|
Csak álltam mellette
Csak álltam mellette…
Mint idegenek közt az egy
Úgy néztem rá… minden érzelem nélkül
Figyeltem, ahogy gondolatom e helytől messzire menekül.
Száguldott téren és időn át…
A boldog emlékekig meg sem állt.
Mosolyogva cirógatta meg őket,
Majd sietve tovább szaladt…
Érdes hang szakított vissza a jelenbe,
Hidegen sötét, szomorú időmbe.
Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok
De a hang, fájón tovább magyarázott.
Csak álltam mellette…
Hideg szememet rá szegezve,
Tudtam, hogy beszél hozzám,
De idegen volt… s nem válaszolt a szám.
Megfogta a kezemet.
Az övé meleg volt, az enyém jéghideg.
Aggodalom csillogott sötét szemeiben,
De én egy hazug mosollyal nyugalomra intettem.
Csak álltam mellette, és néztem őt.
Szívem oly nyugodtan verte el az időt.
Mire rájöttem, hogy ő a múltam s jelenem,
Reszkető álmomból sírva felébredtem.
2006-02-15
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
