Szelek szava
2007.08.25. 14:22
Szelek szava
Különös suttogást hozott ma a szél,
Idegen nyelven a régmúltról mesélt.
Ősi harcok véres mivoltáról,
A természet lassú kipusztulásáról.
Emberek oktalan küzdelméről,
Gyermekek halott nevetéséről.
Fekete szelek támadásáról,
Megfagyott szív kacagásáról.
Testvér-testvérnek árulója,
Bűnös lelkek hordozója.
Le a mélybe, fenti fényből,
Búcsúzz éjnek gyermekétől.
Köszönsd sugarát a napnak,
Holdat múló pillanatnak.
Múltad kínzó hibáit mélyre temesd,
Barátaid szívét, lelkét szeresd.
Mosolyogj az árnyak suttogásán,
Kacaj szíved roppanásán.
Mond, hogy nem fáj, nem is érzed,
Magányosan, sorsod, éled.
Kőszív nyugszik kettétörten,
Gyermekek anyja, meggyötörten.
Vérző sebbel lépked útján,
Könnyes szemmel töpreng múltján.
Kis lábai nem bírják, összeesik,
Fáradtan a halottak közé teszik.
Öntik lelkét forró vasba,
Apró szívét nyugtathatja.
Elhagyja fájdalmát, mely szétszedi,
Jövőjét álmokból építheti.
Lesz ő menynek pusztítója,
Isteneknek bűnös, eltiprója.
Nem kér ő majd kegyelmet,
Ismerhetnéd a hiedelmet.
Büszkén várta halálának végét,
Új életének első emlékét.
Ne reméld hát pusztulását,
Életének gyors múlását.
Lassan hullik le a mélybe,
Halálodat várja, értsd meg!
Nedia Rose
Pécs, 2007. 08. 22.
|