángok marják bőrét. Egy utolsót sikolt, majd elcsendesedik. Meghal. A tüzelő területe ismét átadja magát az éjszaka nyugalmának, az állatok is aludni térnek. A csillagok fénye szűnni kezd, a nap felkel. Az emberek, pedig oktalanságra sújtva élnek tovább, soha meg nem tudván mi történt az éjjel.