|
Angyal
Síró lelkek ezer sikolya,
Visszatérő emlékek sora.
Melyek csalódás áriájával születnek,
S a gyönyörből kínba vesznek.
A könyörtelenség tengerébe fullva,
Találhatják csak a békét újra.
De mily messze a cél, kemény próbák,
Végtelennek tűnő percek s órák.
A pokolban lévő büntetés amilyen az élet,
Kegyetlen s szívettépően kétes.
Darabokra esett lelkekkel játszadoznak,
S minden megboldogultat kiátkoznak.
De van ott jó is, ki segít az elesettnek,
Ki az utat mutatja az elkeseredettnek.
Cipeli Ő az összetört szíveket,
S a megsiratott, elveszett életeket.
Óvja és félti a gyámoltalant,
Gondozza az összes hontalant.
Szárnyai, alá veszi azt, kit szeret,
Kit az ördög vasvillával veret.
Szembeszáll lent a mélyek urával,
S a gyarló emberek fájdalmával.
Nem sajnálja könnyeit, ha enyhíti a bánatot,
Ha enyhíti mindazt, mivel bárki is árthatott.
Ő kit az emberiség Angyalnak hív,
Ki helyettünk megannyi csatát vív.
S nem kér ő semmit, se pénzt, se hálát,
Csak annyit, hogy a bajban támasszuk egymás hátát.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
