|
Fáj…
Fáj az érintés, fáj a szó,
Fáj nekem minden mi jó.
Nem látok a szennytől,
Hányingert kapok az emberektől.
Fáj, ahogy rám néznek,
Fáj, ahogy hozzám beszélnek.
Elfajzott korcsnak titulálnak,
Mocsokságokat kiabálnak.
Fáj, hogy nem bírok velük,
Fáj, hogy nem tehetek ellenük.
Mást mondanak rólam, nem azt mi vagyok,
Pedig én mindenkit békén hagyok.
Fáj, hogy bolondot csinálnak belőlem,
Fáj, hogy elveszik a szépet előlem.
Élnek boldogan, mérgezett világukban,
Bűzlő, kegyetlen hatalmukban.
Fáj az a néhány, ki szeret,
Fáj, hogy kötődöm hozzájuk, NEM LEHET!
Megszűnni szeretnék a világban nem lenni,
A halálba innen gyorsan menekülni.
Fáj, ha nevetek, fáj, ha sírok,
Fáj minden, amit csinálok.
Lelkem már csak azért van, hogy beletapossanak,
Én már csak azért élek, hogy eltapossanak.
Fáj, hogy ellenem szegülnek,
Fáj, hogy a tömeget követve erre kényszerülnek.
Egyik sem önmaga, félnek,
Elvégre egy hazug világban élnek.
Fáj, hogy a barátok ellenséggé válnak,
Fáj, hogy ők is a rossz oldalon állnak.
Ilyenkor hova tűnnek, ha annyira szeretnek,
Gyáván elfutnak mindegyik eretnek!
Fáj, amit avval a párral teszek,
Fáj, hogy ebben a sötétben elveszek.
Nem értem miért csinálom hisz szeretnek,
De ha úgy igazából, akkor elengednek.
Fáj, hogy álomba sírom magam,
Fáj, hogy arcomat el kell, rejtse hajam.
Eltakarnám bánatom, de könnyem látszik,
A sok ember mégis a szívemmel játszik.
Fáj, hogy könnyek szöknek a szemembe,
Fáj, hogy újra beletaposnak a lelkembe.
Magam tartani kéne az iskolában,
De nem megy ebben a rohadt világban.
Fáj, hogy senki nem veszi észre bánatom,
Fáj, hogy én ezt is akarom.
Vajon jobb lenne, ha tudnák, éreznék mit én?
Nem lennék egyedül a szenny tengerén.
Fáj, mert tudom, soha nem fogok szólni,
Fáj, mert nem akarom, hogy tudják milyen haldokolni.
Miért törődök velük, hisz ők sem teszik velem,
Nem érdekli őket, hogy élek-e vagy sem.
Fáj, hogy érzem a fájdalmat,
Fáj, hogy játszom az ártatlant.
Fáj, hisz önző világomban élek,
Fáj, mert ebből kimozdulni félek.
Fáj, mert hazudok a boldogtalannak,
Fáj, mert a rosszat mondom jónak.
Fáj, mert mondhatnám, ami igaz, amit érzek,
Fáj, mert tudom az életét, keseríteném meg.
Fáj, hogy kegyetlenek,
Fáj, hogy veretlenek!
Fáj, hogy övék a világ,
Fáj, hogy övék a milliárd!
Fáj, hogy én vagyok a bántalmazott,
Fáj, hogy én vagyok a kárhoztatott.
Fáj, hogy én vagyok az ügyetlen,
Fáj, hogy én vagyok az egyetlen.
Fáj az érintés, fáj a szó,
Fáj nekem minden, ami jó.
Nem látok a szennytől,
Hányingert kapok az emberektől.
Fáj…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
