|
Mosieur (ejtsd: "monszőr")
2007.10.17. 17:02
Monsieur (ejtsd: „Monszőr”)
Rideg birodalom, zord kastélyában,
A pokol leges-legmélyebb bugyrában.
Senyved a várúr, a szerelem rabja,
Egy rabszolgaleány a fogvatartója.
Fiatal kislány, nincs tizennégy éves,
De szereti a Monsieur-t hiába vénséges.
Szerelmük bizarr, bonyolult átok,
Mely kínszenvedés árán látott napvilágot.
Hisz kínzó tusát vív a Monsieur szíve,
A gyermek, kit hűen szeret, saját nemzedéke.
S lázban égő örök vágyuk, a mámor,
Mely beteljesületlen, sanyargatva vádol.
Irtózatos e szörnyű, kárhozott frigy,
Mi vért kötve vérrel megköttetik.
Nem kaphatták meg, mire igazán vágytak,
Nem állhatták együtt, útját a halálnak.
Iszonyú lángra gyúlt e két bűnös lélek,
Mi egész volt eddig, csonkaként kettő lett.
A leányt, kiből hamarosan nő lett,
Elnyomta az álom, soha fel nem ébredt.
A Monsieur ekkor milliószor meghalt,
Lelkét veszítve, öröklétre sarkalt.
Más emberből vérrel vett lelket,
Ezzel élte meg az évezredes létet.
A szerelmesekről történetet szőttek,
Mely idővel mese lett, példa a fertőnek.
Ki tudta a valót, az mind sírba hullt,
S a Monsieur, mind eddig aludt…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
